Sok szó esik a gyűlöletbeszédről – sokan szeretnék tiltani. Semmi értelme a beszédet, a szavakat tiltani – amíg jelentésük él és hat ránk. Önmagukban a szavak mit sem jelentenek. „A jövő a mi kezünkben van!” - ugye, mennyire mást jelent, ha ezt egy tanártól halljuk, vagy kedvenc/ellenszenves politikusunktól – vagy éppen egy karikatúra aláírásaként, ahol a fiatalasszonyka egy férfi nadrágjában matat? (Ráadásul lehet, hogy csak a pénztárcát keresi!!!). Erre egész kabaré iparág épült fel, Hacsek és Sajó klasszikus műfaj.

Sok szó esik a gyűlöletbeszédről – sokan szeretnék tiltani. Semmi értelme a beszédet, a szavakat tiltani – amíg jelentésük él és hat ránk. Önmagukban a szavak mit sem jelentenek. „A jövő a mi kezünkben van!” - ugye, mennyire mást jelent, ha ezt egy tanártól halljuk, vagy kedvenc/ellenszenves politikusunktól – vagy éppen egy karikatúra aláírásaként, ahol a fiatalasszonyka egy férfi nadrágjában matat? (Ráadásul lehet, hogy csak a pénztárcát keresi!!!). Erre egész kabaré iparág épült fel, Hacsek és Sajó klasszikus műfaj.

Messziről indítok: nagyon kicsik voltak még a fiam, a kisebbik éktelenül kiabálni kezdett, hogy „Nem hagy aludni, zrikál!!” – s kétségbeesetten rohantunk be hozzájuk. „Mivel zrikál, kisfiam?” S a választ hallva, ma is szégyellem, de harsányan röhögni kezdtünk: „Kidugja az ujját a takaró alól!!” Ugyanis a nagyobbik tényleg zrikából mutogatta az ujját: ő be tudta külön hajlítani a felső ujjpercét – a kicsi pedig nem.

S persze, jól tudjuk, vannak hétköznapi jelbeszédek is – ooloo, a felmutatott középujj, vagy a néma beintés.

Egy másik eset, ma is szégyellem, de megesett: milyen egy 17 éves srác? Igyekszik tanulni, de építőtáborban – pia és csajok hiányában – csak a trágárság marad felnőttségének „bizonyítására”. Ez kiélezett helyzetben, bizony elhangzott: „A jó k…a anyádat, ne most akarj szünetet tartani!!!”. Én csak dühös voltam – de akinek szólt, ezt persze joggal sértésnek vette. Pedig jól ismertem édesanyját, gyakran jártunk náluk, mindig kedves volt hozzánk, egy sütit, kakaót vagy málnaszörpöt mindig kínált nekünk. Nagyon remélem, hogy ez a tüske ma már csak bennem létezik – de most a lényeges az, hogy ha valakit valóban sérteni akarunk, akkor elég a „sanghaji felmenődet” emlegetni – ugye, egy ebben egy csúnya szó sincs?.

Mindez azért jutott eszembe, mert a jobboldal – szópörgetésben, modortalanságban mindenképpen – kiemelkedő képességű média-embere, Stumpf András azt bizonygatta, hogy a jobboldal részéről a „ronwerber”ezés az nem része a gyűlöletbeszédnek, s ehhez, valóban, Havas műsorában az éveket Izraelben töltő Borbula András is besegített: szerinte az, hogy „Ron Werber, izraeli kampánytanácsadó” – abban nincs semmi kivetnivaló, semmi "zsidózás". Egy valóban messziről jött ember – s számára ebben valóban nincs semmi különös, főleg, ha azt is tudja tán, hogy a Fidesznek is vannak izraeli tanácsadói. Lehet, Stumpf is csak tudatlan a témában, hiszen amikor a „ronwerberezé” elkezdődött, tejfelesszájú egyetemista volt a Pázmányon – lehet. De aki nem hiszi, mit jelent mindez valójában, vagy mi az értelme a „nemzetközi tőke elleni harcnak” – az merüljön egy pillanatig az internet szennyes rétegeibe, olvassa el a fórumok hozzászólásait, vagy a jobboldaliak (megjegyzés: pontosabban a jobberek) kommentjeit a Mandineren: igaz, ritkán találni olyan írást, melyhez az első 10 hozzászólásban ne zsidózna az ottani úri törzsközönség – de ha Ron Werberről van szó, már az első is az. Ha eddig nem tudta – ezek után már nem lehet mentség a számára, s talán elgondolkodik, hogy miért is lehet kételkedve fogadni az egyidejűleg ronwerberező és a rasszizmus ellen nyilvánosan kiállók őszinteségében. (Tán vannak, kik emlékeznek a Fidesz kongresszuson is lengetett árpádsávosra is.)

Andrásnak van még mást is tanulnia. Pl. amikor nem hagyja vitapartnerét szóhoz jutni, állandóan szavába vág – azzal azt is elárulja, hogy számára semmit sem jelentenek az érvek, a másik véleménye – csak a legyőzés ösztöne hajtja.

S persze, van egy személyes okom is, hogy ezt leírtam: fenti érveimre az volt a reagálása, hogy fasiszta vagyok, punktum, indoklás nélkül. A dolgon, a maga abszurditása miatt, még megsértődnöm se lehet – de valami nagyon furcsa az egészben. Bizonyára e szónak is több jelentése van, melyek közül az egyik valami számomra nem ismert.

Ps.1: ha valaki leül „vitatkozni” Stumpffal, vigyen magával egy sakkórát – szótag számban úgysem tud egyenlő lenni vele, de a felhasznált időben így tán igen.

Ps: ezúton cáfolom, hogy bárminemű tudomásom lenne arról, hogy maga Stumpf András vagy bármely hozzátartozója valaha is járt volna Sanghajban. Ebből következően még ennél is kevesebb információm van arról, hogy ott mivel is kereste volna meg a betevőjét.