Mindenképpen érdemes elolvasni - szemléletes és meggyőző írás Marosán Györgytől. (Mivel tudom, hogy ilyen posztok esetében a megadott linkeket csak ritkán nézi meg a nyájas olvasó - most külön is kérem, hogy ezt ne tedd, tényleg olvasd el: http://hvg.hu/velemeny/20151227_A_politikai_korrektseg_Laffergorbeje?s=hk
Mindenképpen érdemes elolvasni - szemléletes és meggyőző írás Marosán Györgytől. (Mivel tudom, hogy ilyen posztok esetében a megadott linkeket csak ritkán nézi meg a nyájas olvasó - most külön is kérem, hogy ezt ne tedd, tényleg olvasd el: http://hvg.hu/velemeny/20151227_A_politikai_korrektseg_Laffergorbeje?s=hk
(Magénak a görbének a konkrét alkalmazásaival, egzaktságával kapcsolatban komoly kétségek merülhetnek fel - hiszen nem igazán paraméterezhető, nem határozható meg pontosan, éppen "hol is állunk" a görbén, általában komplex rendszerek többféle egymásra hatásáról van szó, stb - de mindenképp szemléletes.)
Néhány megjegyzés az íráshoz: már írtam arról, miért tartom helytelennek a nagy "neoliberálisozást". Ugyanis a történelem bebizonyította, hogy a magán/személyi tulajdon nélküli társadalom működésképtelen - másrészt pedig azt, hogy a teljesen magára hagyott, s ily módon "szabad" piacgazdaság milyen nagy károkat tud okozni. (Csak közbevetőleges megjegyzés: én eddig csak olyan szabad piacgazdaságban hívőkkel találkoztam, akik ezzel teljesen tisztában voltak, s maguk is elvetették a szabályozatlanságokat, a monopóliumokat, stb.) De - s főleg induláskor - ki tudja megmondani, hogy a piac, a gazdaság mekkora hányadát kell magánosítani? Valójában nincs egy egzakt Laffer-görbe, ami ezt megmondaná - ahogy arra sincs, hogy pontosan hol, milyen mértékű legyen az állami beavatkozás mértéke.
Egy másik nem csak elméleti, de gyakorlatban is igazolt tétel: ha egy csoportban teljesen kiveszik az "agresszió", akkor az a csoport széthullik, mert nagyjából 7-9 főnél van az a határ, melyen belül a teljes elfogadás megvalósulhat - e nagyságon túl viszont már szabályokra és az azokat megszegőkre vonatkozó "büntetések" is szükségesek. Hasonló okok magyarázzák, hogy miért van szükség arra, hogy egy nagyobb közösségben létezzenek a férfi és a női szerepek - nagyjából 20-30 %-ra teszik azt az értéket, ami alatt eltűnnek a kisebbségi szerepek, jellemvonások. Ezért léteznek a politikában a női kvóták. A másik véglet esetében, ha egy közösség minden tagja agresszív, akkor vagy szintén széthullik a rivalizálás miatt - vagy kialakul egy hierarchikus, merev rend, mely szintén a csoport megszűnéséhez vezethet. Még szintén hasonló területről van a példa: kimutatták, hogy egy szervezet akkor tud könnyen alkalmazkodni a környezetéhez, akkor innovatívabb, ha kicsi a formalizáltság, s meghatározó az informális kapcsolatok szerepe. Másrészt akkor képes a külső támadásoknak ellenállni, ha hierarchikusan, szervezetten képes egységesen fellépni.
A példák is azt mutatják, hogy sajnos, nem léteznek pontos számok és értékek, melyek eligazítanának bennünket - mindig az adott helyzettől függ, hogy éppen merre is van a helyes irány.