Biztos sokaknak ismerős az a figura, aki nagy elánnal nekifog, hogy végre megtanuljon rendesen egy nyelvet - de azután legfeljebb annyira jut, hogy eljár a nyelvórákra. Valahogy ez ugrott be, amikor láttam, hogy a szemközti templomból saját bibliájukkal a kezükben indultak hazafelé az emberek - vajon hányan vannak köztük, akik ezzel tudják le a dolgukat Istennel?

S hogy miért írom le ezt a csacskaságot? Mert Nőnap van.

S aki egy évben külön köszönti a nőket, még egész évben tisztelheti őket; aki vasárnap templomba jár, még hétköznap is élhet vallott erkölcsei szerinti életet. S a nyelvtanulást sem hátráltatja, ha időnként tanárhoz megyünk.