Barátomnak, aki közgazdász, nincs önálló blogja, ezért megkért, hogy írását rakjam ki. Ezt természetesen megteszem, ugyanakkor elfogadva azt, hogy „Az alapjövedelem olyan gondolat, ami arra kíván válaszolni, hogy mit tegyen a társadalom akkor, ha tovább zuhan a gazdaság emberi munka szükséglete.” ez valós és alapvető kérdés, valamint azt is, hogy technikailag is megoldható – a későbbiekben mégis ellene fogok érvelni.
Barátomnak, aki közgazdász, nincs önálló blogja, ezért megkért, hogy írását rakjam ki. Ezt természetesen megteszem, ugyanakkor elfogadva azt, hogy „Az alapjövedelem olyan gondolat, ami arra kíván válaszolni, hogy mit tegyen a társadalom akkor, ha tovább zuhan a gazdaság emberi munka szükséglete.” ez valós és alapvető kérdés, valamint azt is, hogy technikailag is megoldható – a későbbiekben mégis ellene fogok érvelni.
Egy politikus bedobta a magyar pártpolitikai mezőbe az alapjövedelem gondolatát. Ezzel azonnal a szokásos forgatókönyv szerint jártak el a sajtó, a konkurens pártok, a hazai megmondó embereink, szóval az egész „véleményformáló” társaság. Saját gondolatuk nincs, de azt tudják, hogy a másé rossz. Azonnal nekiestek, lesajnálták, a blőd csacsiságoknak kijáró kuncogással fogadták. Egy öt perces TV beszélgetésben a babaarcú, bájos riporternő veszekedett erről a meglehetősen rémült és abszolút felkészületlen behívott politikussal. Majd egy hazai, tekintélykirály gazdasági guru megmondta a frankót, és helyre tette a dolgot, vagyis, hogy ez butaság és minden így jó, ahogyan van. Repkedtek a közhelyes igazságok. „Ugyan már”, „nincs ingyen ebéd”, „erre a világ pénze sem lenne elég”. A sebtében összehozott közvélemény kutatás is azt mutatta, hogy a válaszadók 80-90%-a nevetségesnek tartja és elveti a dolgot.
Ez, az alapjövedelemről szóló rövid életű diskurzus világosan bemutatta a hazai szellemi életünk szinte reménytelen gondolathiányát és provincializmusát. Nálunk eddig lényegében senki nem tudta, hogy mi is az, az alapjövedelem, azt meg különösen nem, hogy ez a gondolat már mintegy 65 éve terítéken van a világban. (Németország, 1948) Az alapjövedelem a határainkon túli társadalmi-gazdasági közbeszéd egyik kiemelkedő témája már évtizedek óta, s különösen a mostani válságban. Nagyon tekintélyes gondolkodók, Nobel-díjasok fejtették ki erről a nézeteiket, pártpolitikai programokba került, sőt itt-ott már csírájában megjelent. Vajon ezek a külföldi gondolkodók nem tudtak az alapjövedelem evidens problémáiról, amelyeket a magyar TV stúdiók lakói, ripsz-ropsz kifejtettek? Esetleg másról van szó?
Először nézzük meg, miért merült fel az alapjövedelem gondolata. A fejlett világ már régóta birkózik azzal a ténnyel, hogy a gazdaság emberi munka szükséglete folyamatosan csökken, és láthatóan ezt a csökkenést a jövőben sem lehet megállítani. A gondolkodó ember előtt felmerül a kérdés, hogy ilyen helyzetben szigorúan csak a munkarészvételhez kell kötnünk a javak elosztását? Aki ezt a kérdést elhessegeti maga elől, az homokba dugja a fejét. Az alapjövedelem gondolatát támadó hazai elmék általában azzal sincsenek tisztában, hogy mit is támadnak. A „nincs rá pénz”, meg az „ugyan már”, „ez komolytalan” azt mutatja, hogy fogalmuk nincs az alapjövedelem gondolatáról. Ezért most néhány szokásos ellenérvet szembesítünk az alapjövedelem lehetőségeivel.
„Nincs rá pénz”
Az alapjövedelem nem azt jelenti, hogy egyébként minden marad a régiben, csak ehhez hozzáteszünk még alapjövedelmet is. Az alapjövedelemmel nem többet, hanem másként kell elosztani. Ha van alapjövedelem, akkor elvben felesleges minden címzett szociális támogatás, az állami nyugdíj, ilyen pótlék, olyan gyes, amolyan segély. Ha a társadalom erre (bizonyos átmenettel) rááll, akkor ez azt jelenti, hogy a létminimumot garantálja az állam, vagyis a polgárok közössége, a többiről pedig gondoskodjon mindenki a maga kedve és lehetőségei szerint. Ha ez után látunk egy szegény embert, akkor tudhatjuk, hogy az alapjövedelmet azért megkapja. Természetesen egy ilyen rendszerre való átállás hosszú éveket vehet igénybe. Eközben átmeneti, illetve kivezetési technikák alkalmazhatók. A munkabér és az alapjövedelem viszonya is ide tartozik. Technikailag minden további nélkül megoldható, hogy nem az állam, hanem a munkáltató fizeti ki az alapjövedelmet a munkabérben, de ezt beszámítja. Tehát, ha 80000 Ft az alapjövedelem és valakinek eddig 180000 Ft volt a nettó keresete, akkor ezen túl ez 80000 Ft alapjövedelemből és 100000 Ft nettó keresetből tevődik össze. Tehát ehhez sem kell többlet pénz.
„Mennyi lehet az alapjövedelem?”
Erről is értelmetlen most vitákat folytatni. Az alapjövedelem annyi, amennyi többi jövedelem részleges átredezésével belefér az ország GDP-jébe. Ezt a futamidő alatt is be lehet hangolni. Nem érdemes most sokallani azt, amiről nem is tudjuk, hogy mennyi.
„Ha alapjövedelmet kapnak a ma még jövedelem nélküliek is, akkor azt nem bírják el a ma dolgozók.”
Először is a családon belüli jövedelemnélküliek eltartása zömmel ma is a dolgozókra hárul, de itt is az, az első kérdés, hogy mi, mennyi. Tény, hogy a mai ellátatlanok alapjövedelme ezen a címszón, kiadásnövekedést jelentene azzal, hogy megszüntetné az ellátatlanságukat. (Végül is ez, az alap jövedelem legfontosabb célja). Ha a gyerekek, rokkantak, reménytelenül munkanélküliek, betegek után is jár az alapjövedelem, aminek az összegét az összes dolgozó összegzett adója fedezi, akkor sem kell nagyon sajnálni a „megsarcolt” dolgozókat. Az alapjövedelem ugyanis zömmel az ő terheiket is csökkenti. Ha egy családban eddig két felnőtt dolgozó nettó 200000-200000 forintot keresett és eltartott két gyereket, és ha az alapjövedelem 80000 forint/fő, akkor ahhoz, hogy a korábbi jövedelmi pozíciójukban maradjanak elég, ha a sarcolás után 120000-120000 marad a nettó keresetük, hiszen a gyerekek után már bejött az alapjövedelem. Természetesen a mai helyzethez képest az egyes konkrét családok jövedelmi helyzete megváltozna az alapjövedelemmel. Akik sokat keresnek és keveseket tartanak el, azoknak első lépésben romlana a helyzetük, akik pedig keveset keresnek és sokakat tartanak el, azoknál viszont javulna. Ez a számomra roppant szimpatikus változás lenne, de nem feltétlenül az én kedvem szerint kell elrendezni a dolgot. A társadalomban megvitatható ez is, és a döntés szerint további technikákkal ez szükségszerűen korrigálható.
„Ki dolgozna akkor, ha mindenkinek járna az alapjövedelem?”
Ez kísértetiesen a szocializmus logikája szerinti kérdés, hiszen ott volt munkaerőhiány. A kapitalizmusban nem ez a helyzet. Itt sokkal fontosabb kérdés az, hogy azok közül, aki dolgozni akar és tud, egyáltalán hányan juthatnak munkához. De lépjünk tovább. A „hányan akarnának dolgozni kérdésre” is az, az első válasz, hogy mi mennyi? A dolgozási kedv attól függ, hogy az alapjövedelem miként viszonyul a bérekhez. Az alapjövedelem természetesen csak a tisztes szegénységet, az emberi megaláztatások és a bűnözés elkerülését célozza, nem többet. Tehát azok keresnének maguknak munkát, akik ennél többet akarnak, vagy akik önmegvalósításra törekszenek. Az alapjövedelem és a bérek arányát ebből a szempontból is be kell hangolni. Ha a gazdaság igényeihez képest túl sokan választanák az alapjövedelmet, vagyis, ha túlságosan lecsökkenne a munkát kereső „tartalék hadsereg”, akkor az alapjövedelem csökkenthető.
Összegezve. Az alapjövedelem gondolata egyáltalán nem olyan szimpla blődli, amit csak úgy, gondolkodás nélkül le lehet pöckölni, és amit néhány felkészületlen sajtó arc „helyre tehet”. Az alapjövedelem olyan gondolat, ami arra kíván válaszolni, hogy mit tegyen a társadalom akkor, ha tovább zuhan a gazdaság emberi munka szükséglete. Erről indítható vita, érvek feszülhetnek érvekkel szembe. Ebben a kívánatos vitában az alapjövedelem gondolatát ellenzőknek nem elég fintorogni, válaszolni kell arra, hogy, ha nem így, akkor hogyan kell reagálni a gazdaság munkaszükségletének a zuhanására. Mindenesetre komolyan kell venni ezt a javaslatot, meg kell ismerkedni a kapcsolódó vitákkal, irodalommal. El kell fogadni, hogy itt egy fajsúlyos gondolat merült fel, amit nem lehet szimplán, technikai alapon kinevetni. Ha az alapjövedelem gondolatát a társadalom elfogadja, akkor annak keretein belül minden technikai probléma megoldható.