Miért nem lehetek jó baloldali, liberális, konzervatív, zöld sorozatom része.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
A legkönnyebben baloldali lehetnék - ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is.
Miért nem lehetek jó baloldali, liberális, konzervatív, zöld sorozatom része.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
A legkönnyebben baloldali lehetnék - ugyanis annak születtem, a tízóraim mellé csomagolták a világnézetemet is.
Meghatározó kisgyerekkori éveimben tisztes szegénységben éltem, mint oly sokan az ötvenes évek végén: amikor zsír helyett Liga margarin jutott a kenyerünkre, már ünnepnapnak éreztük. 18 évesen léptem be a pártba, mai fejemmel úgy mondanám, hogy vulgár-marxizmuson alapuló naiv kommunistaként. Nem azért, mintha azt hittem volna, hogy ez egy tökéletes világ - egy 56-os, az "ellenforradalom" (és/vagy )a házasság elől menekülő "disszidenssel" és egy első fokon halálra ítélttel a családban igazán nem volt nehéz rájönnöm, hogy mennyire ellentmondásos a világ. Ugyanakkor meglehetősen egyszerűen gondolkodtam a világról: lesz két gyerekem, háromszobás lakásom, egy kocsim - s az maga lesz a megvalósult szocializmus. KISZ-eztem, többször voltam (párt) alapszervezeti titkár - akkori diáktársaim, kollégáim a mai napig szóba állnak velem. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a leírt papír és a valóság nagyon más - egy vegyipari egyetem jól tudtuk az olaj válság idején, hogy az a szocialista világrendszer csak katonailag létezik. Egy olyan közösségben éltem s dolgoztam, ahol a 86-os nagy tél idején önként, gyalog elindultunk a méteres hóban (a hóekéket befújta a szél) - hogy benzint, gázolajat adhassunk ki, hogy menjen az élet, s úgy gondoltuk, ez a természetes. Megszülettek a gyerekek, lett három szobás lakás is - de szocializmus helyett azt láttam, hogy sokkal jobban élnek az osztrákok, franciák, mint mi. Hogy kilóra vettük a szovjet technológiát, olcsón - de már nyugati volt a szabályozás, műszerezés. Hogy nem attól függ a prémiumunk, bérünk, hogy jól mennek az üzemek - hanem attól, ahogy a főkönyvelőnk ki tudja mutatni, hogy az exportra menő molekulák épp melyik üzemből származnak.
Nagyjából a 80-as évek elejéig meg akartam váltani a világot - de ekkor megnősültem :-) S itt most nem arról van szó, hogy ilyenkor már lehiggad az ember - a téma szempontjából az az érdekes, hogy közgazdász feleségemen keresztül másokat is megismertem, s egyik ajánlására jutottam el Kornai János: Hiány c. könyvéhez. Revelációként hatott rám - logikus magyarázatot kaptam mindarra, amiről eddig jobbára mérnöki baráti körömben beszélgettünk, panaszkodtunk. 85-ig még lehetett abban bízni, hogy a politika eljut az akkor még reformoknak nevezett változtatások kritikus tömegéig - de azután volt egy minden szempontból kiábrándító pártkongresszus, ami után már látni lehetett, hogy itt másnak kell bekövetkeznie. Azóta szabadidőm jelentős része azzal ment el, hogy próbáltam összeegyeztetni a baloldaliságot a lehetséges és szükséges lépésekkel. Nem vagyok rá büszke, de elég sokáig tartott, míg rájöttem, hogy milyen kis jelentősége van a címkézéseknek, az "izmusoknak": , most újra előveszem a témát.
Miért nem lehetek jó baloldali?
Elsősorban azért, mert a baloldal sem tudja, hogy hol kezdődik és végződik a "bal". Ehhez elsősorban azt kellene tudnunk, hogy hol is van a közép - s akkor onnan számíthatnánk a balt és a jobbot. Bizonyára sokan ismerik: http://www.politikaiterkep.hu/survey/. Ha kitöltöm egy általam ideálisnak gondolt világkép - skandináv modell - szerint, akkor baloldali liberális vagyok. Ha arra gondolok, hogy a Fidesz-dúlás után mit kell tenni az országban - liberális maradok, de már se nem bal-, se nem jobb a gazdasági tengelyen. Ha azt hallom, hogy "az a baloldali, aki olyan társadalmat akar építeni, ahol mobilitásra van esélye mindenkinek, függetlenül attól, hogy szegény vagy gazdag családba született. Azaz úgy kell tennünk, mintha nem tudnánk tényleges társadalmi helyzetünket. Akkor is lehetőségünk lenne-e a felemelkedésre, ha a legszegényebb családba születtünk?"- akkor tudom, hogy a fentiekkel ma konzervatívok, liberálisok is (lényegében) egyetértenek. A neo-marxisták, újbaloldaliak szerint csak az az igazi baloldali, aki antikapitalista, elveti a polgári jogállamot is és a teljes egyenlőség híve. Nos, e pozícióból nézve én tényleg jobbra állok. Ha az az igazi baloldali, aki sok-sok igazságot tartalmazóan kritizálja a fennálló rendszert, a globális világot, ha azt hiszi, hogy az egész glóbuszon a jólét, a szabadság, az értelmes élet valamilyen formája elterjeszthető volna, sőt, hogy ez csak szándék kérdése, s nem a reális alternatívék függvénye - akkor tényleg kiesem e körből. Ha pedig arra gondolok, hogy az ilyen ideológiai, identitásbeli dolgok miatt nem hajlandók valamiféle koordinációra, összefogásra a NER elzavarása érdekében - akkor kifejezetten haragszom is rájuk.
Ahogy látom az elmúlt 25 évet: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
A legújabb megváltó ideáról, az FNA-ról: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
Milyen út vezet a skandináv modellhez: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-03-24/8247976/.
Hogy milyen nehéz helyzetben van a baloldal - azt egy friss, a görög példa bizonyítja. Sokan annak örülnek, hogy a Szyriza szembeszáll az EU kapitalistáival, s drukkolnak, hogy a németektől kapott kárpótlással kikerüljenek a slamasztikából.
Természetesen a kapitalizmus kritikájának mindenkor helye van - az ellenesség nem reális alternatíva. Ugyanis a kapitalizmus nem egyszerűen piacgazdaság - hanem a polgári jogok "intézményesülése" is, feltételezi az alapvető szabadságjogokat, de ugyanúgy ideológiai alapjának tekinti az egyenlőség, testvériség eszméjét is. Európában a szociális piacgazdaság egy élhető modell volt, azonban ezeket egy-egy országon belül valósították meg. Ezért nem látom elvi akadályát annak, hogy mindez világméretekben is megvalósulhasson - aminek az lenne a feltétele, hogy kapitalizmus legyen a fundamentalizmusoktól vezérelt országokban is, illetve hogy a kapitalizmus elérjen a világ legszegényebb országaiba is. Ehhez azt tartanám szükségesnek, hogy a fejlett világ (Észak) megossza a forrásait a szegény társadalmakkal (Dél), tervezett, s nem pusztába szórt fejlesztési programokkal, integrációjukkal. Mindez Északnak is jól felfogott érdeke, hiszen ennek hiányában Dél, a könnyebb élet reményében elindulhat Észak felé - ennek jeleit már látjuk. A szükségszerűségen túl ehhez erkölcsi alap is található: Észak a vagyonosodását, gazdagságát nagyrészt Dél gyarmatosításából és a rabszolga-kereskedelemből, a természeti erőforrások kisajátításából alapozta meg. De beláthatatlan következményekkel járna, ha az egyes országok konkrét ügyeinek kárpótlásáról lenne szó - mert meddig kellene visszamenni? Mennyi lenne a jelen-érték, vagy vissza lehetne-e állítani a korábbi helyzetet? Mi magyarok hogy járnánk, ha Szvatopluk leszármazottai kérnék vissza a jussukat?
Persze, mindehhez pénz kell.
Az anti-kapitalizmus legerősebb érvei a felhalmozódott gazdagság, ami együtt jár a szegénység növekedésével, s ettől nem elválaszthatóan az, hogy kialakult a reáliáktól elszakadt pénztőke, mely a GDP többszörösét forgatja meg a piacon. Ezért egyidejűleg kell "lehűteni" a forró tőkét, másrészt ki kell vonni - vagy legalább is lényeges le kell csökkenteni - a fedezet nélküli, a reáliákat lényegesen megmaradó pénzt. Túl gyorsan nem lehet lépni - hiszen ez a pénzügyi, s így a reálgazdaság összeomlását is jelentené. Ha megoldható az elválasztás - a pénzügyi műveletekből keletkező profitot magasabban adóztatnám, s bevezetném - az eredetileg nem baloldali jellegű - Tobin adót is. Persze, ez csak ötlet - s komoly elemzések, vizsgálatok kellenének ahhoz, hogy ez működőképes-e, s hogy mire elég. S ahogy már többször írtam, az örökösödési adókat tenném még progresszívebbeké. Ha mindez egyáltalán megvalósítható, akkor biztos, hogy csak globális szinten - ezért tartom butaságnak az antiglobalizmust.
The show must go on.
