A pénzteremtés "csodái"

Vannak okos és buta emberek, akik lehetnek szorgalmasak vagy lusták. Jól tudjuk, hogy a lehető legrosszabb párosítás az, ha a butasághoz szorgalom társul. Ha éppen a kapitalizmuson vagy a bankrendszeren akarja elverni a port, akkor könnyen talál ehhez muníciót:

A pénzteremtés "csodái"

Vannak okos és buta emberek, akik lehetnek szorgalmasak vagy lusták. Jól tudjuk, hogy a lehető legrosszabb párosítás az, ha a butasághoz szorgalom társul. Ha éppen a kapitalizmuson vagy a bankrendszeren akarja elverni a port, akkor könnyen talál ehhez muníciót:

Pénzmultiplikátornak nevezzük azt a hányadost, amely a kereskedelmi bankok pénzteremtő képességét írja le. A pénzmultiplikáció alapvetően pénzsokszorozódást jelent.
A kereskedelmi bankok pénzsokszorozása a következőképp zajlik: egy ügyfél elhelyez 1000 petákot "A" kereskedelmi banknál. Tegyük fel, hogy az adott ország jegybankja 20%-os kötelező tartalékrátát ír elő a bankrendszer számára, így az ügyfél 1000 petákja után 200 petákot kell elhelyezni a jegybanknál, mint kötelező tartalékot. "A" bank számára így marad 800 peták, amit szabadon felhasználhat. "A" bank a hitelnyújtás mellett dönt, így már a tulajdonában lesz 1000 peták készpénz és 800 peták [hitelpénz]?. A hitelnyújtáson keresztül a 800 peták átkerül "B" kereskedelmi bankba betétként. Itt szintén levonódik belőle 20% a kötelező tartalékráta miatt. Ezt követően "B" kereskedelmi banknak marad 640 peták szabad forrása, amelyet szintén hitelnyújtásra fog felhasználni. A folyamat így folytatódik tovább, a 640 peták átkerül "C" bankba, ahol a tartalék levonása után ismét kiadják hitelbe és ezáltal átkerül egy negyedik bankba. A folyamat matematikailag bármeddig folytatható, azonban a valóságban nem valószínű ennek bekövetkezése.

A pénzmultiplikáció képlettel felírva a következőképp néz ki: m = 1 / t
ahol m a multiplikátor értéke,
t a kötelező tartalékráta értéke.

Ennek megfelelően a fenti példa esetében a multiplikátor értéke 5 lesz (1 / 0,2 = 5).

A fenti teória tetszetős - csak éppen nem igaz. Azt az egyszerű tényt hagyja figyelmen kívül, hogy a tényleges pénzkínálat a nagyságát a bankrendszer összevont mérlegeiből olvashatjuk ki.

Vegyük azt az esetet, amikor a bank a betéteiből hitelez: A hitelnyújtás pillanatában a számládon megjelenő pénz akár fiktív, "teremtett" is lehetne, azt azonban a következő pillanatban termékekre (lakásra, autóra, kenyérre, vidám leányzók szolgáltatásaira, mindegy) költöd, akik a hitelező bankodtól kérik el az ellenértéket. A bank eszközei (nyújtott hitelek és egyéb aktív befektetések) összegének meg kell egyeznie a forrásai (betétei és vagyona) összegével, különben bedől legkésőbb abban a pillanatban, amikor a hiteleiért vásárolt javak szállítói benyújtják követeléseiket. (Ha már előbb nem lép nyakukra a felügyelet, a mérleg-megelelési előírások be nem tartása miatt). (Egy ennél tudományosabb leírás: http://kiszamolo.hu/a-bankok-penzteremtese/ ). Vagyis ha a valóságban meg is valósulna az ilyen sokszoros lánc-hitelezés, akkor nem új hitelpénz keletkezik, hanem az eredeti hitelnek a felosztása, továbbadása történik. (S most tekintsünk is el attól, hogy minden lépcsőben rárakódik az eredeti összegre a szereplők marzsa, ami nagyon megdrágítja az ügyleteket.)

Egy hasonlat tán segíti megvilágosítani a dolgot: egy komplex beruházás esetében 100 egység legyen a fővállalkozó vállalási ára. Ő leveszi a maga árrését, s az alvállalkozóival - mivel nagyon tisztességes - 90 egységre szerződik. Ezek az alvállalkozók még további alvállalkozókat vonhatnak be - s ha ők is csak 10 %-os árrést alkalmaznak, akkor 81 egység az al-alvállalkozók vállalásának az ára. Mondhatjuk-e ebben az esetben, hogy az összes szerződésállomány 100 + 90 + 81 = 171 egység? Így talán még Simicska úr sem számlázott, a legfényesebb időszakában sem.

Az ajánlott cikkből azért az is nyilvánvaló, hogy valóban van banki pénzteremtés: ezekben az esetekben a bankok kötvényeket adnak ki, melynek a saját tőkéjük, hitelességük a fedezet - jó esetben ezek a kötvények váltóként működnek, forgathatók, így valóban pénz teremtődik - rossz esetre pedig ott a Questor példája.

Mindez nem azt jelenti, hogy a bankok ne befolyásolnák a gazdaságot "A bankok jövedelme, a különböző kezelési költségeken és díjakon túl, alapvetően onnan származik, hogy eszközeik hozadéka, elsősorban az általuk nyújtott hitelek kamata magasabb, mint forrásaik költsége, amely mindenekelőtt a betétek kamat és egyéb költségeiből áll össze. Ez a profitjának növelésében érdekelt bankot arra ösztönzi, hogy igyekezzék a vagyonmérlegében szereplő eszközöket és forrásokat párhuzamosan kiterjeszteni, azaz minél több hitelt nyújtani és minél több betétet teremteni." www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/bevezetes-monetaris/ch02s03.html

De a hitelek valóban kulcskérdések. Pl. ha egy innovatív kkv fejleszteni akar, akkor ahhoz hitelre, vagy befektetőre van szüksége. A tőke bevonás eszköze a tőzsdére menetel is - ahol a jövőbeni osztalékért veszik meg a részvényeket. Kezdetben ezzel párhuzamosan működtek a valuta piacok, ahol az eredetileg kockázatkezelő eszközökből alakultak ki a különböző dervatívok és egyéb, földi halandó számára már átláthatatlan ügyletek. Mára ezek lényegében összefonódtak, nagy hiba volt, hogy ezt engedték: egy olyan szám rémlik, a világ GDP hetvenszerese a pénzpiac (forgási sebesség * pénzmennyiség). Ez azt jelenti, hogy nagyon sérülékennyé vált a tőkepiac, átláthatatlansága és szabályozatlanság miatt, s a pénzpiaci gondok is érződnek, lecsapódnak a reálgazdaságban.
A gondok más része azzal kezdődött, hogy a magánszemélyek is hitelekből kezdtek élni, s amikor ezt ráadásul állami eszközökkel ösztönözték is, ezzel is nőtt a kockázat.
A pénz eredeti csere-, értékmérő- és kincsképző funkciói közül ez utóbbi azt jelenti, hogy mára a pénz önálló áruvá (is) vált, s ez valóban egy olyan csapda helyzet, ami csak a kapitalizmusban jöhetett létre. Egyelőre ezt úgy oldják meg, hogy újra- és újra pénzt nyomnak a gazdaságba, így nem dőlnek be a bankok, ezért a tőlük hitelt felvett cégek sem - viszont ez benyomott plusz pénz vagy inflációt jelent - vagy azt, hogy valahol új lufik fújódnak.
Ugyanakkor azt hiszem, valahol itt kell keresni a vagyoni egyenlőtlenségek, illetve azok mértékének fő okát is. Mivel pénzből lehet pénzt csinálni, ezt csak azok tehetik meg, akiknek már van - s azok a különböző ügyletek nyertesei, akiknek több az információjuk. Erről már írtam korábban: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2015-06-09/8248008/.