Könnyebb megmondanom, hogy mihez értek - a filozófia nem tartozik e szűkebb körbe. Mint azóta megtudtam azért, anno filozófia néven vulgár-marxizmust tanultunk, ezért is érdekelt a rendezvény: ELIDEGENEDÉS és EMANCIPÁCIÓ A Társadalomelméleti Kollégium konferenciája a Gazdasági-filozófiai kéziratok születésének 170. évfordulója alkalmából

Könnyebb megmondanom, hogy mihez értek - a filozófia nem tartozik e szűkebb körbe. Mint azóta megtudtam azért, anno filozófia néven vulgár-marxizmust tanultunk, ezért is érdekelt a rendezvény: ELIDEGENEDÉS és EMANCIPÁCIÓ A Társadalomelméleti Kollégium konferenciája a Gazdasági-filozófiai kéziratok születésének 170. évfordulója alkalmából

Őszintén szólva lehet, nem jól tettem - néha bizony úgy éreztem magam, mintha egy szuahéli nyelvű konferenciára néztem volna be, nem sokat értettem a szövegekből. Ami nem az előadók hibája: minden szakmának van egy sajátos nyelve, fogalomrendszere - ha annak művelői abból kilépnek, a szakmaiságukat veszélyeztetik. (S ez nem vicc: ha más, netán hétköznapi fogalmat használnának, akkor annak fogalmi jelentését meg kellene külön magyarázni.) Mivel ezt a nyelvet én nem (vagy csak alig) értem, így a benyomásaim is óhatatlanul szubjektívek.

Marxszal semmi bajom - a történelem egyik legnagyobb fejének tartom, a 19. századi tudása alapján sokat tett a közgazdaság, szociológia, politológia kialakulásáért, fejlődéséért. De mára sokat változott a világ, sokkal előbbre tartanak az egyes tudományágak is. (Pl: Marx idejében még nem vált ketté a makro és a mikro ökonómia; sokkal rétegzettebb a mai társadalom - nem beszélhetünk a klasszikus osztályokról).

Sok tekintetben igazolódni láttam az az izmusoktól való tartózkodásomat - bizony, volt olyan érzésem, amikor nem a valóság elemzése, hanem annak a marxizmusban való értelmezése volt a fontosabb. A témát tekintve ez érthető. Miközben tényleg izgalmas elemzésekkel lehetett találkozni a fiatal- és időskori munkásság összehasonlításáról, vagy hogy bár alapvető a természet és az ember kapcsolata Marx munkásságában, hiszen a munkát a természet átalakításaként értelmezte, de abban az időben még korlátlannak tűntek a természeti erőforrások, ezért csak a föld tulajdonlásával foglalkozott, de a természet kizsákmányolásával nem - néhány esetben marxista megközelítésű elemzésekkel lehetett találkozni, azonban ez néha kifejezetten erőszakoltnak tűnt - pl. az internet használatával kapcsolatban.

Megnyugtató volt hallani, hogy hibát követ el, aki nem veszi figyelembe, hogy egyrészt Marx  a valóságot elemző és értékelő gyakorlati tudós volt, másrészt transzcendentális szinten gondolkodó filozófus. Ez talán a legmarkánsabban a profit, mint gazdasági kategória, másrészt az értéktöbblet, mint filozófia megközelítés kettősségében figyelhető meg.

Azt állítom, hogy a kizsákmányolás fogalma a hagyományos marxi kategóriákkal nem értelmezhető/használható. ("A tőkés elsajátítja a munkás munkaidejének egy részét.") Egy teljesen más megközelítést javaslok - melyet a baloldalon kívül tán másik is el tudnak fogadni.

Bonyolult és szofisztikált viták vagy értékelő tesztek (pl. http://www.politicalcompass.org/test ) Pogátsa Zoltán - Rawls alapján megfogalmazott - javaslatát tartom célszerűnek: olyan társadalmat kell építeni, ahol mobilitásra van esélye mindenkinek, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag családba született. Azaz úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk tényleges társadalmi helyzetünket. Akkor is lehetőségünk lenne-e a felemelkedésre, ha a legszegényebb családba születtünk? (Rawls)

A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a világunkban azok a legszegényebbek, akiket még "ki sem zsákmányolnak". , mert nincs még munkájuk sem. Kizsákmányolás: a természetben, gazdaságban, társadalomban előállt aszimmetrikus viszonyokkal való visszaélés. Így a kizsákmányolás az, ha a jövedelem a monopol-erővel való visszaélésből, a születéskori többlet-lehetőségekből, a természeti erőforrások kisajátításából, a fejlett világban létező, de a fejletlenben/fejlődőben nem alkalmazott munkavédelmi, környezetvédelmi törvényekből, illetve az ebből fakadó költség-előnyből keletkezik; ha e többletet nem oktatásra, képzésre, közösség-fejlesztésre, a társadalom és a környezet fenntartására fordítja egy társadalom. Látszólag ez nehezebben kezelhető megközelítés, mint a profit kárára a béreket növelni - de ha belegondolunk, jobban segíthet eligazodni a világ dolgaiban.

Filozófusok kedvenc témája az elidegenedés. Hogy értelmezni tudjam, leegyszerűsítem: hatalomnélküliség, az élet értelmetlensége, az elmagányosodás, az önmagától való elidegenedés, önértékelés elvesztése, normanélküliség... Megoldásként egy gyakorlati közelítést javaslok. Kísérletek, az élet igazolja a motivációs elméletet: elégedettség abból a teljesítményből származik, melyet úgy érünk el, hogy kellően kihívó célt tűzünk ki magunk elé, s a teljesítéshez komoly erőfeszítéseket teszünk.

Ezen a téren is a legfontosabb a képzés, tanulás: nem a tananyagot kell megtanulni, hanem azt, hogy kinek miben van tehetsége, mi az igazi érdeklődési köre - s persze, legyen megfelelő önképe a lépességeiről.

A családban és az iskolában lehet elsajátítani a pozitív értékeket - mint pl. az együttműködés, a másság elfogadása - vagy annak a megtanulása, hogy az értéket nem az anyagiak jelentik. Mert bizonyított dolog, hogy "a pénz nem boldogít" - persze, azzal a fontos alapvetéssel, hogy csak azután, ha a megélhetés biztosított. Ugyanis szintén jellegzetes marxista szöveg a "szükségletek kielégítése". Jól tudjuk, hogy kielégített szükséglet már nem ösztönöz tovább - ugyanakkor nincs az a gazdagság, nagyobb kocsi, nagyobb ház - melynél ne lenne nagyobb. Így ha valakit elkap a gépszíj - akkor a szerzés önmaga válik céllá, valójában pedig pótcselekvéssé, a várt elismerés pedig irigységgé - vagy lesajnálássá.

(Ennél a pontnál szoktam a fejemre kapni: mit beszélek én citoyenségről, poszt-indusztriális értékekről - ha pl. Mo-on több millió szegény él. De akkor mit lehet a szegényeknek mondani?

Sajnos, nem tudom. Mert hiába mondanám, hogy olvassanak minél többet Ferge Zsuzsától vagy Krémer Balázstól (pl: http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/mennyire-lett-kifosztva-a-tarsadalom ) - nem fogják elolvasni, ahogy ezt a posztot sem. Ahogy e korábbit sem ismerhetik: http://geo.nolblog.hu/archives/2014/05/15/Egyenlotlensegrol/ Úgyhogy nyugodtan kibújhatnék e kötelezettség alól. Azonban ha mégis csak mondanom kellene valamit:

1. Sose higgyenek azoknak, akik túl könnyű megoldást ígérnek.

2. Szervezkedjenek maguk is, s nézzenek körül, kinek, hogy sikerült kitörniük a szegénységből.

3. Mindent tegyenek meg, hogy legalább a gyerekeiknek legyen esélye.)

S ha az elidegenedésnél tartunk: amíg mélyszegénység létezik, épp a fentiek miatt nem tartom elégséges megoldásnak az FNA-t.