Geo blogja (régi)

http://nol.hu/velemeny/mi-volt-itt-neoliberalis-1503755
Szeretném leszögezni: a szegényeknek, a kirekesztetteknek mindig igazuk van - az állapotuk tarthatatlan. Viszont éppen a helyzetükből következően gyakran nem képesek reálisan értékelni a helyzetet, könnyen azonosulnak rossz diagnózisokkal és a belőlük következő, gyors javulást ígérő, rossz terápiákkal. Tanács István: Két Magyarország (november 29.) című írásának apropóján írom ezt.

Gyakran elhangzó, jogos kritika, hogy a társadalom azért sem tudott azonosulni, s így védelmére kelni a jogállamiságnak, mert nem érezte azt sajátjának. A rendszerváltásban csalódtak - az alkotmányosság, a hatalmi ágak megosztása túlzottan elvont fogalmak a többség számára. A politika ingoványos talajára tévednénk, ha elemezni próbálnánk, hogy miért is nem sikerült az un. demokratikus erőknek tudatosítaniuk a fontosságukat - viszont érdemes egy kicsit elvontabban elmélkedni azon, hogy mi is kell még a politikai intézményrendszer stabilitásához.

(Egy korábbi írás némileg átdolgozott frissítése.)

Kemény kritika jelent meg Debreczeni József: "Ne bántsd a cigányt" c. könyvéről. Bár a szerző válaszolt, pár szót érdemes tán hozzátenni, mi válthatta ki az éles, szerintem indolatlan kritikát.

Valójában kevés vitám van Bauer Tamással (Hármas bukás, ÉS, 2014.10.22) - azt is inkább csak arra használom fel, hogy tovább is léphessek az elemzésén.

A hatalmas műveltségbeli különbségen túl ideológiai és politikai távolság is van köztünk - de most nem ezekről akarok írni, megtettem már többször is.

Mozgalmat hirdet(?) kíván(?) TGM: ez takarítja el az elmúlt 25 évet, s állít új világot a megbukott rendszerváltás helyett:

http://hvg.hu/velemeny/20141126_TGM_25_ev_takarodj#3wf99q

Ironikusan - mivel nem igazán aktuális - tettem fel a kérdést: ki győzze le Orbán Viktort? A kérdéskörhöz tartozik egy írás: Miért Gazdagodnak a politikusok? szerzője Marosán György. Az írásban valójában nem a politikusok gazdagodása - hanem hatalomra jutása, kontroll alóli kikerülése, vezéri szerepbe való kerülése az igazán izgalmas. Azoké, akiket mi választunk magunknak. Izgalmasnak tartom, hogy pusztán a hibás értékelésünkről, a mi hibánkról van-e szó.

Könnyebb megmondanom, hogy mihez értek - a filozófia nem tartozik e szűkebb körbe. Mint azóta megtudtam azért, anno filozófia néven vulgár-marxizmust tanultunk, ezért is érdekelt a rendezvény: ELIDEGENEDÉS és EMANCIPÁCIÓ A Társadalomelméleti Kollégium konferenciája a Gazdasági-filozófiai kéziratok születésének 170. évfordulója alkalmából

A pártokból való kiábrándulás, tehetetlenségük elemzése után "A" civilekben bízunk. Mi ennek a lehetősége, realitása? Jogászok, politikusok ne olvassák!

Az alapján, ahogy az A pontban fejtegettem, elvileg a jelenlegi, un. demokratikus is ellenzék is leválthatná a mostani rezsimet. Számomra evidencia, hogy erre képtelenek. Már idéztem Kis János elemzését, a frissek közül Bauer Tamás írását ajánlom. S még magamat sem akarom nagyon fényezni, hogy előre látható volt, hogy a végül létrejött összefogás - kevés lesz. De azon kívül, hogy ezt a logikai menet érdekében rögzítsem, néhány dolgot érdemes tán hozzá tenni az eddigiekhez.

"A legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelem (és nemcsak bér, hanem az opciós csomagok és bónuszok összessége) egy vállalaton belül nem haladhatja meg a huszonötszörös mértéket." - ez ellen érvelek.