Geo blogja (régi)

Izgalmas, s vitára, párbeszédre hívó témákat vet fel Braun Róbert. Tavasszal már lezajlott egy hulláma annak, hogy fiatalok éles támadásokat fogalmaztak meg az idős(ebb) generációval, a féltudású elittel kapcsolatban. A dolognak van egy pikáns vetülete is - tudtommal a szerző az MSZP politikusa - mely párthoz a zember lenginkább társítani tudja mindazt a kritikát, ami a cikkben megfogalmazódik. De most nem erről van szó.

Igyekszem bemutatni, hogy ennek a kérdésnek így nem sok teteje van - ugyanakkor nagyon sokan így teszik fel a kérdést. Nem véletlenül, mivel a politikában nem elhanyagolható a személyek, személyiségek - s adott esetben azok torzulásának a - szerepe.

Mert egyszer vége lesz. Fogalmam sincs, hogyan, még kevésbé, hogy mikor. Több elvi variáció is létezhet - természetesen nagyon eltérő valószínűségekkel.

Nem értek se a társadalomtudományokhoz, se a politikához, se a focihoz - ezért jó magyarként beleszólok:

Mindig tanulságosak Kis János írásai - aki nem hiszi, hogy milyen nagy az un. ballib oldal felelőssége, az olvassa el írásait: könyörtelen élességgel, elvi és erkölcsi következetességgel találkozhat az olvasó, ahol nem megengedett az "igen, de a másik..." hivatkozás, az erkölcsi ön-felmentés. Rendre el is szégyellem magam, mert bizony rendre megszólal bennem: "Igen, de ilyen erkölcsi tisztasággal, következetes programmal nem lehet ma legyőzni a maffia-államot..." Minden példa sántít - ez lehet, tán teljesen béna:

Kis János 2 részben jelentette meg elemzését a liberalizmusról, illetve - vállalt módszertani szűkítéssel - az SZDSZ-ről.

http://szuveren.hu/politika/liberalizmus-a-3-koztarsasagban

http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/liberalizmus-a-harmadik-koztarsasagban

A témából következően elsősorban az SZDSZ volt tagjainak a véleménye számít - de mint egykori politikai ellenfél majd szavazó, néhány szubjektív véleményt fogalmazok meg, majd egyetlen pontban kritikát is. (természetesen feltételezem, hogy az eredeti írást ismerik szerény szösszenetem olvasói.)

Kis János 2 részben jelentette meg elemzését a liberalizmusról, illetve - vállalt módszertani szűkítéssel - az SZDSZ-ről.

http://szuveren.hu/politika/liberalizmus-a-3-koztarsasagban

http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/liberalizmus-a-harmadik-koztarsasagban

A témából következően elsősorban az SZDSZ volt tagjainak a véleménye számít - de mint egykori politikai ellenfél majd szavazó, néhány szubjektív véleményt fogalmazok meg, majd egyetlen pontban kritikát is. (természetesen feltételezem, hogy az eredeti írást ismerik szerény szösszenetem olvasói.)

Bántottam már (méltánytalanul) Török Gábort -  - most érteni vélem. http://torokgaborelemez.blog.hu/2014/09/26/510_mindenki_lehet_komuves

Írásának 2 fő állítása van. Az egyik úgy szól, hogy Orbán Viktor baromi jó politikus. A másik pedig úgy, hogy a mai baloldaliak soha nem fogják megverni.

A Mozgó Világ 2014/9 számát feltétlen érdemes elolvasni - pl. Ripp Zoltán elemzését, az "Ellenzék a centrális erőtérben" c. dolgozatának 2. részét. Keveseknek okozhat örömet, hogy a jelenlegi ellenzék nem képes az orbáni rendszer alternatívája lenni. Most azonban a Spíró Györggyel készült interjú miatt írok: "A fundamentalizmus modern fogalom".

Külön irodalma van az orbáni rendszer fogalmi meghatározásának - a fasiszta diktatúrától a maffiaállamon keresztül a nemzetáruló ballibsik illiberális megfékezéséig.

Eközben hallottam egy érvelést: diktatúrának nem nevezhető, hiszen fellelhetők benne a demokrácia nyomai. El is kezdtem kutatni ezek után - s meg is találtam: a létező és nem létező ellenzéki pártok úgy vitatkoznak, vetélkednek, veszekednek, viaskodnak egymással - mint ha demokráciában lennénk. Ott, a kétharmadon kívül.

Jó lenne a világnak egy független Skócia? A dolognak lehet pozitív kimenetele.

Egy korábbi írásomban a demokrácia szintjeiről elmélkedtem - abból indultam ki, hogy a döntéseket olyan szinten kell meghozni, ahol ahhoz a szükséges tudás, erőforrás rendelkezésre áll.  Ebben nem találtam a hagyományos európai nemzetállamok államok helyét-szerepét, majd egy külön posztban foglalkoztam a nemzetállamok kérdésével.

Mi történik, ha Skócia leválik? Lényegében egy régió-nagyságú állam jön létre. Egy ilyen kis államnak integrálódnia kell, hogy esélye legyen - a NATO-ba, az EU-ba. Szövetségesekre van szüksége, a saját belső piacnál nagyobbra. Így még az EU integráció esélye is növekedhetne. Vagy éppen ellenkezőleg - a széthúzó nacionalizmusok erősödnek?