Sok szempontból is alapvető írást olvastam: Rajnai Gergely Mérjünk-e demokráciát?
Az írást elolvasva maradt egy kis hiányérzetem: a demokrácia definíciója helyett inkább megközelítéséket, módszereket ismerhetünk meg.
Sok szempontból is alapvető írást olvastam: Rajnai Gergely Mérjünk-e demokráciát?
Az írást elolvasva maradt egy kis hiányérzetem: a demokrácia definíciója helyett inkább megközelítéséket, módszereket ismerhetünk meg.
Fontos, mert ahhoz, hogy válaszolhasson a címben feltett kérdésre, összefoglalja a demokrácia elmélet állításait az egyes demokrácia típusokról, megközelítésekről:
Az egalitariánus demokráciaelmélet, mely szerint a polgárok jogi, politikai, valamint a lehető legnagyobb mértékű társadalmi és gazdasági egyenlősége az, ami azonos súlyt biztosítván az állampolgároknak egy rendszert demokratikussá tesz. Egy demokrácia iránt elkötelezett kormányzatnak éppen ezért nem csak szentnek és sérthetetlennek kell tekintenie a polgárok jogi és politikai egyenlőségét, hanem egyenlősítő (a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeket csökkentő) szakpolitikákat kell folytatnia.
A részvételi demokrácia elmélete szerint a demokrácia lényege – akárcsak az egalitariánus elmélet szerint – nem (csak) a döntéshozás módja, hanem valami más (is): az, hogy minél többen vegyenek részt aktívan a közügyek intézésében.
A mandátumelmélet. Ezen elmélet szerint a választók a pártok által fölkínált programok között választanak, és a (szakpolitikai) elképzeléseikhez legközelebb álló programot kínáló pártot támogatják, szavazataikkal pedig e program megvalósítására hatalmazzák föl azt.
A minimalista demokráciaelmélet ezeket az „irreális” elvárásokat próbálja kiküszöbölni. Hívei szerint amíg rendszeres a versengés a közhatalomért, és sem a választásokon való indulás, sem a szavazójog nem korlátozott, addig demokrácia van; amennyiben ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor diktatúra.
A deliberatív demokrácia lényege, hogy a politikai döntéshozatalt megelőzi a lehető legtöbb szereplő bevonásával zajló nyilvános és szabad vita, illetve egyeztetés, és az e folyamat eredményeként létrejött konszenzus valósul meg politikai cselekedetekben.
Az írást elolvasva maradt egy kis hiányérzetem: a demokrácia definíciója helyett inkább megközelítéséket, módszereket ismerhetünk meg. Ahhoz, hogy ezek használhatóságát, "jóságát" megismerhessük, tisztázni javaslom: demokrácia = népuralom. Az uralmat viszont döntéseken keresztül lehet gyakorolni, a döntés pedig alapból változatok, (pongyolábban:) alternatívák közti választást jelent, de a fentiek közül a minimalista elmélet itt meg is áll. Döntéselméletből is tudnunk kell, hogy érdemi döntést csak akkor lehet hozni, ha ahhoz megfelelő informáltsággal rendelkezünk, minimálisan ismerjük az alternatívák előnyeit, hátrányait - ahogy a mandátumelmélet is állítja. Ahogy igaz a részvételi demokráciakövetelménye is.
Attól függően, hogy milyen módon valósul meg a részvétel, hogyan biztosíthatók a döntésekhez szükséges információk, vagy hogy milyen a döntéshozatal folyamata, a demokráciának sokszínű létezése alakulhat ki. Így ha a döntések azon a szinten születnek, ahol ahhoz a megfelelő információk és a viselt felelősségvállalás biztosíthatók, helyi (önkormányzati) és magasabb szerveződésű szintekről beszélhetünk. Látjuk, hogy mára az önkormányzatiság szinte teljesen kiürült, se pénz, se hatáskör nem áll a rendelkezésükre - így hiányzik az a lehetőség, hogy a közvetlen tapasztalatokon, helyi szinten viszonylag könnyen megszerezhető információk alapján megtanulható legyen a közvetlen demokrácia gyakorlása, melyet magasabb szinteken is követhetne a részvételi demokráciakiterjesztése. (A deliberatív demokráciát ennek egyik formájának tartom.)
Bevallom, az egalitárius elmélettel bizonyos gondom van: mert a demokrácia kiteljesülésének feltétele, hogy a polgároknak egyenlő súlyt biztosítson a döntéshozatalban, s ahhoz, hogy ehhez egyenlő ismeretekkel, tudással is rendelkezzenek, a társadalmi egyenlőtlenségeket csökkenteni kell - de az egyenlősítő szakpolitikák léte szerintem a demokráciának nem feltétele - hanem következménye kell, hogy legyen. Jól tudjuk, hogy a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek erőszakos csökkentése, megszüntetése milyen tragédiákhoz vezethet. Célként sokkal realistábbnak tartom az esélyegyenlőségek növelését. Természetesen úgy gondolom, hogy "jó" társadalomhoz, ahol érvényesül a közjó, ott demokráciára van szükség, így a két fogalom összefügg - de nem azonos. Azt viszont vallom, hogy demokrácia ott működhet, ahol megegyezés van abban, hogy mi is az a közjó, mert ez adhat értelmezési keretet a demokráciának. Sokfajta próbálkozás, megközelítés után a közjót abban látom, hogy biztosítható legyen az emberiség hosszú távú fenntarthatósága - beleértve így a gazdaságot, természetet, kultúrát, s magát a társadalom egészét is. Ebből már könnyen levezethető, hogy egészséges csak az a társadalom lehet, ahol érvényesülnek az esélyegyenlőség követelményei.
Feltűnhet, hogy a szerző nem említi külön a polgári demokráciát. Ez abból adódik, hogy a polgári demokrácia egyrészt a mandátumelméleten, vagyis a parlamentarizmuson alapul, másrészt az említett elméletek nem foglalkoznak a meghozott döntések ellenőrzésével, annak a kontrolljával, hogy az adott felhatalmazással megfelelően élnek-e a politikai döntéshozók - pedig a fékek és ellensúlyok ezt a célt szolgálják.
A fentiek alapján a demokráciát mérő tényezőknek az alábbiakat javaslom:
1. Azonos súlyú voksok - arányosság érvényesülése
2. Értékelt alternatívák: több párt, előnyök/hátrányok értékelési lehetősége a szabad sajtó és független intézmények elemzései, a pártok közötti viták alapján
3. Végrehajtó hatalom ellenőrzése - fékek és ellensúlyok megléte, nyilvánosság
4. Helyi, regionális és állami szintű döntések létezése, az ezeken való részvétel aránya
5. Választók egzisztenciális függetlenségének biztosítása a szavazatvásárlás kizárása érdekében (esélyegyenlőségi mechanizmusok létezése)
Röviden:
1. A korábbinál jóval súlyosabb az arány eltérítés - ami már nem a kormányzati stabilitást, hanem a domináns pozíció megtartását szolgálja.
2. Elvileg létezik - az egyfordulós rendszer viszont kizárja, hogy a demokratikus ellenzéken belül alternatívák fogalmazódjanak meg, majd ezek kompromisszumaként kormányváltó alternatíva születhessen. (Persze, elvileg kialakítható - egy másik poszt erről, az "előválasztás" intézményi lehetőségeiről szól majd.)
3. A fékek és ellensúlyok szerepét gyakorlatilag kiiktatták.
4. Minimális a helyi döntések szerepe.
5. Az egyéb feltételek teljesülése esetén is választást eldöntő tényező lehet.
A fentiek alapján az is nyilvánvaló: bár előfordul, de butaság a parlamenti és a közvetlen demokráciát versengő alternatívákként szembeállítani, hiszen mindkettőnek meg van a maga szerepe, lehetősége - előnye és korlátja. Erről bővebben:http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-01-21/8247946/.
