Marosán György: Morális "vakfoltjaink" (ÉS, 2014.05.15) írásának utolsó mondata a cím

Marosán György: Morális "vakfoltjaink" (ÉS, 2014.05.15) írásának utolsó mondata a cím

(Tudatos szerkesztés vagy véletlen egybeesés, de az írás jól rímel arra, melyben az ellenállások történelmi beágyazottságáról olvashatunk: Csizmadia Ervin: A harc, a bőszültség és az oligarchia c. írásában)

Közismert jelenségről szól az írás, arról, hogy mennyire el tudunk beszélni egymás mellett, ami az interneten az eltérő nézetek agresszív elutasításában jelentkezik - s gyakran megfigyelhető a politikában is.

Elsőre persze szeretjük a harmóniát, a konszenzust - ezért fontos tudnunk, hogy mik lehetnek az agresszív szembenállás okai, hogyan lehet megelőzni. Az egyik mód az, ha valóban figyelünk a másikra, próbáljuk megérteni, nem csak azt, hogy mit mond, hanem azt is, hogy miért - s csak miután tisztáztuk, hogy valójában miről is van szó, azután kezdünk el: vitázni. Mert belekötni bármilyen véleménybe lehet - de az eltérő nézetek szembesítése, az előnyök-hátrányok mérlegelése feltétele annak, hogy jó, megalapozott döntések szülessenek. Az ellenérvek hiánya még a legokosabb, legfelkészültebb döntéshozók esetében is hibához vezethet - ennek egyik klasszikus példája az, amikor Kennedy csak a saját nézeteit támogató érveket vette figyelembe, amiből a Disznó-öböl beli válsághoz vezetett.

(Az öncélú vitatkozás pedig csak arra jó, hogy elkerüljünk bármilyen közösen is elfogadható megoldást.)

Hasonlóan egyrészt-másrészt a helyzet az agresszióval: alapból utáljuk és elítéljük, s főleg az agresszorokat. Pedig az agresszió - alapvető emberi tulajdonság. Ennek bizonyítéka a nevezetes Stanfordi börtönkísérlet is. Ennek során kiderült, hogy intelligenciától, műveltségtől függetlenül, pusztán a kiosztott szerep hatására, az emberek túlnyomó többségéből agresszív viselkedést váltott ki. Ugyancsak nevezetes példa a Milgram-kísérlet, http://hu.wikipedia.org/wiki/Milgram-k%C3%ADs%C3%A9rlet Nem is véletlenül, ennek hatására elsősorban arra törekedtek, hogy milyen módszerekkel lehet útját állni az agressziónak, pl. az igencsak figyelemre méltó "Hősök Tere" projekt segítségével. Hasonló okokból nem egyszerűen gender-kérdés a nők nagyobb társadalmi/politikai szerepvállalása: kimutatható, hogy ha nem ér el megfelelő arányt a nők létszáma, akkor az a csoport túlságosan macsóvá válik.

S ahogy már volt róla szó: a másik véglet sem szerencsés. Baj lenne, ha mindig teljes lenne harmónia, mert nem születhetnének új gondolatok és megoldások. Az sem lenne szerencsés, ha az emberekből, csoportokból teljesen eltűnne az agresszió - hiszen nem tudnánk megvédeni a gyerekeinket veszélyhelyzetben, vagy védtelenek lennénk mások agressziójával szemben.

A cikk utolsó mondata: Pedig a XXI. században a túlélést csak a közös cselekedet alapozhatja meg. Ehhez tudatosan kényszeríteni kell magunkat a  mások nézőpontjába történő belehelyezkedésre. Soha nem szabad megfelejtkezni arról: az emberi elme olyan, mint az ejtőernyő, csak akkor működik, ha nyitott.