Kemény kritika jelent meg Debreczeni József: "Ne bántsd a cigányt" c. könyvéről. Bár a szerző válaszolt, pár szót érdemes tán hozzátenni, mi válthatta ki az éles, szerintem indolatlan kritikát.
Kemény kritika jelent meg Debreczeni József: "Ne bántsd a cigányt" c. könyvéről. Bár a szerző válaszolt, pár szót érdemes tán hozzátenni, mi válthatta ki az éles, szerintem indolatlan kritikát.
A könyv valójában több szempontból is egyoldalú: egyoldalúan a cigányság érdekében íródott, s egyoldalúan a konfliktusokra, megoldandó kérdésekre fókuszál.
A gondolkodási korlát abból adódik, hogy az euro-atlanti kultúrkör az egyénből indul ki, s - jogosan - az egyéni jogokból eredezteti a közösségi jogokat is, s ezzel markánsan szembeszegül a közösségi jogokból levezethető fundamentalizmusokkal. S ha valahol ez tényleges veszély, akkor érthető, hogy ennek jeleire sokan nagyon érzékenyen figyelnek.
A gond azonban ott van, hogy ezek az egyének különböző szoci-kulturális közegbe születnek bele. Ha megnézünk egy hatalmas, több lépcsőházas sorházat, már ott is azt találjuk, hogy mindegyik más egy kicsit: az egyikben jobban vigyáznak a tisztaságra, a másikban barátságosabban köszönnek egymásnak a szomszédok, stb. Még nagyobbak a különbségek, ha másfajta mesékkel, családi történetekkel találkozik egy gyerek, más könyvek vannak (általában) egy mérnök és egy irodalmár otthonában, a falusi gyerek korán bekapcsolódik a ház körüli munkába. Még a katolikus és a protestáns mentalitás közt is különbség van. Majdnem teljes bizonyossággal meg tudunk különböztetni egymástól egy svéd és egy görög embert vagy csoportot. Ez nem genetikai, hanem kulturálisan öröklött valami - az eltérést pedig mindig a többségtől mérik. Ezeket a kulturális örökségeket nagyon csábító dolog sztereotípiákba foglalni - s ez már nagyon-nagyon közel van a különbségtevésből eredő megkülönböztetéstől a rasszista ellenségkép megrajzolásáig.
Szerintem Debreczeni korrekten utal a többségi társadalomban meglévő rasszizmusra, könyve utolsó fejezete kiemelten a többségi társadalom felelősségével foglalkozik.
Az un. "mereven jogvédő" megközelítés abból indul ki, hogy meg kell adni az egyéneknek a jogokat, amit nem lehet kirekesztéssel, rasszizmussal korlátozni - így minden a hatalom, az állam, a többségi társadalom felelőssége. A valóságban viszont bebizonyosodott, hogy a "cigánykérdést" (idézőjelbe teszem, mert sokan még ennek a fogalomnak a használatát sem tartják megengedhetőnek) a cigányok nélkül nem lehet megoldani.