A hozzám valamennyire hasonlóan gondolkodó ismerőseim közül sokan botránkoznak meg a két Gábor (Török és G. Fodor) szavain.
A hozzám valamennyire hasonlóan gondolkodó ismerőseim közül sokan botránkoznak meg a két Gábor (Török és G. Fodor) szavain.
Ezek valóban, sokszor egybehangzónak csengenek - az egyikük baromi jó politikusról beszél, aki tematizálni tudja a napi politikai életet, s ezzel tudja megszilárdítani a hatalmát - s lényegében hasonlókat állít GFG is. Tekintve, hogy számomra a politika nem egyszerűen a hatalom megszerzése és megtartása, hanem a társadalom, a közélet egészének a tudománya, sosem lesz TG "A" kedvenc politológusom: az ő elemzéseimből hiányzik az olyan fogalmak értelmezése, hogy mi is a közjó, mit gondoljunk a szabadságról, az igazságosságról vagy méltányosságról, az ország vagy a világ kulturális meghatározottságáról, a kívánatos jövőről, netán a megteendő lépésekről - hiányzik, mert ő tudatosan a dolgok technikai oldalával foglalkozik, ahogy pl. egy hadtörténész elfogulatlanul hasonlítja össze Zsukov, Rommel, vagy éppen Eisenhower hadmozdulatait. TG ezt a módszert választotta - legitim, ilyenre is szükség van, még ha erkölcs-telennek is találjuk. GFG, amikor hasonló megközelítést alkalmaz, már egészen más eset, hiszen nem feledhetjük, bármilyen jó katonák is volt Rommel vagy éppen von Mannstein, ők egy meghatározott ügyet szolgáltak - ahogy szolgál GFG is, az erkölcstelen.
