A médiát a negyedik hatalmi ágnak tartják - de egyre inkább magának követeli az ötödiket is.
A médiát a negyedik hatalmi ágnak tartják - de egyre inkább magának követeli az ötödiket is.
„A sajtót gyakran tekintik az állam „negyedik hatalmi ágazatának”. Az újságok, folyóiratok, a tévé és a rádió és egyre inkább az internet a politikai folyamatok meta-szintjét képviselik, hiszen a média nélkül azok üresjáratban forognának. Egy polgár sem tudna eligazodni a városi képviselőtestületek, a parlament, az európai intézmények vagy a bíróságok anyagaiban és jegyzőkönyveiben. Itt szakértők és érintettek, különböző szövetségek képviselői és lobbisták vannak jelen, akik saját külön-bejáratú nyelvüket beszélik. Az újságírók azonban úgy képezik le a demokratikus döntéshozatal folyamatait, hogy azok érthetővé válnak mindenki számára. Szétválasztani a lényeges és lényegtelen dolgokat, a figyelem központjába helyezni a releváns témákat – ez a sajtó valódi teljesítménye. Emellett az újságíróknak gyakran sikerül még időben a hatalmasok ujjára koppintaniuk….”. [1] Vagyis helyettem okos, bátor, felkészült – közvetít, s ezzel alakít. Ebbe tartozik az is, hogy az egyébként általam szimpatikusnak tartott személyeket is megszorongatja, s nem hagyja, hogy csak arról beszéljenek, amiről ők szeretnének – s rákérdezzenek a konfliktusokra, kritikus témákra is.
A média legalább 2 módon árusíthatja ki ezt a szerepét: az egyik, amikor prostituálódva, minden szakmai szempontot felrúgva egy meghatározott erő mögé áll – tudatosan vállalja akár a sajtóperek elvesztését is, hiszen míg a rágalmak főcímben, addig a helyreigazítások kis apróban olvashatók. (Ettől eltérően fairnek tartom, amikor választási kampányban egy médium tudatja, hogy a szerkesztőség kit, mit támogat a kampány során, majd annak befejeztével „normál üzemmódra vált” – ahogyan ezt megtette korábban a MANCS.)
A másik káros szerepfelfogás az, amikor a közvetítő, feltáró, ellenőrző szerepen túllépve közvetlenül alakítani próbálja az eseményeket. Például ilyennek tartom a Heti Válasz internetes felcímeit – a bombasztikus cím sokszor nincs is közvetlen kapcsolatban a tartalommal – de lehet Gyurcsányozni, s egyéb asszociációkat kelteni/erősíteni. Ugyancsak túllép a funkcióján az ATV, amikor – legyünk jóindulatúak, tán csak figyelemkeltésből – de átértelmezi a dolgokat. Bajnai évértékelője után megkérdezték Gyurcsányt, hajlandó-e tárgyalni vele – s az igenlő választ már vitára való kihívásként adják el. Azután a helyzet tovább fokozódik – Balázs Péter reakciója már a DK együttműködésből való kizárásaként interpretálódik… Ugyancsak nehezen eldönthető, hogy egyes publicisták írásai legalább a szerkesztőségek álláspontját képviselik-e, vagy mindezek egyedi okoskodások.
Szó sincs arról, hogy a médiát meg kellene fosztani ezektől a lehetőségektől – elvégre nem etikából, hanem a fogyasztóból élnek – s nehéz a tigrist vegetáriánusnak átnevelni. Ugyanakkor igen is lehet kivételesen építő szerepe a médiának: ha már úgyis a vitákra, a feszültségekre vannak kihegyezve – miért ne közvetíthetnének valódi vitákat? Minden elemző egyetért abban, hogy megkezdődött a választási-, az ellenzék esetében az „előválasztási” kampány. Miért ne közvetíthetné ezt tudatosan is a média? (S most hagyjuk a helyzet kialakulásának történetét – sokan leírták, elemezték, hogy Schiffer elutasítása, majd ezt követően az MSZP nyomulása lehetetlenné tették, hogy az E14 ernyő-szervezeteként működjön.)
Tehát:
Magáról az együttműködésről, annak lehetséges módszertanáról már írtam: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2013-02-16/8247788/.
S hogy mely médiumok jöhetnek szóba? A Mozgó Világ Fapados Szalonja már szervezett ilyesmit, a legszélesebb körhöz az ATV és a Klubrádió valamint a Facebook jut el, a Népszabadság, Népszava, a ballib hetilapok már jóval kevesebb emberhez jutnak el – de kommentjeik segíthetik a vitát, s így mindez bizonyára áttöri a közmédia inger-küszöbét is, a jobboldali ellentűzről már nem is beszélve.
S ne legyen senkinek illúziója: a helyzettől függően még sok minden változhat – ha az előjelek alapján a Fidesz csak a Jobbik támogatásával lát győzelmi esélyt – még „beláthatja”, hogy milyen nagyvonalú, amikor enged a nyomásnak, s mégis csak kétfordulós lehet a választási rendszer. Vagyis mozgó célpontra kell lőni – de ahhoz fel kell készülni, hogy majd célba is lehessen találni.
[1] http://www.goethe.de/ins/hu/bud/kul/mag/med/hu5311044.htm
