Geo blogja (régi)

Egy nap, kétféle demokrácia-értelmezés. Kiváló alkalom, hogy előálljak egy harmadikkal :-)

Török Gábor: Hogy mi a demokrácia és meddig tartanak a határai, az gyakran értékválasztás, felfogás, világlátás dolga. Szerencsére azért vannak megkerülhetetlen támpontok, számomra három ilyen akad: a szabad részvétel, a szabad versengés és a szabad nyilvánosság.

Ami nem tetszik, amit nem tartunk helyesnek, az ellen egy diktatúrában nem sokat lehet tenni. Egy demokráciában számos eszköz van: lehet tiltakozni, lehet szervezkedni, lehet másokat meggyőzni vagy támogatni, és végső soron lehet másra szavazni. Ha elegen teszik és gondolják ezt, majd másképp fognak menni a dolgok. Ha nem, akkor ez marad. Nem azért, mert diktatúra van, hanem azért, mert ez tetszik, ez jó, ez elég nekünk.

TGM: A demokrácia azt jelenti – amit itt negyedszázada elhallgatnak vagy elfelejtenek – , hogy megkérdezzük: az „alsóbb néposztályok” társadalmon belüli relatív súlya növekszik-e, hogy kivergődnek-e gazdaságilag és politikailag függő helyzetükből, hogy nő-e a jólétük, emelkedik-e az életszínvonaluk és átlagéletkoruk, javul-e az egészségük, kivívják-e, hogy ne vessék meg őket, élvezik-e a vertikális mobilitás áldásait, műveltebbek-e, mint korábban, szándékaikat és ízlésüket kénytelenek-e elismerni a náluk gazdagabbak, hatalmasabbak, tájékozottabbak, beleszólhatnak-e az államügyek irányításába, van-e saját politikájuk és világnézetük. És ha mindezekre (és még sok hasonló kérdésre) igennel válaszolhatunk, akkor kezd értelme lenni a demokráciáról való beszédnek.

Egy politológus és egy filozófus - igaz, egyiküknek sem a demokrácia definiálása volt a közvetlen célja.

TG lényegében az un. minimalista-, a filozófus az egalitárius felfogást képviseli. Az elsővel az a baj, hogy abba szinte minden belefér, a másik pedig aktuálisan megvalósíthatatlan követelményt fogalmaz meg, különösen azért, mert megfoghatatlan, hogy "a lehető legnagyobb mértékű társadalmi és gazdasági egyenlőség" mit is jelentsen.  Ha a közjót a társadalom, gazdaság, környezet, kultúra hosszú távú fenntarthatóságaként értelmezem, akkor TGM szavait a társadalmi kohézió leírásaként, igényeként tudom értelmezni, s arra a kérdésre adhat választ: miért is gondoljuk, hogy jó dolog a demokrácia, milyen követelményeknek kell megfelelnie?

Jó lenne egy olyan fogalmat, meghatározást használni, melyet minél többen el tudnak fogadni.  Ehhez induljunk ki  a legegyszerűbb értelmezésből, a szó görög eredetéből: demokrácia = népuralom.  Uralkodni döntésekkel lehet - a döntés pedig alternatívák kidolgozását, értékelését, a közülük való választást, valamit a következmények figyelését, értékelését is magába foglalja. (Most csak utalok rá, a népszavazások  és a közvetlen demokrácia híveinek: a legrosszabb döntési módszer  az egyszerű többségi szavazás. Az is nyilvánvaló: bár előfordul, de butaság a parlamenti és a közvetlen demokráciát versengő alternatívákként szembeállítani, hiszen mindkettőnek meg van a maga szerepe, lehetősége - előnye és korlátja.)

Egy társadalom minőségét, jóságfokát azon lehet mérni, hogy mennyire szolgálja a közjót. Tudom, sokan visszaéltek már ezzel a fogalommal, ezért nem haszontalan ezt értelmezni: közjón a társadalom, a gazdaság, a kultúra és a környezet hosszú távú fenntarthatóságát értsük, azt, hogyan bánunk mindazzal, amit az unokáinktól kaptunk kölcsönbe.

A fentiek alapján a demokráciát mérő tényezőknek az alábbiakat javaslom:

1. Azonos súlyú voksok - arányosság érvényesülése
2. Értékelt alternatívák: több párt, előnyök/hátrányok értékelési lehetősége a szabad sajtó és független intézmények elemzései, a pártok közötti viták, független intézmények értékelései alapján
3. Végrehajtó hatalom ellenőrzése - fékek és ellensúlyok megléte, nyilvánosság
4. Helyi, regionális és állami szintű döntések létezése, az ezeken való részvétel aránya
5. Választók egzisztenciális függetlenségének biztosítása a szavazatvásárlás kizárása érdekében (esélyegyenlőségi mechanizmusok létezése)

A jelenlegi helyzet, röviden:
1. A korábbinál jóval súlyosabb az arány eltérítés - ami már nem a kormányzati stabilitást, hanem a domináns pozíció megtartását szolgálja.

2. Csak elvileg létezik - az egyfordulós rendszer viszont kizárja, hogy a demokratikus ellenzéken belül alternatívák fogalmazódjanak meg, majd ezek kompromisszumaként kormányváltó alternatíva születhessen. (Persze, mondhatjuk, hogy ez az ellenzék gyengesége - csakhogy nincs olyan, hogy "az" ellenzék.) A gyakorlatban - s elsősorban vidéken - csak a kormányzati, kormány-közeli kampánnyal lehet találkozni, nincsenek érdemi viták, egyre inkább szűkül a szabad sajtó/média mozgástere. Az ad-hoc jellegű törvénykezés sok esetben még a törvény által előírt egyeztetéseket is kizárja.
3. A fékek és ellensúlyok szerepét gyakorlatilag kiiktatták.
4. Minimális a helyi döntések szerepe, az önkormányzatiságot lényegében felszámolták, az állami döntések átláthatatlanok.
5. Az egyéb feltételek teljesülése esetén is választást eldöntő tényező lehet. A gyakorlatban működik a szavazatvásárlás és egzisztenciális zsarolás, elsősorban a falvakban - ugyanakkor stabil anyagi háttér, biztonságérzet hiányában megnő a demagógiára, hazug ígéretekre való fogadókészség.

Akkortájt, amikor a szerző született, épp "megállapodtunk" egy közös sörözés során egy JUSOS delegáció tagjaival, hogy a skandináv modellben közösen kiegyezhetünk - alapvető értékeim azóta sem sokat változtak. Ezért is tűnt izgalmasnak a "Pannon pumák, skandináv modellek és a magyar valóság - Ökopódium Szél Bernadettel és Pogátsa Zoltánnal".

Az nagyon messzire vezetne, hogy miben értek egyet vagy nem a hazai zöldekkel - Pogátsa azzal a kijelentésével vitatkozom, hogy szerinte a magyarok értékrendje megfelel annak, ami alapján a skandináv modell nálunk is megvalósítható lenne. Hát.... sajnos, nem.

Magyarország kulturális állapota – a magyar lélek súlya és szerepe a politikában.

Csepeli György[i] vagy Kopp Mária[ii] kutatásai az identitásról ill. a magyar lelkiállapotról, a világ kulturális térképét elkészítő Inglehart-Welzel[iii] páros, s legfőképp Hankiss Elemér[iv], aki a legátfogóbban foglalkozott  a témával, részletes és komplex tanulmányaik alapján állítható össze a rendkívül elnagyolt, de a lényeget tömören tartalmazó kép:

A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár  az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető.
A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás. 

A fentiek alapján a „magyar lélek” – szinte mindenben ellentétes azzal, ami a jelen sikerességéhez kell. A jövő az egyén- és társadalom, valamint a természet, a gazdaság, a kultúra egyensúlyának megtalálásán múlik, amihez alapvetően poszt-indusztrialista értékrend tartozik, azonban a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos fejlődési folyamatokat nem lehet átugrani: esetünkben ez a teljesítményére büszke, a jövő számára befektető/megtakarító polgár/citoyen, aki tudja, hogy közösségben lehet sikeres, a szolidaritás és a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása egyben saját, személyes érdeke is.

Az ábra nem pontosan azt mutatja, de mégis szemléletes: Skandinávia felé nekünk Szlovákián és Németországon keresztül vezet az út. (S ugyancsak messze vezetne annak a tagolása, hogy a világ most nem efelé halad - de majd lesz esély, globálisan.)

(Ha ehhez azt vágja valaki a fejemhez, hogyan merek citoyenségről beszélni, amikor a társadalom 40 %-a létbizonytalanságban él - akkor nem érti, hogy itt a többségről beszélek.Ö

[i] http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a815.pdf

[ii] http://www.tavlatok.hu/86/86kopp_skrabski.pdf

[iii] http://www.worldvaluessurvey.org/WVSContents.jsp

[iv] Az igazi társadalmi szerződés

Az egészségügy átalakításáról lehet tudatosan és jó szándékkal is hamis dolgokat állítani - Pokorni Zoltán esetében (Az apró betűs rész, május 16.) mindkettőt okom van feltételezni.| Népszabadság| 2007. május 30. | (az archívumból nem idézhető)

Egy korábbi posztomban arról írtam, hogy milyen irányba (kompetencia) kellene fejlődnie az oktatásnak. Hogy ne legyenek naiv álmaim, két hozzászólást is kaptam:
1. Spíró György írását ajánlották a figyelmembe

2014 előtt a Fidesz varázslata a "rezsicsökkentés" volt.

Egy baloldali úgy gondolja, hogy a baloldaliság- több más mellett, vagy éppen azok eredőjeként - a haladást, fejlődést jelenti.

Egy újabb írás.

Sokan állítják, hogy Polt Péter egy gazember gazembere, méltatlan lenne a posztjára, netán tevékenysége összevethető a bűnszervezetben elkövetett, az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása jogtétellel - alaposan tévednek.

(A Hej, Dunáról fúj a szél... c. dallamra)