A Mozgó Világ 2014/9 számát feltétlen érdemes elolvasni - pl. Ripp Zoltán elemzését, az "Ellenzék a centrális erőtérben" c. dolgozatának 2. részét. Keveseknek okozhat örömet, hogy a jelenlegi ellenzék nem képes az orbáni rendszer alternatívája lenni. Most azonban a Spíró Györggyel készült interjú miatt írok: "A fundamentalizmus modern fogalom".
A Mozgó Világ 2014/9 számát feltétlen érdemes elolvasni - pl. Ripp Zoltán elemzését, az "Ellenzék a centrális erőtérben" c. dolgozatának 2. részét. Keveseknek okozhat örömet, hogy a jelenlegi ellenzék nem képes az orbáni rendszer alternatívája lenni. Most azonban a Spíró Györggyel készült interjú miatt írok: "A fundamentalizmus modern fogalom".
Az interjú egyik kérdése, s a válasz:
- Mi célból akarnának embert irtani?
Hódítási célból. Ami a fundamentalizmust illeti, a fogalma alig százéves, és nem csak vallási mozgalmakra, hanem mindenféle ideológiákra használják. Az, hogy a fogalom modern, nem jelenti azt, hogy a jelenség ne lett volna jelen a történelemben. A zsidó vallás kétezer éve rettentően sok ágra bomlott, a különböző zsidó frakciók gyűlölték és azután gyilkolták is egymást. Annyira bonyolulttá vált a zsidó vallás, hogy szükségszerűen jönnie kellett az egyszerűsítésnek. Ez a kereszténység, mely bizonyos szempontból nem egyéb, mint zsidó fundamentalizmus, Jézus híveinek forradalmi újítása. Amikor bonyolulttá vált a kereszténység, jött egy olyan fundamentalizmus, amelyik egyszerűvé és érthetővé tette a pusztai, nomád népek számára a kereszténységet és a zsidó vallást egyszerre, ez az iszlám, Mohamed újítása. A Korán tételei azonosak, csak egyszerűbbek, mint a zsidó és keresztény tételek.
A fundamentalizmusról már írtam korábban: az euro-atlanti polgári jogállam arra az elvre épül, hogy az egyének számára biztosít jogokat, s feltételezi, hogy felelős emberek hoznak döntést saját, s a társadalom sorsáról. A részvételi, deliberatív demokráciára ösztönöz (jó esetben), alapeleme a vita, mely kulturális és egyéb témákat is érinthet, de feltételezi, hogy a szabad felek alapvetően ésszerű keretek között folytatják le. Ezzel az önreflexív modellel szemben szemben egészen más az alapelve a fundamentalizmus(ok)nak, melyek az emberi lét teljességének szolgálatát hirdetik - de általában szigorú közösségi normatívák, törvények alapján. Az e csoportokba való tartozás azonban nem tudatos választás eredménye, nem érvényesül az egyén szabadsága, így az egyén a közösségnek alávetetten él.
S bár a sajátunknak tekintett euro-atlanti világban is létezik fundamentalizmus, mindenekelőtt a nacionalizmus formájában, a fentiek azonban nem adnak magyarázatot a harcos iszlám létezésére. Nem állítom, hogy értem, de talán közelebb jutottam hozzá - a magamfajta laikus által kissé nehezen olvasható/érhető - Simon László: Az iszlám fundamentalizmus c. könyve alapján. A tudományos alaposságú elemzésből azt emelném ki, hogy más a vallás és az "egyház" szerepe az iszlámban. Európában az egyház és a világi hatalom szorosan összefonódott, az elégedetlenségek, lázadások a világi erőkben találtak ideológiára. Más volt a helyzet az iszlám országokban: a vallás elsősorban a helyi közösség életét szabályozta, a vallási vezetők nem az államhatalmat képviselték, a világi (vagy világiasabb) nézetek és szerepek viszont a politikai hatalomhoz kötődtek, s ez a sokáig zárt iszlámban fenn is maradt. Így amikor az ezredforduló környékén utat keresett magának az elégedetlenség, nem a "független értelmiség", a polgárság adta a kereteket - hanem a vallás. S ha egyszer beindul a lelkekért való licitálás, a "ki az igazibb" versengés - akkor ebben a szélsőségek verhetetlennek bizonyulnak. S az, hogy esetleg megértjük az Iszlám Állam kialakulásának okait, még nem jelenti, hogy azt bármilyen formában el is kelljen fogadnunk. S talán még jobban ügyelünk a saját fundamentalistáinkra.
