Ironikusan - mivel nem igazán aktuális - tettem fel a kérdést: ki győzze le Orbán Viktort? A kérdéskörhöz tartozik egy írás: Miért Gazdagodnak a politikusok? szerzője Marosán György. Az írásban valójában nem a politikusok gazdagodása - hanem hatalomra jutása, kontroll alóli kikerülése, vezéri szerepbe való kerülése az igazán izgalmas. Azoké, akiket mi választunk magunknak. Izgalmasnak tartom, hogy pusztán a hibás értékelésünkről, a mi hibánkról van-e szó.

Segít az eligazodásban, ha megismerkedünk a Belbin féle csapatszerepekkel. Hogy érthető legyen, egyből megadom, hogy az egyes megnevezések milyen politikusi szerepnek felelnek meg:

Serkentő: aktív, motivált a teljesítményre és a győzelemre, gyanakvó és provokatív, hevesen reagál, erősen ösztönzőleg tud hatni egy passzívabb csoportra (irányító csoportszerep): egy mozgalom mozgósító arca, személye, "A" vezető, akit követni lehet, de ingerültségre, türelmetlenségre, és erőszakra hajlamos.

Forrásfeltáró: folyamatosan kutatja a lehetőségeket tárgyi és társas környezetében, igyekszik előrevivő kérdéseket feltenni (kreatív csoportszerep). A célratörő, megvalósító vezér. Ő a kezdeti lelkesedés lankadásával elveszíti érdeklődését, valami más után néz.

Vállalatépítő: a csapat közös érdekeit szem előtt tartva dolgozik, cselekvési tervet készít, gondoskodik a szisztematikus és hatékony végrehajtásról, fegyelmezett és gyakorlatias: a szervező-titkár, a kabinet vezetője. Rugalmatlan, kevéssé fogékony az új ötletek iránt.

Palánta: ötletgyártó, a fő problémákra eredeti ötletekkel, stratégiákkal képes előállni (kreatív csoportszerep) - a kampány-guru. . A fellegekben jár, nem törődik a részletekkel és a formaságokkal.

Elnök: motivált a hatalomgyakorlásra, koordinálja az aktivitást, elköteleződik a vállalati célok iránt és másokat is motivál, megbízik az emberekben, realista és fegyelmezett (irányító csoportszerep) Magyar példát nehéz találni - Angela Merkel ilyen vezető. Átlagosan kreatív és intelligens.

Helyzetértékelő: döntések alapos mérlegelésében segíti a csapatot, objektív és precíz, minden tényezőt figyelembe vesz, kritikus. Ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt. Alulmotivált, másokat sem inspirál.

Csapatjátékos: érzékeny a társas rezdülésekre, jól tud bánni a nehezebben kezelhető tagokkal, a közös érdeket egyéni érdeke fölé helyezi, mindezzel javítja az általános csoportmorált.  Szóvívő. A kritikus pillanatokban határozatlan.

Megvalósító: motivált a feladatok véghezvitelére, szorongásra hajlamos, de fegyelmezett és nagy önuralommal rendelkezik, értékeli a kitartó erőfeszítést és a következetességet. Jellegzetesen szakpolitikus. Csekélységek miatt aggódik, nem tudja „elengedni magát.

A fenti szerepek természetesen nem kizárólagosak, de többnyire közülük 1-2 az, ami jellemző. Ugye, elvárjuk egy politikustól, hogy legyenek ideái, gondolatai (palánta). Csak reális, megvalósítható dolgokkal álljon elő (helyzetértékelő), azt meggyőzően, mozgósítva adja elő (serkentő), küzdje le a nehézségeket (forrásfeltáró), legyen erős a megvalósításban is (vállalatépítő). A hatalom gyakorlásában legyen körültekintő, konfliktus-kezelő, keresse a konszenzust (elnök), hogy csillapitani tudja az óhatatlanul jelentkező társadalmi, parlamenti konfliktusokat. Azt hiszem, könnyű belátni, hogy ezek egymással is könnyen konfliktusba kerülő szerepek. Mert mi történik, ha valaki kreatív ideákkal áll elő - de az nem épül alapos elemzésre? Ha kampányban egy "forrásfeltáró" túl sok sebet ejt, hiszen mindent alá kell (?) rendelni a sikernek? Mert ha a politikán belül a kampány a harc, amihez harcosok kellenek - akkor a kormányzás a béke, az építkezés ideje kell, hogy legyen.

Nincs olyan, hogy jó vagy jobb szerep - épp arra világít rá Belbin, hogy egy csapat sikerességéhez mindegyikre szükség van.

 Akit érdekel, az kitöltheti a tesztet is

http://appi.bme.hu/survey/index.php/269596/lang-hu