Kis János 2 részben jelentette meg elemzését a liberalizmusról, illetve - vállalt módszertani szűkítéssel - az SZDSZ-ről.
http://szuveren.hu/politika/liberalizmus-a-3-koztarsasagban
http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/liberalizmus-a-harmadik-koztarsasagban
A témából következően elsősorban az SZDSZ volt tagjainak a véleménye számít - de mint egykori politikai ellenfél majd szavazó, néhány szubjektív véleményt fogalmazok meg, majd egyetlen pontban kritikát is. (természetesen feltételezem, hogy az eredeti írást ismerik szerény szösszenetem olvasói.)
Kis János 2 részben jelentette meg elemzését a liberalizmusról, illetve - vállalt módszertani szűkítéssel - az SZDSZ-ről.
http://szuveren.hu/politika/liberalizmus-a-3-koztarsasagban
http://beszelo.c3.hu/onlinecikk/liberalizmus-a-harmadik-koztarsasagban
A témából következően elsősorban az SZDSZ volt tagjainak a véleménye számít - de mint egykori politikai ellenfél majd szavazó, néhány szubjektív véleményt fogalmazok meg, majd egyetlen pontban kritikát is. (természetesen feltételezem, hogy az eredeti írást ismerik szerény szösszenetem olvasói.)
Szubjektumok.
Az SZDSZ-re ráégett a Tocsik ügy - írja Kis János is. Közállapotunk siralmas voltát jelzi, hogy ha lemondásával nem vállalja Pethő Iván a politikai felelősséget, hanem az un. "szokásos módon" elsumákolja a dolgot, relativizálja mások ügyeivel, vagy "várjuk meg a bíróság ítéletét" szöveggel - akkor az egész "csak" egy lenne a pártok körüli botrányoknak - s jól látjuk, ez nem befolyásolta a választási eredményeket. Remélem, nem marad így - de fiatal demokrácián tapasztalata azt mutatja, hogy bármilyen erkölcsi kétely, felelősségvállalás, önkritika csak ártott az adott párt megítélésének. Pedig ez az a határ, mely elválasztja a hibákat, netán bűnöket - a gazemberségtől.
A 96-os évet érzem kritikusnak - Bokros nagyon népszerű volt az MSZP-n belül, a koalíció felbomlása gyengítette volna Horn pozícióját.
Az SZDSZ-esek számára nagyon súlyos volt a D-209-es ügy, de belelátták Orbánba azt, ami. S valóban, ahogy Kis János írja, a "végeken", az önkormányzatokban már nagyon szoros "unoka-testvérpárti" kapcsolat alakult ki.
A szerzőnél megengedőbb vagyok a szociális kérdésekben: "hogy fétist csinálnak a szabad versenyből, és nincs szavuk a piaci folyamatok veszteseihez. " - írja, gyakran elhangzó vádként. Ugyanis a koalíción belül szükség volt a piaci viszonyok elismertetésére, a bátrabb fellépésre - így ez óhatatlanul erőteljesebben jelentkezett az SZDSZ-nél. Ugyanakkor a kritika jogosnak tűnik a koalíció egészére - azonban ellentmond a tényeknek. A veszteseket ugyanis nem "magukra hagyták" - hanem rosszul segítették. A politikai elitből mintha még ma is hiányina az a felismerés, hogy törvényi szabályozás, központi programalkotás helyett testre szabott kistérségi, sok esetben egyéni megoldásokra van szükség, amit csak valódi önkormányzatisággal, helyi közösségépítő és segítő szakértőkkel lehet megvalósítani.
Kritikám
"Tőke- és vállalkozásbarát párt alakítására több kísérlet is történt, ám e pártok – a Vállalkozók Pártja, a Köztársaság Párt vagy a Centrum Párt – egyikének sem sikerült soha átlépnie a parlamenti bejutási küszöböt." Kritikám kényege: az SZDSZ többnyire helyesen látta a makro szintű folyamatokat, azonban figyelmen kívül hagyta, hogy milyen fontos egy társadalomban a hálózatok szerepe. Kezdetektől arra kellett volna törekednie, hogy az alakuló-fejlődő polgárság pártja legyen, maga mellé állítva a vidéki értelmiséget, vállalkozókat is - e helyett a Fidesz még a "polgári" jelzőt is elorozta magának.
