„Összességében elmondható, hogy sajátos jellemzői (patrimoniális uralmi szerkezet, a 'reális' tér – 'virtuális tér' paradigma) mellett az arab társadalmakat ugyanazok a globális folyamatok jellemzik, mint a világ más részeinek társadalmait. Ezek a modernizációs és globalizációs trendek megbontják a 'reális tér' – 'virtuális tér' immár évszázadokban mérhető kettősségét. Az átalakulás iránya és folyamata azonban egyelőre kiszámíthatatlan, és ugyanúgy magában hordozza a demokratizálódás, mint a patrimoniális rendszer újraszerveződésének, egy neopatrimonális rendszer kialakulásának lehetőségét.” Idézi Révész Sándor a Mozgó Világ 2015/10 számában N. Rózsa Erzsébet: Az arab tavasz. A Közel-Kelet átalakulása c. könyvéről írt tanulmányában. (Csak 2 hónap késéssel elérhető el - ezért frissítem most ezt a posztot.)