Nagyon nagy a téma irodalma - de most nem a tudományos pontosságot, hanem a gyakorlati alkalmazhatóság, érthetőséget tartom követelménynek.

Herzberg szerint bizonyos (un. higiéniás) tényezők nem ösztönöznek nagyobb teljesítményre - de ezek hiánya, problémái viszont negatívan hatnak az emberekre. Ilyenek a pénz/jövedelem, a fizikai és szervezeti jellemzők, biztonsági követelmények, munkahelyen az irányítás, stb. A motivációs tényezők: elért teljesítmény, elismertség, előmeneteli lehetőségek, nagyobb felelősség, személyes fejlődés, munka tartalma, érdekessége.

Mindez azért fontos, hogy tudjuk: elégedettséget, tartós sikerélményt a jóléti tényezők helyett a jól-létiek okozhatnak. Ilyenkor tudnak az emberek azonosulni a célokkal, a szervezettel. Könnyen belátható, hogy a céloknak és az egyéni kompetenciáknak (képességek, készségek, tapasztalatok) összhangban kell lenniük egymással. Azt is tudhatjuk, hogy tartós elégedettséget az okoz, ha ezek a célok, feladatok összhangban vannak az egyéni érdeklődéssel. Mindezt a pedagógusok is igazolhatják: a gyerekeket nem azért kell dicsérni, mert ügyesek, mert okosak, s így jó jegyeket szerezhetnek - hanem azért, ha erőfeszítéseket tesznek az eredményekért. Különben "ellustulnak", természetesnek veszik az eredményeiket - s gimnáziumban, egyetemen - vagy éppen az után - már képtelenek célokat kitűzni, s azokat teljesíteni, hiszen útját-módját nem tanulták meg. Így lehet elrontani a maguk szépségében elveszőket - vagy így élhetnek céltalan életet a gazdagságba beleszületettek is, ami a patrimoniális társadalom egyik káros jelensége. Ennél is károsabb, ha új célok, a fejlődés helyett a védekező mechanizmusok érvényesülnek - ilyen a monopóliumra törekvés, mások kiszorítása, elvtelen eszközök (pl. state capture) igénybevétele, stb.

S bár mindez alapvetően a munka világára vonatkozóan fogalmazódott meg, a teljes életünkre is igaz lehet - elég csak arra gondolnunk, hogy mennyivel másképp kínálja vendéglátónk a halászlét, ha ahhoz ő pecázta ki a halat - vagy csak úgy vette a piacon. „Amikor az ember teljesen eggyé válik azzal, amit csinál, és tudja, hogy erős, és az adott pillanatban ő maga irányítja a sorsát, és az eredményektől függetlenül úgy érzi, hogy minden milyen jó… Akkor éli át teljes lényével, hogy áramlik benne az élet. Ez a flow. A flow állapotnak sok neve van. Van, aki optimális élménynek nevezi, van, aki úgy írja le, hogy olyan ez, mintha repülne. Mások azt mondják, hogy ilyenkor képesek tökéletesen koncentrálni. Bármilyen szavakkal is írjuk le a flow élményét, egy biztos: a flow pillanatai kiragyognak emlékeink sorából.” (Csíkszentmihályi Mihály: Flow)

(Az emberek a flow-élményt a következőktől kísérve tapasztalják meg:

1. az illető képességeivel összhangban lévő, egyértelmű célok

1. a tudat erős fókuszáltsága
2. az öntudatosság tudatos észlelésének megszűnése
3. az időérzékelés torzulása
4. azonnali reakció a tevékenység alatt felmerülő jelzésekre
5. egyensúly az egyén képességei és a feladat nehézsége közt (a feladat nem túl könnyű, de nem is túl nehéz)
6. a szituáció feletti kontroll érzése
7. a tevékenység belülről jutalmaz, ezért nem megterhelő
8. az illető teljesen elmerül abban, amit csinál, minden figyelmét erre összpontosítja

A flowélményhez nem szükséges mindegyik jellemzőnek teljesülnie.)

Mielőtt azzal vádolnának meg, hogy csak a kizsákmányolás könnyebbé tételét akarom elfogadtatni - másról van szó. Többször írtam már arról, hogy a hagyományos bérmunka eltűnőben van, s hogy e megatrend kezelésére nem vagyunk felkészültek. Egy újabb elgondolkodtató írás:  "A munkánk már nem kell, legalább dugni hagyjanak"

Az ironikus részek mellőzésével: a világban eltérő módon, de a mai fogalmaink szerint növekedni fog a munkanélküliség. (Jellemző módon a Dinamó Műhely így kommentelte az írást: "Szép új világ, és amikor a prolik már nem felesleges emberek, hanem annál is kevesebbet érnek. Technofil, öntelt haladás-diktátorok, szevasztok!")

1. Ennek hagyományos kezelési módja a konzervatív/liberális megközelítés szerint a gazdaság felpörgetése, ami majd új munkahelyeket teremt.
2. Egy másik javaslat szerint a munkaidőt kell csökkenteni, vagyis adott munka-mennyiséget minél több ember között osszunk el.
3. Vannak hívei a zéró-növekedésnek. A fejlett országokban adott kibocsátáshoz egyre kevesebb munkára van szükség. Ezzel egyidejűleg terjed a hagyományos, "stabil" alkalmazás helyett a projekt jellegű munkavégzés. Hasonló tőről fakadó jelenségek: az önkéntes egyszerűség (volutarily simplicity, a nulla marginális költségű gazdaság ( zero marginal cost society), a megosztás gazdasága (sharing economy), szívesség-gazdaság (economy of regard) a szabadúszók gazdasága (economy of freelance workers), a „szabad-városok” társadalma (chartered city).
4. Közismert a negyedik  javaslat, az FNA bevezetése. Tán nem meglepő módon - nem hiszek egyik megoldás univerzitásában, de ezek kombinációját tartom esélyesnek ahhoz, hogy fennmaradjon a világunk. Vagyis:
5. Az egyének megtalálják az értelmes tevékenységüket, í ezen keresztül helyüket a világban. 

Új munkahelyek teremtésére a pre-indusztriális világokban van elsődlegesen szükség.

Ma a világ minden lakosára havi (persze, csak átlagosan) 760 eurónyi jövedelem jut. Ez a szám nem változna attól, hogy többen dolgoznak, de kevesebbet. (Nem akarok politikusi hibába esni, hogy keverem a bér és a jövedelem kategóriáit - de ez a szám akkor is kísértetiesen megegyezik a magyar havi átlagbérrel.)

Igencsak megfontolandó, hogy szabad-e tovább terhelnünk a Földet, a

Ha megszűnik (vagy radikálisan csökken) a hagyományos bérmunka - akkor természetesen vetődik fel, hogy gondolkodjunk az FNA-ról. környezetünket - a "jólét" hajszolása helyett a "jól-lét" teremt emberibb, élhetőbb társadalmat.

A tendenciák kivetítése, a trendek felvázolása nem azt jelenti, hogy biztosan tudhatjuk, mi lesz a jövőnk - de ha eltekintünk valamiféle globális katasztrófától, akkor nagy bizonyossággal állíthatjuk, hogy a tanulás, képzés nem egyszerűen a tudás-, hanem a kompetencia társadalmat kell, hogy szolgálja. Egyenlítse ki a születéskori esélykülönbségeket, legyünk tisztában a képességeinkkel, tehetségünkkel, érdeklődésünkkel, egyéni hátrányainkkal, majd tanuljuk meg ezek alapján hogyan, milyen célokat tűzzünk ki - s már "csak" induljunk el az utunkon.

Kiegészítés - Maslow kritikája segítségével. Magam is sokszor hivatkozom erre a látványos elméletre - tudva, csak elsősorban az angolszász kultúrát írja le, s hogy a kategóriák elválasztása nem abszolút. Ugyanakkor elég sok segítséget nyújt néhány aktuális konfliktus megértéséhez. Ilyen a már említett bizonytalanság a munka világában - érthetően ezt sokan nem a munka kényszere alóli felszabadulásként élik meg, ezért valami stabilat, biztonságot nyújtó helyzetet keresnek, s így válnak fogékonnyá a demagógiákra és fundamentalizmusokra. Ugyanakkor szintén magyarázatot találunk a fundamentalizmusok "erősségére": olyan szociális környezetet, nevelést biztosítanak, mely az elismerést, az önmegvalósítást az adott eszmének való alárendeltségként állítja be, s így ez válik az egyén céljává. Így válik a számunka terrorizmusnak tekintett cselekedett isteni küldetésnek, így találja meg a helyét a világban önmagában eligazodásra képtelen egyén a nemzeti (és egyéb) radikalizmusokban.

Arról, hogy mi lehet az a szint, amikor az egyén már - anyagi értelemben - autonómnak tekinthető, egy másik posztom foglalkozik.