Van még épeszű szoci politikus? Elegendő Gyurcsányt megtagadni?

Azt még megértem, ha mostanában ideges egy szoci politikus: elég a közvélemény kutatási adatokra ránézni.

Van, aki új baloldali politikát hirdetne (Szanyi), van, aki a 2004-től kezdett korszakot zárná le (Kiss Péter), van, aki a liberális politikával akar szakítani.

Mert a megújuláshoz először gondolkodni kellene, kedves elvtársaim. S rájönni arra, hogy 1990 óta itt érdemi megújulás nem történt. Eddig elég volt a bérből-fizetésből élők, a nyugdíjasok támogatása, vagy az, hogy a szakszervezetek többsége inkább a szocikat támogatta. De mára megritkult a levegő, s nincsenek társadalmi kapcsolatok, közösségek – amit a klasszikus szociáldemokráciától meg lehetett volna tanulni. Persze, ehhez tisztázni kellett volna még valamit: mit is akar mondani a zembereknek az MSZP? Nekem úgy tűnik, mintha tán a legfontosabbat nem tisztázta volna: emberi léptékekkel belátható időn belül elfogadja-e a piacgazdaság létezését? Mert szóban, a hivatalos dokumentumokban igen – de a megnyilvánulásokban már sokkal kevésbé. A piacgazdaság ugyanis a tőkére, a profitra és versenyre épül – s csak e keretekben lehet, de ugyanakkor kell  érvényesíteni a szabadság, egyenlőség, szolidaritás követelményeit.

Ahhoz, hogy sikeresen politizáljanak a szocialisták, még egy alapvető dolgot ehhez meg kell tanulniuk: a pluralizmus matematikáját: csak részben tehetem azt, amit akarok – ha nincs hozzá parlamenti többségem. Persze, ez nem kötelező, viszont akkor lehet köztársasági elnökválasztást bukni és kisebbségben kormányozni. Majd.