érdekes, az ember alapvetően versengő típus. már gyerekkorában kezdi a fogócskával. felnőttkorban viszont sokan nem akarnak versenyezni.

1. Hmmmm Neveléssel, szocializációval alakítható, hogy az ember elsősorban önmagával versenyezzen - de legalább odáig jusson el, hogy ne akarja megsemmisíteni a másikat, a legyőzöttet. Vagy hogy megtanuljanak együttműködni.

nem egészen erre gondoltam. a versenyfeladás már az iskolában kezdődik, sokan el sem végzik az általánost. mert küzdeni kellene a jó jegyekért, és különben is, ciki a jeles. aztán sokan megelégszenek egy érettségivel, és elmennek élelmiszer áruházláncokba gondolafeltöltőnek és pénztárosnak. szakmát tanulni megerőltető, ez is versenyfeladás. a futószalagon dolgozó betanított munkásnak ugyan nincs semmiféle magasabb képzettsége, nem küzdött meg érte (nem versenyzett), de elvárna olyan magas fizetést, amiből ő is bírna venni és fenntartani egy gépkocsit. valami ilyesmire gondoltam, hogy felnőttkorban viszont sokan nem akarnak versenyezni.

értem - s igaz. (Nem magamat akarom idézni - hanem azt, amit "összegyűjtöttem: http://geo.nolblog.hu/archives/2014/08/28/Magyarorszag_kulturalis_allapota__a_magyar_lelek_sulya_es_szerepe_a_politikaban_Frissites/ A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető. A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás. )