Méltányosság politikaelemző központ: A magyar jobboldal természetrajza – ÉS, 2013.05.17.
Mi vezethetett oda, hogy egyesek rejtett apológiaként értékelik az anyagot – s felhozható-e bármi a "vádlott" védelmében?
Méltányosság politikaelemző központ: A magyar jobboldal természetrajza – ÉS, 2013.05.17.
Mi vezethetett oda, hogy egyesek rejtett apológiaként értékelik az anyagot – s felhozható-e bármi a "vádlott" védelmében?
A Méltányosság régóta elemzi, értékeli a magyar társadalom és a politika hagyományait, kultúráját. Maga is hozzájárult annak a tudatosításához, hogy a bennünk élő múlt és történelem az egyik meghatározója annak, hogy nem alakult ki a XXI. századi sikerességhez szükséges állampolgárság, társadalmi kohézió, politikai nevelés (citizenship, social cohesion, political education), ahogy ezt Csizmadia Ervin kérdezi: Miért „alaptalan” a magyar demokrácia? (ÉS 2013.04.05.) Írásában jól írja le, hogy társadalmi alapok nélkül törvényszerűen következett be a jogállam válsága. A témával foglalkozók részletes és komplex tanulmányai alapján állítható össze a rendkívül elnagyolt, de a lényeget tömören tartalmazó kép[i]: A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető. A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás.
A fentiek alapján a magyar társadalom kulturális, mentális összképe szinte mindenben ellentétes azzal, ami a XXI. század sikerességéhez kell. A jövő az egyén- és társadalom, valamint a természet egyensúlyának megtalálásán múlik, amihez alapvetően poszt-indusztrialista értékrend tartozik. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos fejlődési folyamatokat nem lehet átugrani: esetünkben ez a teljesítményére büszke, a jövő számára befektető/megtakarító polgár/citoyen, aki tudja, hogy közösségben lehet sikeres, a szolidaritás és a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása egyben saját, személyes érdeke is.
Ez a kép alapvetően jobboldali. (Ami egyébként az írásra élesen reagáló Ungváry Rudolf - A Háború béke! ÉS, 2013.05.24. - nézete is.).
Társadalmi és politikai bajaink megoldását a Méltányosság egy nagykoalícióban látja. Lássuk be, ebben van racionális mag: egy kialakult krízis helyzetben – s az ország tragikus megosztottsága bizony erre utal – nem az a fontos, hogy korábban ki milyen mértékben vette ki a részét az árokásásban, hanem tudomásul kell venni, hogy mindkét félre szükség van a megoldáshoz. Ehhez viszont egyrészt nem lehet haza- és nemzetárulónak tekinteni az egyik, másrészt gonosz diktátor által vezéreltnek a másik oldalt. Meggyőződésem, hogy ez utóbbira való törekvésből született meg a kétséges eredmény.
Pedig alapos az elemzés, s nem is a választott szempontokkal van baj – (Nyugat-értelmezés, poszt-kommunizmus visszaszorítása, domináns sokciklusú kormányzás, sokszereplős társadalmi modell felszámolása, unortodox gazdaságpolitika, elitellenesség, nagy egyéniség szerepe) – hanem ez legutóbbinak a nem teljes kibontásával.
Természetesen igaz, hogy a Fideszben és környékén a „politikai vezető, mint intézménypótló autoritás” nagy szerepet játszik. De ettől Orbán Viktor még nem lesz sem Adenauer, de Gaulle, se egy Margaret Thatcher típusú vezető. Elméleti megközelítés előtt érdemes egy gyakorlati próbát tartani, s három kérdésre válaszolni:
- Született-e bármilyen intézkedés, ami bármilyen módon ellentétben állt volna a jól kereső, nagycsaládos, majd a későbbiekben vagyonos egyéni érdekeivel
- Született-e bármilyen törvény, intézkedés, mely ne erősítette volna a politikus (és legszűkebb köre) politikai és gazdasági hatalmát?
- A foci szeretetén kívül van-e olyan lépése a Fidesznek, melyet korábban nem ellenzett vagy nem az ellenkezőjét vallotta/csinálta?
Tekintve, hogy a fenti kérdésekre egyértelmű a NEM válasz, lehetséges-e a ki-és megegyezés – hiszen mégis csak ez a legfontosabb kérdés. Szomorú a levonható következtetés: kizárólag érdekek alapján csak hatalmi kompromisszumot lehet kötni – ha egyáltalán. A megegyezéshez az értékek valamiféle közös minimumára van szükség. Egy ilyen közösséget szeretne tán találni a Méltányosság. Mindnyájan jobban járnánk, ha én tévednék – s ebben sikerrel jártak volna.
Egyelőre azonban csak egy radikális, nacionalista, tekintélyelvű körvonal látszik. Adenauer, de Gaulle, Thacher helyett – leginkább Mussolini.
Amit csak azért nem állítok, mert sok Fidesz-szimpatizáns megbántanék vele.
http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2013-05-26/8247806/.
