Nem furcsa, hogy lassan lefut ez a blog a frissülőből, és még nem szolt hozzá senki? Lehet, hogy senkit nem is érdekel Révész Sándor véleménye Horn Gyuláról?

(Lordom, technikai problémák voltak, valamiért nem mentődött le, de az időpont az az eredeti.)

Kb, húsz napja megy ez az "úgynevezett " technikai probléma... Azzal a jelszóval, ami 3 évig működött, most nem enged be a rendszer.... Aztán majd holnap meg igen... Nem tudom van e gazdája ennek a rendszernek, de nem nagyon venni észre a hatását... Egy postot nem lehet feltenni úgy hogy ne legyen probléma .... Mintha a lovak közé dobták volna a gyeplőt... Ha meg a hackerek működnek, akkor meg a biztonság jár gyerekcipőben... Egy biztos valami nagyon nem gömbölyű.... Ami Horn Gyulát illeti, azért az egész életét kell számba venni mindenkinek, nem elég kiragadni csak egy időszakot, mert az nem ad valós képet... Arra viszont jó, hogy aztán ízlés szerint felhasználják.... Itt is áll az a tétel, hogy aki egyik nézet szerint "hős" az a másik szerint "gazfickó"... A szemben álló feleknek nagyon kevés "közös hősük" van...

Azt hiszem, én egy "kicsit" különbözök mindazoktól, akik itt is és máshol is írtak valamit a halálesettel, pontosabban a temetéssel és a volt miniszterelnökkel kapcsolatban. Ez nyilvánvalóan azért van, mert én már - mint néző - jelen voltam azon a "disz-szemlén" amely az Andrássy úton, III. Viktor Emanuel olasz király látogatása alkalmával zajlott, vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó úr,őfőméltósága "rendezésében". Nos: a rendszerváltásnak nevezett "hatalom-váltás" idején a számonkérők egyik élharcosa,egy egész könyvet szentelt annak bizonygatására, hogy ... Aztán - számomra személyes konfliktust is eredményező - állítás, az MZMP elszámoltatása témában itt megint előkerül, azzal, hogy jobb anyagi helyzetben volt..stb. Ám a rendszerv áltó elit " elkobozta" annak a vagyonnak egy részét, mégpedig nagyon jelentős részét, és a minapjában is olvasom a döntéseket: a Csajágomröcsöge utcában lévő 300 kvdrátméter alapterületű épületrészt a "nem tom milyen" vgyonkezelő a Független Kisgazda és Földmunkás párt v agy milyen alakuléatnak, a lépc sőház alatti 2/3 nm területü fényes irodahelységet az MSZP...szervezetének utalta ki. Dehát ami 9-én ott zajlott a nemzeti Sirkertben nem erről szólt, hanem arról, hogy senkinek nem jutott eszébe a M agyar Néphadsereg mkorábbi őrnagyát eltanácsolni a Kútvölgyiből, ám ezt egy volt XX.század végiminiszterelnökkel megtették. Aztán a temetés kegyeleti naopján, a regnáló miniszterelnök koszoruzásakor (is) érzelmi kitörésbe kezdtek...pedig levétette napirendről egyesek azon kövedtelését, hogy... Azt klérdem mindenkitől: mi értelme van ennek ? Genscher, és mások nem ezen rágódnak, hanem következetesen eddigi magatartásukhoz, tisztelettel adóztak az elhunyt koporsójánál, részvéttel a család tagjai felé. Én meg - k9övetkezetesn önmagamhoz is - azt kérdem: mit kellett volna a volt miniszterelnöknek megbánnia, elítélnie stb. ? Senki nem akarja észrev enni, hogy a XXI.században vagyunk, immáron lassan 13 éve ? doki

Bár azt mondják halottról jót vagy semmit, azért elegendő a barátairól megemlíteni, hogy aki temetésen tud bírálni egy volt köztársasági elnököt a jelenlétében és akinek a hívei egy temetésre békés szándékkal megjelent regnáló miniszterelnököt kipfujolnak, azok más gaztettekre is képesek, mondjuk pufajkás gyilkosok, vagy élő komcsik. Vagy csak egyszerűen bunkók.

5. rodosto1 "Vagy csak egyszerűen bunkók." - szakértője vagy a témának? Mert vagy kegyeleti aktusnak tekintjük a szertartást, s akkor Te is tedd azt, vagy politikai eseménynek, vagy együtt a kettőnek. Mindenestre a poszt nem erről akar szólni. Ha gondolod, újra írhatod a kommentedet, általánosítások nélkül - de még jobb lenne, ha a témánál maradnál.

4. xdoki Hidd el, megértelek, s egy pillanatig sem vonom kétségbe Horn történelmi szerepét/nagyságát, életének szimbolikus jelentését - s semmiféleképpen sem akarom a család, a tisztelők érzékenységét bántani. Azzal is tisztában vagyok, hogy az MSZP dokumentumaiban többször deklarálta a múlthoz való viszonyát, ha Nagy Imre lánya együtt koszorúzott Hornnal, aki másnak nincs oka kérlelhetetlennek lennie az 56-os szereppel kapcsolatban, s azzal is tisztában vagyok, a jogi utódlás a rendszerváltás békés technikai lebonyolításának egyik feltétele volt. Éppen mert a XXI. században vagyunk, innen érdemes visszanézni. Mivel az MSZP semmi jóra sem számíthatott, érthető önvédelmi reflex, hogy "infrastrukturálisan" is készült a rendszerváltásra. Ahogy utaltam rá, a pártvagyon elszámolását parlamenti határozat szentesítette, de bizony, alakultak új cégek, melyek az MSZP-t támogatták, majd ezeknek a vagyonoknak egy része eltűnt, s néhány ember személyesen ebből vagyonosodott. S nehéz azt feltételezni, hogy ahol volt Tocsik-ügy, ne lettek volna hasonlók. S az induláskor az MSZP volt az a párt, melynek újságjai voltak - pontosabban tulajdoni részesedése, pl. abban a Népszabadságban, mely a mai értelemben sosem volt pártlap. Önmagában nem ezek erkölcsösségét vagy annak hiányát tartom lényegesnek, hanem azt, hogy ez elősegítette a mai rendszer, az Orbán-Simicska birodalom kiépítését. Úgy gondoltam és gondolom, hogy a temetés után három nappal már lehet ezekről a dolgokról is írni.

Levélben kaptam: Most nem Horn Gyuláról szólok, hanem a neki felrótt két hiba kapcsán olyan nézetekkel vitázom, amelyek eléggé általánosak a hazai politizáló körökben, ideértve a baloldali politizálókat is. - 56, és a rendszerváltás előtti időszak értékelése, mint miniszterelnök értékelési szempont. (Révész Sándor) Nálunk a politizáló körökben alapkövetelményként rögzült, hogy a múlt néhány szakralizált eseményéhez ájult tisztelettel, rogyadozó térdekkel kell viszonyulni, és ezt napi gyakorlatként újra és újra szertartásosan be kell mutatni a közönségnek. Tudom, hogy ezzel felhorgad a politikai közönség dühe, de engem nem nagyon érdekel, hogy személyesen ki miként viszonyul a múlthoz, akár ötvenhathoz, Trianonhoz, a Mohácsi Vészhez. Én ismerem, és helyi értékén kezelem a történelmet, sőt tanítom is. De egy ország nem lehet a múlt rabja. A ma problémáit nekünk kell megoldani, ebben a múlt szentjei nekünk nem adhatnak segítséget, mert kétszer nem lehet belelépni ugyanabba a folyóba. Egy miniszterelnöktől sem várok el semmiféle nekem tetsző történelmi állásfoglalást. Tegye jól a dolgát, kormányozzon jól. Adja át az utódjának jobb gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéb állapotban az országot, mint ahogyan kapta. Horn Gyula ezt tette. Ezt vártam el tőle. Ezen túl felőlem drukkolhat a Batu kánnak IV. Béla ellenében, csalhatja a feleségét, mindegy. Vagy vessük össze olyan miniszterelnökökkel Hornt, akik gyönyörűen előadják a szent zsolozsmákat a múltról? Pl. GY.F., vagy O.V.? A miniszterelnök nem morális iránytű, nem társadalom előtti igazodási pont. Ő csak az állam szolgája, akinek arról szól a munkaköri leírása, hogy jól kormányozzon. Egyébként szabad ember, aki azt gondol és tesz, amit akar. Semmi közünk hozzá. Azért fontos ezt tisztázni, mert a történelmi események kötelezően előírt megítélése egyúttal korlátozza a szabadságot. Senki nem írhatja elő másoknak, hogy mi lehet a véleménye erről, vagy arról a múltbéli szentről, vagy eseményről. - Horn baloldalisága nem XXI. századi (GEO) Itt viszonylag nehéz kihámozni azt, hogy mi GEO problémája, de talán ez: „A szociális piacgazdaság nem pusztán a „tőke-munka” kompromisszuma, de igényli a felelős polgár és polgárság létezését is (citoyen és citizenship).” Ezzel azért több probléma van: • - A citoyen, citizenship szükségességének a felvetésében semmi XXI. századi nincs. Ez a XVIII-XIX század szüleménye, csakúgy, mint a szociáldemokrácia, a liberalizmus. • - A demokrácia régen és most sem más, mint egy olyan uralmi forma, ahol az egyes pártok általában jól akarnak kormányozni, de egyik, vagy másik érték, érdek irányában részrehajlók. A kissé részrehajlók a középpártok (közép- jobb, közép- bal) a nagyon részrehajlók a szélsőségesek. A nép előtt álló történelmi út, kanyargós, csapdákkal teli. A nép ezért a részrehajló pártokból kiválaszt egy kombinációt, mely kormányozza ezen a kanyargós úton az országot. A következő választáskor a nép korrigálja ezt a kombinációt és igyekszik az újabb kanyarokhoz igazítani a menetet. A nép ezzel a folyamatos korrekcióval tudja nagyjából az úton tartani az országot. Ehhez azonban éppen az kell, hogy a jelentkező pártok részrehajlóak legyenek, hogy a nép tudja, milyen párttal kell a jobb kanyarhoz, és milyennel a bal kanyarhoz igazítania a menetet. Ma a legtöbb párt igyekszik „általános pártnak, centrális erőnek” beállítani magát, aki az egész nemzetet képviseli. Ez persze csak marketing, mindegyiknél simán megtalálható az ilyen, vagy olyan részrehajlás. Ezért nem fogadom el, hogy a szocialista baloldalnak el kellene gyengítenie önmagában azt a célt, hogy az „egyszerű emberek, kisemberek jobban, nyugodtabban éljenek és növekedjen a biztonságuk.” Helyébe pedig be kellene emelni a „citizen” tematikát. Azt gondolom, hogy a szocialista párt legyen szocialista, a liberális, liberális, a konzervatív, konzervatív, és a nép ebből kombinálja ki a következő kanyar kormányzását. Ha a szocialista részrehajlást adott választásnál nem igényli a nép, akkor legfeljebb ellenzékben marad, felkészülve arra, amikor vele akarja a nép kicsit balra húzni a kormányt. Nincs tehát egyszer s mindenkorra érvényes XXI. századi új „citizenes” kombináció. A kombinálást pedig bízzuk a népre. • - Hornról az a közvélekedés, hogy a kisemberekért dobogott a szíve, osztogatási hajlama volt, ő volt a lakossági találkozók hőse. „Senki nem tudta olyan szépen mondani, hogy proli” (Lendvai Ildikó). Rendben, nem vitatom, de tény, hogy ez a kormányzási tetteiben nem igazán jelent meg. Az ő idejében volt a legbrutálisabb nettó reálbér csökkenés. Néhány jelképes gesztuson kívül osztogatásra nem vetemedett. olyan hatalmas méretű privatizációt (vagyis államtalanítást) hajtott végre, amelyiknél nagyon visszaszorult a hazai kisbefektetők kedvezményezése. Olykor elképesztően tőkebarát kedvezményeket adott a nagybefektetőknek, az árszabályozásban (önköltség alapú közüzemi árak) adózásban. Nála erősödött fel a magán megtakarításokra építő biztosítás a kollektív társadalombiztosítás helyett (magánnyugdíj rendszer). Ezt nem vádként mondom, mert ezzel együtt lett pozitív a kormányzásának az egyenlege. Horn példája ezért alkalmatlan arra, hogy bebizonyítsa az „óbaloldali” politika és értékrend elavultságát.

A levélhez: Horn történelmi értékelésében nincs vitám. Citoyen, citizenship: 2 okból is tartom a véleményem: egyrészt nálunk ez hiánycikk, másrészt pedig a valódi lehetőségeket biztosító háttér az mostanra alakult ki. Korábban többször írtam arról, hogy az, hogy az „egyszerű emberek, kisemberek jobban, nyugodtabban éljenek és növekedjen a biztonságuk.” valójában a "tőkének" is érdeke, hosszabb távon mindenképp. Nem lecserélni akarom ezt a citizenséggel, nem is ezt írtam - pusztán azt, hogy ez a szándék önmagában kevés, rövid távú alkalmazása pedig veszélyes. Horn példája éppen azt mutatja, hogy egy "prolinak", baloldalinak is a helyzethez és a szükségeshez kell alkalmazkodnia, s nem lehet csak echte "baloldali" megoldásokat alkalmazni (pl. államosítás, centralizáció, stb.). A mértéken és a konkrét megoldásokon persze lehet vitatkozni. Ugyanakkor tartom, hogy a BCS után volt osztogatás - ezt a költségvetési elsődleges egyenleg alakulása is mutatja. Ennek mértéke lehet, nem haladja meg a "szokásos" választási költekezést - de létezett.

Ahhoz, hogy „Horn Gyula soha nem bánta meg, nem ítélte el, nem tartotta morálisan aggályosnak mindazt, amit a rendszerváltás előtt tett.” az a magyarázat, hogy nem is volt rá szüksége. Ugyanis, más volt mind a belföldi-, mind a nemzetközi helyzet, és amit tett, azt MINDEN IDŐBEN a Magyarországon élő emberek érdekében tette. (Lehet, hogy furcsának tűnik, de úgy vélem, ha győz az örven hatos forradalmunk, akkor már a hatvanas években megtapasztalhattuk volna azt, ami MA, GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI viszonylatban – évtizedekkel a rendszerváltás után – VAN.) E mellett, volt tartása. Nem tartozott azok közé, akikről a rendszerváltás után mell döngetve hirdették – hirdetik ma is -, hogy már a Kádár korszakban mekkora nagy ellenállók, meg ellenzékiek voltak. Hasonlóan azokhoz az „antifasisztákhoz”, akikről a kommunista hatalom alatt derült ki, hogy a Horthy rendszerben milyen erősen rúgták segbe a rendőr lovát.

10. lord Nem olyan egyszerű ez az 56.