Régóta húzódik ez az írás. Eredeti szándékom szerint az innen-onnan összeszedet tudás-morzsákat szedném össze, hogy lássam, összeáll-e belőle valamilyen kép. De a nagy műre még várni kell.
Régóta húzódik ez az írás. Eredeti szándékom szerint az innen-onnan összeszedet tudás-morzsákat szedném össze, hogy lássam, összeáll-e belőle valamilyen kép. De a nagy műre még várni kell.
Nagyon sok szó esik a szegénységről, s nem lehet ezt érzelem nélkül tenni - ugyanakkor mégis meg kell próbálni, legalább így, "papíron". Érzéketlen, rossz embernek tartom, akit nem kavarnak fel a szegénység képei, s az ilyesminek mozgósító ereje is lehet. Ugyanakkor olyan veszélyeket is látok, hogy ilyenkor egy egyszeri felbuzdulással megnyugtatjuk a lelkiismeretünket, pl. veszünk egy FN-t - vagy éppen nem jó időben, nem jó helyen, nem jó módszerrel próbálkozunk.
A szegénységről, a vagyoni különbségekről szóló értelmiségi vitákat leginkább Pikkety és az FNA hozta felszínre - nagyon helyesen, ugyanakkor százezrek, milliók számára napi realitás a szegénység. Valódi problémamegoldás csak valós helyzetértékelésen alapulhat.
Hogyan lettek a gazdagok egyre gazdagabbak?
A feudalizmusban a gazdagság az erőből, az oligarchikus viszonyokból, az öröklött kiváltságokból adódott. Ez a fold alapú gazdaság képtelen volt kitermelni a háborúkhoz, gyarmatosításhoz, a birodalmak fenntartásához szükséges javakat - így jutott egyre nagyobb szerephez a polgárság, a kereskedő- és iparos réteg, a "harmadik rend" - mely azután le is rázta magáról a feudalizmus kötöttségeit. Ehhez a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szolgált ideológiai alapul - ahol a szabadság elsősorban a polgároké volt, az egyenlőség az arisztokráciához képest lett az - a szolidaritás pedig állandó eleme a keresztény kultúrkörnek. (Érdemes megjegyezni: e szép elveket össze tudták egyeztetni a gyarmatosítással, rabszolga kereskedelemmel.)
Érdemes leszögezni, hogy a gazdagodásnak vannak minden szempontból tisztességes formái. Egyrészt azok a kis-és középvállalkozások, melyek évek, nemzedékek során gyarapodnak - s nem véletlen, hogy a nálunk egészségesebb társadalmakban ezek szerepe sokkal nagyobb, mint nálunk. (A kényszer- és álvállalkozókat e körből nyugodtan kihagyhatjuk.) Ez egyrészt a polgári gondolkodás ("a tisztességes munka, tisztességes jövedelem") alapja, ez stabilitást ad a társadalomnak - s komoly foglalkoztatója a kevésbé képzett munkaerőnek is. (Az Alpok országaiban szembetűnően érzékelhető mindez.) A másik mód az, amikor valakinek a találmányán, újításán, innovációján alapul a gazdagsága, amikor valami újat hoz létre - ez a fejlődés biztosítéka.
A gazdagodásnak vannak olyan alapjai, melyek törvényszerűnek mondhatók - s pl. a hálózatelméleti megközelítés is segíthet a megértésükben. Az ilyen az, hogy a pénz pénzt vonz: belátható, hogy az tud üzletet kötni, akinek van pénze, vagyona, aki a megtakarításait üzlete fejlesztésére tudja fordítani, vagy aki hitelképes a bankoknál. Egy kicsit ehhez hasonlít az alap, amikor arról van szó, hogy egy felzárkózó gazdaságban azok régiók, csoportok tudnak könnyebben csatlakozni, akik fejlettebbek, eleve vagyonosabbak.
Ezen a ponton szeretném leszögezni: azt tartom méltányos gazdagodásnak, mely nem mások terhére, kárára történik. Ugyanakkor látható, hogy még ebben a teoretikusan méltányos esetben is nyílik a "lent és fenn" közötti olló.
Már az előzőekben érintettem, hogy mi jelentett változást a moderált, kkv-kat jellemző vállalkozásokhoz képest: ez pedig abból adódik, hogy a tömegtermeléshez, a nagy projektekhez sokkal több tőkére volt szükség, amit alapvetően banki hitelekből, tőzsdei tőkebevonásból lehetett megvalósítani. A hitelezés alapja az, hogy míg egyesek megtakarítanak, mások ezt a pénzt kölcsönként felveszik, majd azt kamattal növelve visszafizetik. Az ebből adódó különbség addig nem okozott nagy társadalmi feszültséget, amíg ezt nemzetállami keretekben kezelni tudta a szocialista piacgazdaság modellje, ami biztosította a "lecsorgó hatást". Ha szemléltetésként használjuk a marxi c+v+m "képletet, abból is kitűnik, hogy a piac csak akkor működik, ha van vásárlóerő, lakossági fogyasztás. Ezen változtatott a globalizáció - mely nem pozitív vagy negatív értékeket hordozó fogalom, hanem az a jelenség, hogy a világ meghatározó folyamatai nemzethatárokon átnyúlókká váltak, így kijelenthető, hogy nem csak a gondok, hanem a megoldási lehetőségek is már csak e szinten létezhetnek.
Míg a globális kereskedelem, a kultúrák találkozása természetes folyamatnak tekinthető - a globális pénzpiacok kialakulásának sebessége, szabályozatlansága már hibás döntések eredménye. Korábban - az arany, majd a dollár standard idejében - jól elkülönültek egymástól a hagyományos kereskedelmi és a befektetési intézmények - ennek a felszámolása sérülékennyé tette a gazdaságot, felerősítette a nagy lufik kialakulásának az esélyét, s a pénz a hagyományos értékmérő és csereeszköz szerepéhez képest önálló termékké vált. Izgalmas, hogy mindez eredetileg kockázatkezelési eszközöknek szánt instrumentumokból alakultak ki. Önmagában ez nem feltétlenül veszélyes: ha az egyik szereplő emelkedésre, a másik csökkenésre játszik - akkor zérus összegű a játszma. Ez addig nem is jelentene gondot, amíg szimmetrikusak a viszonyok a szereplők közt, de tudjuk, hogy a kisbefektetők jóval kevésbé informáltak, az ő szerepük nem képes befolyásolni a piaci viszonyokat, ezért az eredmény eltolódik a nagyobb, informáltabb, erősebb szereplők felé. Ma a megtermelt GDP-k összegénél hetvenszer nagyobb a pénzmozgás (pénzmennyiség * forgási sebesség) a piacokon. A már említett befektetési és kereskedelmi banki tevékenységek összefonódása azzal jár, hogy a befektetési bankok veszteségei - ugyan, kinek is fájna ez?, gondolhatnának - egyből éreztetik a hatásukat a hitelezésben, a (reál) gazdaság működésében is. Kis megtakarításainkat a brókereink egyaránt fektethetik pénzeszközökbe, vállalati részvényekbe, különböző alapokba, s minden ügylet után jutalékot fizetünk. A kormányok pénzügyi könnyítései, pénznyomtatása a vállalatok hitelképességét növeli, de e pénzek jelentős része a pénzpiacokon köt ki. Így ha nem is önmagában a banki hitelezés teremt pénzt - de a pénz pénzt vonz alapon is növekednek a pénzpiacok nagysága, még könnyebben alakulnak ki nagy vagyonok.
Méltányos - ugyanakkor az olló nyílásához vezet még az un. komparatív előnyök http://ecopedia.hu/komparativ-elonyok-modellje egyébként méltányos kihasználása is, ha az abszolút előnyben lévő országban az erőforrásokat azokba az új, innovatív ágazatokba tudják átcsoportosítani, melyekben jóval nagyobb az előnyük - vagy éppen új iparágakat, termékeket tudnak létrehozni.
E ponton érdemes definiálni a kizsákmányolás fogalmát: azt, amikor a (többlet) profit az erőfölénnyel való visszaélésből, így a természeti, környezeti, anyagi, információs javak kisajátításából, a monopóliumokból, aszimmetrikusan hozzáférhető információkból ered. Így természetesen erkölcstelen a gyarmatosítás, a neokolonizáció, a rabszolgaság, de méltányolható a Windows vagy a Facebook anyagi értelemben is vett sikere - mindaddig, amíg nem a monopol helyzet kiépítésén alapul. Nem lehet kárhoztatni, ha egy cég bevételei növelésére, kiadására törekszik - de mélységesen elítélendő, ha ez a politika korrumpálásával, vagy még inkább, ha diktatúrákkal való üzletelésből vagy politikai zsarolásból ered. Ha olyan országba telepíti ki a tevékenységét, ahol nem működnek a hazájában általános munkaügyi, környezetvédelmi szabályok - s ezért olcsó a munkaerő, a nyersanyag kitermelés. Ezek sokkal nagyobb bűnök, mint a konkrét jogszabályok megsértése, ld. Madoff, Questor ügyek. S attól, hogy objektív törvényszerűségnek tartom a hálózati kapcsolatok működését - ez még nem jelenti, hogy elfogadható lenne az oligarchikus kapcsolatok hálózata.
Ha nem tartom eleve erkölcstelennek, etikátlannak a gazdaságot - akkor mégis, mi a baj? Nem az, hogy Paris Hiltonka milyen bulikon veri el az örökségét - ez egyéni problémája az ifjú hölgynek. Ennél komolyabb az un. patrimoniális társadalom kialakulása. Ennek hátrányait ismerjük - a feudalizmusból. S ebben nem csupán az a baj, hogy öröklődnek a kiváltságok, az esélyek - hanem az is, hogy az ilyen helyzetben lévők energiájukat poziciójuk megvédésére használják fel, ami gátja a fejlődésnek, a gazdasági-társadalmi innovációknak is. A társadalom szélei közti nagy távolság akadályozza annak a társadalmi kohéziónak a kialakulását, ami a fenntarthatóság és a versenyképesség alapja lenne. Az elszegényedés, az ebből következő társadalmi feszültségek jól kimutatható további gazdasági hátrányokkal is járnak. Hazai számokkal is kimutatták, hogy a kiművelt emberfő - az oktatására, egészségügyi ellátására, stb. fordított összegekhez képest nettó befizetője, adózója lesz az államnak - míg a szegénység "fenntartása" súlyos költségeket jelent. (Növekvő járványveszély, adminisztrációs és rendészeti költségek - nem is említve az életmód minőségi tényezőit.) Ha a szegénység miatt nincs tényleges kereslet a megtermelt javak iránt, nincs fogyasztás - akkor a gazdaság sem működőképes, összeomlik, a már említett c+v+m alapján is. (Ahol a v a nem tőkések össz-kereslete).
Belátható, hogy megoldást csak globális keretekben lehet találni a globális problémákra. Csak így lehet "lehűteni" a forró pénzeket, s szabályozni a pénzügyi és gazdasági folyamatokat - pl. a Tobin adó bevezetésével, az átláthatóság növelésével, vagy éppen az off-shore jelenség felszámolásával. Elkerülhetetlen a vagyonadó bevezetése, s hogy Észak segítse Dél problémáinak a megoldását. Ha nem teszi, Dél idejöhet, hogy enni kérjen. http://nol.hu/velemeny/20121124-mint_a_bajor_paraszt-1348381. Ha nem teszi, még eljöhet az a rossz scifikből ismert állapot, hogy a leggazdagabbak egy biztonságos bunker világban élnek, ahol a robotok maximálisan kiszolgálják őket, megtermelik számukra a jó levegőt és a tiszta vizet. Néhányan őrzik őket a külvilágtól, melyben az emberek többsége él vagy éppen vegetál. S még azt sem említettem, hogy közben fenn is kell tartani nem csak a gazdaságot és a társadalmat, de a környezetünket is.
De ez már egy következő fejezet lesz. Megleptem magam Piketty könyvével, utána tán okosabb leszek. Addig is várom olvasóim segítségét. http://444.hu/2015/04/22/piketty/
