Amikor először elolvastam - nem hozott tűzbe: valójában nem mondott újat, jól összefoglalta azt, ami egy ilyen anyagba belefér.

De egy kicsit körbenézve, találkoztam értetlenséggel, ellenségességgel. Ez utóbbiakból próbáltam egy-egy szalonképes összefoglalót adni - s persze, ezekre a válasszal is megpróbálkoztam. Kezdjük:

1. Nyugatos polgári demokráciát kívánunk, jogállammal, parlamentarizmussal, szociális piacgazdasággal és a szabadságjogok érvényesülésével.

1. Nyugatos polgári demokráciát kívánunk, jogállammal, parlamentarizmussal, szociális piacgazdasággal és a szabadságjogok érvényesülésével.

Miért kell nekünk a nyugatot majmoljunk, amikor láthatóan Kína, India és a korábban fejlődőnek nevezett országok jutnak vezető szerephez – amikor állandóak a parlamenti botrányok, a korrupciós ügyek? Miféle szociális piacgazdaságot akarunk, ha azt hallani, hogy az már megbukott?

Az un „fogyasztói társadalom” került válságba, nem a szociális piacgazdaság: míg az első esetben mindent alárendeltek a rövid távú növekedésnek, így megalapozatlanul is ösztönözték a fogyasztást – addig a szociális piacgazdaság a tőke és a munka világa közti megegyezés a fenntartható fejlődésről: a tőke egyrészt nem tud hasznosulni, növekedni, ha nincsen fogyasztás, ha nincs képzett munkaerő – másrészt a munkavállalóknak is be kellett látniuk, hogy ha nincs hozzáadott érték, akkor nem éri meg termelni, üzleti vállalkozásba fogni – ami végső soron a munkahelyek csökkenéséhez vezet.

Lehet és kell is kritizálni a létező viszonyokat, de látni kell, hogy egy jogállamban jóval nagyobb az esélye az átlátható működésnek, a korrupció leleplezésének, mint ahol csökevényes a demokrácia.