Mert Móricka mindig csak arra gondol...
Mert Móricka mindig csak arra gondol...
1. Vendégek a Budai Liberális Klubban: Gulyás Márton, (színházas és társadalmi aktivista, Krétakör); Juhász Péter, a Milla alapító tagja, V. kerületi önkormányzati képviselő; Vajda Zoltán, a Hatvanezren a magánnyugdíjunkért FB-csoport alapítója. Mivel a videó megtalálható , s híradás is készült csak egy érdekességet emelek ki: Gulyás Márton úgy érvelt a korábbi, 2010 előtt kormányzó erőkkel való össze-nem fogás ellen - mint ahogy ezt Juhász Péter tette, 2012-ben. Kettejük felfogásában a civil és a politikus közti különség látható: egy civil jellemzően "idealista", megalkuvás nélkül harcol az igazáért - a politikus pedig arra kényszerül (?), hogy az adott helyzetből kiindulva, a realitásokat figyelembe véve hozza ki a legjobbat, az "optimálist". De ezen a ponton válik el, hogy valaki csak nyomást akar gyakorolni, tiszteletre méltó civilként - vagy tenni akar a gyakorlatban is.
2. DIPLOMÁSOK LÁZADÁSA - könyvbemutató és beszélgetés, ennek is van videója, okos emberek beszélnek a témáról: . A könyv egy részletéről akarok szólni. Az "arab tavasz" egyik legfontosabb eseménye volt Kairóban a Tahír téri megmozdulás, melyet alapvetően az internet segítségével készítettek elő, illetve robbantottak ki - de a hatalom meghátrálása után a választásokon az a Muzulmán Testvériség tudott győzni, melynek kiépült szervezete, hálózata volt, s "élőben" is tudta mozgósítani a tagjait.
3. A Polgári Konzervatív Klub rendezvényén sajnos nem készült videó, mert sok izgalmas dologról esett szó, hogy éppen milyen paradigmaváltás folyik, stb - de persze szó volt a helyi, magyar esélyekről is. Csizmadia Ervin, a meghívott vendég véleménye szerint társadalmi béke csak egy nagykoalícióval jöhet létre. Később arról volt szó, hogy HA parlamenti választáson legyőzhető a Fidesz, arra csak egy erős, egységes ellenzéki párt lehet képes.
4. "Politikai" alapon tán sosem juthattam volna el oda, ahova személyes ismeretség alapján mégis: lakóterületem PM-esei beszélgettek. S bár az is érdekes (lenne), hogy mi hangzott el - a benyomásomat említeném. Ők abból a körből, civil világból jöttek, mely meg akarta haladni a 70-30 százalékos mutyi-világot. S miközben még ma is együtt "kocsmáznak", s megmaradt a személyes barátság - ma már sokan politikai ellenfelek. Pedig az ő "bűnük", PM-eseké, annyi, hogy amit tehettek, megtettek a mostani kurzus leváltásáért. Bennem az alakult ki, illetve erősödött meg: a 2010 előtt alakult mozgalmak világképe csak "normális" mértékben tér el a bal-lib ellenzéktől, ahogy ez normális országokban szokás, ott, ahol az alapértékekben meg tudnak egyezni, de eltérő a megközelítésük az egyes szakpolitikákban, vagyis nincs elvi-szakmai kizáró oka, hogy ne tudjanak együttműködni. Ugyanakkor nagyon sokat számít az identitás, az eredet: elhiszem nekik, hogy mindkét oldal kritikusai voltak, s ma hiába nem tartják egyenlőnek a két oldalt, de mégis csak a baloldali, ballib kormányok ellenzékeként jöttek létre, ez volt az induláskori élményük, ma is ez az "érzelmi identitásuk" alapja. A PM-esek ezen az értelmi alapon túl tudtak lépni - az LMP-seknél pedig mindeddig legyőzte ezt az érzelem, a túlzott identitás bizonyítási kényszerük.
Nagykoalícióra ma nincs esély. Néhány pillanatot (NATO és EU csatlakozás) és Medgyessy, Gyurcsány, Bajnai gesztusait leszámítva még törekvés sem volt érzékelhető bármilyen megegyezésre sem, nem hogy valamiféle konszenzusra. Azt, aki csak harcolni tud - csak erővel lehet tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, ezért nincs más mód, minthogy a NER összeomlik - vagy le kell győzni. Az együttműködés lehetőségeiről a létrejött önkormányzati koalíciók, együttműködések adhatnak képet: ha kicsiben sikerül, akkor majd talán nagyobb mértékben is lehetséges. Az egyiptomi példa arra utalhat: ha külső vagy belső hatásokra, pl. tömegmozgalmak, összedől a NER, akkor csak egy ténylegesen meglévő szervezet, erő lehet képes kormányozni - figyelmeztető kell, hogy legyen a Jobbik a léte.
Ha igaz - márpedig miért ne lenne az - hogy egyfajta nagykoalícióra van szükség a konszolidált társadalmi viszonyok kialakításához, akkor ezt az un. demokratikus erőknek magukkal kell kezdeniük. Tudjuk, látjuk: nincs egységes ellenzék, sok tekintetben tűz és víz a nézetekben, kialakult identitásokban. Ha két (vagy több) fél nem egymással megegyezni, akkor közvetítőket kell igénybe venni. Biztos, hogy léteznek olyan idősebbek és fiatalok, férfiak és nők, akik hitelesek ahhoz, hogy minden résztvevő elismerje: európai, demokratikus, szolidáris országban akarunk élni. Ők közvetíthetnének a t. felek közt, s állítom: szándék kérdése, hogy úgy tudjanak partnerek lenni az alapértékek képviseletében, hogy közben mindenki megőrizhesse az arcát, ne kelljen (teljesen) feladnia eredet-identitását. (Kidolgozott és bevált módszerei vannak a társadalmi vitáknak, a facilitálásnak, érdek- és értékegyeztetéseknek - de az ilyen technikák, technológiák csak akkor érdekesek, ha létezik szándék és akarat a megoldásokra. Ezért volt hiba a részemről, amikor a kerekasztalok, előválasztás módszereit propagáltam.)
Persze, dagonyázhatunk tovább: http://nol.hu/velemeny/orban-mar-sehol-nem-lenne-az-ellenzek-hulyesege-nelkul-1512869?system=cachefrissit&ajax=1
