Bajnai szinte messiásként tért vissza a politikába - ő tűnt olyan személynek, aki a legszélesebb összefogást tudja biztosítani az orbánizmus leváltására, ehhez képes lesz a régi és új erőket összefogni, a jobboldal centrumától a baloldalig.
Ehhez képest ma egy kis-, a közvélemény kutatások alapján a parlamenti bejutásért küzdő kis párt vezetőjeként kénytelen a napi pártpolitikai csatákban részt venni. Ez teljesen nyilvánvalóan más szerep, mint a "good governance" előkészítése, az arra való felkészülés.
Reagálás a Beszélő cikkére
http://beszelo.c3.hu/blog/revesz-sandor/alkalmazott-halaleset#comments
Eltemettük - "mi", a világ – Horn Gyulát, nekrológok, személyes kondoleálások, búcsúbeszédek, méltatták történelminek bizonyult tetteit és a rendszerváltás óta legsikeresebbnek bizonyult miniszterelnöki tevékenységét. Így most már nem kell a kegyeleti szempontokra figyelnünk, árnyaltabb képet is rajzolhatunk. Bizonyára előkerülnek a mára anekdotává szelídült esetek a koalíciós súrlódásokról, az osztogatási kényszeréről, hogy jóval korábban is megléphette volna a később BCS-ként kriminalizálódott kiigazítást – de erre azt mondom, hogy az eredményekhez képest hibahatáron belüli lépések. Két olyan terület van, melyek a későbbiekre súlyosan hatottak.