http://nol.hu/velemeny/mi-volt-itt-neoliberalis-1503755
Szeretném leszögezni: a szegényeknek, a kirekesztetteknek mindig igazuk van - az állapotuk tarthatatlan. Viszont éppen a helyzetükből következően gyakran nem képesek reálisan értékelni a helyzetet, könnyen azonosulnak rossz diagnózisokkal és a belőlük következő, gyors javulást ígérő, rossz terápiákkal. Tanács István: Két Magyarország (november 29.) című írásának apropóján írom ezt.
http://nol.hu/velemeny/mi-volt-itt-neoliberalis-1503755
Szeretném leszögezni: a szegényeknek, a kirekesztetteknek mindig igazuk van - az állapotuk tarthatatlan. Viszont éppen a helyzetükből következően gyakran nem képesek reálisan értékelni a helyzetet, könnyen azonosulnak rossz diagnózisokkal és a belőlük következő, gyors javulást ígérő, rossz terápiákkal. Tanács István: Két Magyarország (november 29.) című írásának apropóján írom ezt.
Ebben azt olvassuk, hogy az MDF erhardi szociális piacgazdaságot akart, de az SZDSZ thacheri-reagani neoliberális koncepciója győzött.
Nos, a szociális piacgazdaság a tőke és a munka közötti megegyezésen, szociális hálón alapult - nálunk pedig 1990-ben nem volt sem tőkés, sem valóban szervezett munkavállaló. Ellenben a bankkonszolidáció, az ágazatpolitikai szempontokra nem tekintő pénzügyi felszámolás gyakorlata, a hazai piac-- és iparvédelem szinte tökéletes és rapid leépítése, a vissza nem térítendő támogatások és adókedvezmények nyújtása a külföldi beruházásoknak - ez mind az MDF-kormány idején folyt. Miről beszélünk? Miféle erhardti modellről?
A Reagan - Thacher-féle neoliberális (vagy neokonzervativ) vonal azt jelenti, hogy egy már létező piacgazdaságban építik le az állami kiadásokat, így a szociális transzfereket, nálunk viszont magát a piacgazdaságot kellett létrehozni, s erre az adósságok és a hazai tőke hiánya miatt csak a piacosítás maradt lehetőségként, miközben sokakkal együtt nekem is jobban tetszik a skandináv modell.
A neoliberalizmusnak róják fel azt is, hogy magára hagyta az elesetteket, a szegényeket. Én lennék az utolsó, aki levenné a különböző kormányokról a felelősséget azért, hogy mára 4 millióan élnek a a létminimum alatt, másfél milliónyian közülük súlyos szegénységben. De az sem kétséges, hogy a helyzet kialakulásához két összetartozó objektív tényező járult hozzá. Az egyik az, amit Kuznetz és Williamson írt le: a piacgazdaság kialakulása eleve kiszélesíti a szakadékot a fejlett és kevésbé fejlett régiók között. A másik ok az, hogy az eladósodottság, a korábbi szovjet piac bedőlése felgyorsította azt a folyamatot, amelyben a nagyrészt betanított- és segédmunkára alapozott iparágak összeomlottak, így a képzetlen munkavállalók tömegei, nagyrészt a fejletlenebb vidékekről bejárók szorultak ki a munkaerő-piacról. Ferge Zsuzsától hallottam, hogy a rendszerváltáskor méltányosnak tűnő eszközöket alkalmaztak: munkanélküli segély, korengedményes nyugdíj, szocpol, elnézett rokkant-nyugdíj - csupa passzív eszközt. Aktívakat (átképzések, célzott támogatások stb.) alig. Ráadásul a válságkezelés a szociális transzferek értékét is elinflálta.
Tény és való, hogy gazdasági válság kezelése esetén kevesebb forrás és figyelem jut a szociális feladatokra. De jellemző, hogy a Gyurcsány-kormány még a válság legsúlyosabb időszakában sem merte megszüntetni a 13. havi nyugdíjat - ami éppen azt bizonyítja, hogy a korábbi bal-lib kormányok legnagyobb bűne nem a baloldaliság hiánya volt, hiszen tipikusan baloldali hibákat követtek el a költségvetés lazításával és a 100 napos programokkal. Nem a baloldalisággal - hanem a minőséggel volt a baj. Azzal az elképzeléssel, hogy a centrumban meghozott, „osztály-alapú” intézkedésekkel meg lehet oldani a szociális kérdéseket. Később már, rájöttek, hogy regionális és kistérségi szintre kell delegálni a feladatokat, oda, ahol ismerik a valós szükségleteket és igényeket, mivel területenként eltérő megoldásokra van szükség. Mindez a politikai csatározásokon elbukott, az „eredmény” pedig az, amiről Tanács István is ír: nem sikerült elérni a „vidéki Magyarországot”, nem sikerült enyhíteni a mélyszegénységet. Az oktatási rendszer átalakításai pedig végképp az esélyegyenlőség biztosítása, a szolidaritás elvei szerint alakultak.
A fentiek alapján úgy gondolom, a neoliberális jelzőnek Magyarországra nézve nincs értelme - pusztán politikai címkézésre szolgál.
