A multikulturális kifejezés kulturális vagy nemzeti sokszínűséget jelent, míg a multikulturalizmus olyan ideológia, mely támogatja a kulturális és a nemzeti sokszínűséget és elismeri az etnikai kisebbségiségeket. A politikában: a kulturális pluralizmus támogatása a társadalomban, a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítése, a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtása.
Robert Merle Malevil c. regények egyik mozzanata számomra mindig az Észak-Dél konfliktust jelképezte. (Miután szerencsésen túlélték az atom katasztrófát, s arra is van esélyük, hogy a frissen sarjadó vetésből majd hosszabb távon is életben tudnak maradni - egy horda támadja meg őket, s a lealjasodott emberi maradványok lezabálnák a gabonájukat, ami mindannyiuk biztos halálát jelentené - így nem tehetnek mást, mint végeznek velük.) A kérdés: engedhetjük-e odáig fajulni a dolgokat, hogy a "vagy ők, vagy mi" kérdéssé egyszerűsödjenek a dolgok? (A regényben valóban nem maradt más lehetőség.) Meddig mehetek el saját érdekeim védelmében? Ha nem ilyen kiélezett a helyzet, nem alapvető kötelességünk-e, hogy segítsünk embertársainkon? Ha eljutok a kritikus helyzetig - biztos, hogy én leszek képes arra, hogy legyőzzem a másikat, amikor az un. Iszlám Állam százezres serege több milliárdnyi ember életét fenyegeti? Mit tehetek, ha a többségben lévő éhező szegények tömege nekilendül, hogy élelemhez jusson, akár hogy lelegelje az életet jelentő friss vetésemet? Vagy mekkora anyagi erő kell ahhoz, hogy kiépítsem a védelmi rendszereimet - melyek amúgy sem jelentenének biztonságot, megoldást?
Meggyőződésem, hogy a Föld népei együttműködésre vannak utalva - a természeti erőforrások felhasználása, a környezeti hatások "határok nélkülisége", valamint a már eddig is létrejött technológiák lehetetlenné teszik az elzárkózást. Ez az együttműködés természetesen nem konfliktus mentes: az információ és a pénz a fény sebességével mozog, az áruk és termékek egy napon belül szinte mindenhova képesek eljutni (hajóval kb. 60 nap alatt), s ilyen sebességgel tud mozogni a munkaerő is - ha távmunkáról, kiküldetésről vagy éppen áttelepülésről van szó. Így - most eltekintve a környezeti, természeti változásoktól Ralph Dahrendorf bon mot-ja alapján - azt mondta, hogy a posztkommunista átmeneteknél a demokratikus alkotmány kialakítására elég 6 hónap, a liberális piacgazdaság kiépítésére 6 év, míg a demokratikus magatartások meggyökereztetésére 60 év) - állíthatjuk, hogy a leglassabban a népek közötti kulturális, együttműködési kapcsolatok változnak.
Az is meggyőződésem, hogy egy normális világban természetes a fogalom eredeti értelmében vett multikulturalizmus - "a különböző kultúrák békés egymás mellett élésének segítése, a kultúrák, nemzetiségek közötti problémákra való megoldás nyújtása". Vagyis nem a multikulti bukott meg - hanem az, ahogy nem vettek tudomást a különbözőségekről, az ebből adódó feszültségekről - s hogy sokat kell tenni a megoldásokig. Ugyanis önmagától nem alakul ki az az állapot, melyben egyetemes jogállami és emberi jogi normák biztosítják minden egyén és közösség szabadságát, méltóságát, tradícióinak, hitének, nyelvének, különállásának megélését. Könnyen belátható, hogy az alapvetőnek/legfontosabbnak tekintett ideológiák/vallások/világnézetek meglehetősen nagy közös halmazt képezhetnek - ami persze nem mondható el a fundamentalizmusokról. Teljesen egyértelmű a helyzet az un. Iszlám Állammal - megbékélésre nincs mód, vagy ő pusztít el minket, vagy mi őt. Abban bízom, hogy mindazok, akik életüket mentve menekülnek az IS elől, belátják, hogy az iszlámnak nem a keresztény világ a legnagyobb ellensége. S ha már nem az a cél, hogy megsemmisítsük egymást, akkor kereskedhetünk egymással, megismerhetjük egymás kultúráját - s el is dönthetjük, hogy tudunk-e, akarunk-e egymás mellett élni, akár egy országban is. S ehhez nem szükséges, hogy erkölcseink, értékeink teljesen azonosak lehetnek, de kialakíthatóak azok az etika normák, melyek biztosítják az adott közösség fennmaradását. Így pl. el kell fogadni egy adott ország törvényeit, s alkalmazkodni kell a szokásokhoz. Így vallásos érzületemet nem zavarhatja más vallások temploma, szimbóluma.
Az un. Iszlám Állam fellépése drámai módon tolta egybe az egyenként is jelentős gondokat: a kulturális feszültségeket, az Észak-Dél problémát és a humanitárius segítségnyújtást.
Az alábbiakban az egyszerűbbtől a komplexebb felé haladva - többnyire csak utalás-szerűen, a magyar szóhasználatban elterjedt elnevezésekkel - sorolom fel a megoldás-típusokat.
- Nincs olyan indok, ami alapján megtagadható lenne a családja és a saját életét mentő számára a segítségnyújtás. Az EU kvótarendszere erről szól, s nem a végleges megoldásról. Nem hagyható, hogy gyerekek élete veszélyben legyen, hogy éhezzenek - bárhol a világon.
- Hasonló módon járványok, éhínségek esetében adományozás, segélyezésre van szükség - ehhez az ENSZ és az elismert nemzetközi szervezetek számára forrásokat kell biztosítani.
- Azzal, hogy valakinek megmentjük az életét - még nem biztosítottuk a jövőjét. Egyéni, családi, közösségi segítésre van szükség, ráadásul a helyszínen. Hogyan lehet javítani az életkörülményeken, van-e víz, orvosi ellátás, s ahol nyugodtan aludni is lehet.
- Óvoda program - ez elsősorban ott fontos, ha egymástól nagyon eltérő gyökerű, kultúrájú emberek élnek, mivel csak így biztosítható, hogy mire iskolába kerülnek a gyerekek, közeledjenek az esélyek, s hogy valóban együtt tanulhassanak a társaikkal.
- Tanoda: a szegények vagy többszörösen hátrányos helyzetű gyerek számára pótolni kell azt, hogy hiányzik az a családi háttér, mely a rendszeres tanulásra/sportolásra/kulturális-művészeti elfoglaltságra késztetné a gyerekeket - s egyben "kiragadja" őket a reménytelen környezetükből.
- Szülők bevonása nélkül éles kontraszt és konfliktus alakulhat ki az iskolai és a családi elvárások között, ugyanakkor számukra is lehetőséget teremt az értelmes és hasznos időtöltésre, megértik, hogy miért is jó a gyereknek, ha tanul.
- Ha nincs helyben munka, jövedelem, akkor teljesen természetes, hogy oda mozognak az emberek, ahol meg is tudnak élni. Erre bőven találunk történelmi példákat is - így nőtt hatalmasra az ókori Róma, Alexandria - s így alakultak ki a megapoliszok is napjainkban. Ugyancsak számos példa van arra, hogy először a képzettebb, vállalkozóbb emberek mozdulnak meg - ez is erősíti a még tömegesebb elvándorlást. Így néptelenedhetnek el területek, vagy éppen a határon túli magyarság esetében felgyorsul az asszimiláció. Távlatokban így az lenne a cél- és szükségszerű, hogy helyben boldogulhassanak az emberek - a fejlettebb területek (országok, városok) felszívóképessége is korlátozott. (Ismétlem: ebben az esetben már nem az életüket, családjukat mentőkről, hanem a "megélhetési" elvándorlókról van szó.) Az el- és a bevándorlás sokszor a fejlődés lehetőségét is jelenti - bár erről némileg más lehet az amerikai indiánok és az ausztrál aboriginálok véleménye. Sok feltételnek kell ahhoz teljesülnie, hogy korlátozhassuk vagy netán akadályozhassuk a bevándorlást: életüket ne fenyegesse veszély, megélhetésük biztosított legyen, a kulturális különbségek lehetetlenné teszik a "békés egymás mellett élést" - másrészt saját érdekében is (!!!) a fejlettebb, gazdagabb régiók/országok megadják mindehhez a szükséges segítséget.
Tudom, ahhoz konszolidáltabb viszonyok kellenének, hogy meg lehessen valósítani azt, amit Dani Rodrik: A globalizáció paradoxona c. könyvében javasol: állapodjanak meg az országok egy bizonyos kvótában, amit 5 évente mások és mások tölthetnek ki, akik ezzel pénzt tudnak keresni a fejlettebb világban, (bizonyos mértékű kényszer-)megtakarításaikból és tapasztalataikból otthon már vállalkozást tudnának indítani. - Középiskolai, felsőfokú képzéshez segítségnyújtás: tudom, hogy a terrorista szervezetek számos vezetője nyugati egyetemeken szerzett diplomát - de amíg nem terjed el a mi értelmezésünk szerinti világias oktatás, mely túlterjed a Korán olvasásán, addig nem várható, hogy a kultúrák közeledjenek, "békésen élhessenek egymás mellett", hogy esélye legyen a női egyenjogúságnak, a korszerű ismeretek megszerzésének.
- Foglalkoztatás, munkahely teremtés: máshol foglalkozom azzal a jelenséggel, hogy a technikai fejlődés egyik következménye az, hogy a lakosság nagy része "megszabadul a bérmunka rabságából", ami egyrészt a munkanélküliség növekedésében, másrészt abban jelentkezik, hogy meg kell találni az értelmes élet újszerű kereteit. Ez a változás nem okoz sokkot a természeti népeknél - de ugyanitt állítom, hogy erre csak azok képesek, akik meg tudják haladni a (hagyományos, bér)munka rendszerét. Esetünkben azonban az ilyen poszt-indusztriális problémák helyett pre-indusztriális helyzettel állunk szemben. A munkahelyek teremtése képes megakadályozni a nagyfokú migrációt, s képes megvédeni a bevezetőben említett "zöld vetést". Különösen baloldalról várható felhorkanás, hogy a multik úgyis eléggé kizsákmányolják őket, mi szükség lenne ezt támogatni? Ezért itt kell megjegyezni, hogy a világban nem azok a legszegényebbek, akiket "kizsákmányol a karvalytőke" - hanem azok, akiket még csak nem is. Másrészt míg a cégek csak a profit megszerzésében érdekeltek, a fejlett világnak a már említett externális hatások is beleszámítva érdemes a Dél gazdaságát támogatnia. Ez ugyanis feltétele a globális gazdaságok majd kultúrák integrálhatóságának.
- Kisebbségi-többségi, szegény-gazdag együttlét, konfliktusok kezelése: mindnyájan ismerünk szép példákat, de könnyen belátható, hogy az 1-9 pontok teljesítésével mindez sokkal könnyebb, "intézményesült" lehet - kezdve az afrikai segélykoncerttől (Live Aid) a korábbi ellenségek által létrehozott Európai Únióig.
Tudom, nagyon könnyű a témában leírni tízezer karaktert, s jóval nehezebb bármilyen, de érdemi lépést megtenni.
Azok az írások, melyeket - a bevezetőn kívül - felhasználtam ehhez a poszthoz:
Elsősorban: http://nol.hu/velemeny/menekulok-es-befogadok-1538885
De hogy legyen a sorban klasszikus is:
http://geo2.blog.hu/2015/11/02/migransokrol_menekultekrol_iszlamrol_241