Mindig tiszteltem – s bevallom, irigyeltem – (ifj) Marosán Györgyöt. Ő valóban komoly elméleti tudással rendelkezik (fizikus, filozófus, közgazdász, szervezetfejlesztő), ugyanakkor mindig szemléletes példákkal teszi a magamfajta félműveltek számára is érthetővé mondanivalóját. (A „félműveltség” nem álszerénység a részemről: Magam is rendelkezem bizonyos menedzsment ismeretekkel, s ez a tudomány (?:-) jellemzően olyan végeredményekkel operál, melyek mögött azért komoly elméleti- és tapasztalati alapok léteznek, s magam – a szerzővel ellentétben, aki mindezt oktatja is – csak ezekkel az eredményekkel rendelkezem, ha egyáltalán…)

 „A szolid … kifejezés a szolidáris, a liberális és a demokratikus fogalmakból képzett fogalom….”

A kifejezést – megveszem, ellopom.

Bár nagy fejtörést okozott, hogy milyen etimológia alapján igaz az állítás – míg végül magától a szerzőtől sikerült megtudnom, hogy egy általa kreált betű-játék. Az írás egészére is jellemző: nem magyarázatot ad, hanem egy új, kívánatos modellt ismertet a szerzője. Ez a modell számomra szimpatikus, sőt kívánatos is. Pusztán pár dolgot említek, melyekre ügyelni kell, ha ezt a modellt akarjuk megvalósítani:

1. Egyértelmű, hogy ma az oszcillációs függvény nagy kilengést okoz, ami már a rendszer szétesésével fenyeget. (Nem működik a fékek- és ellensúlyok rendszere.) A veszély az, hogy ha annyira stabilizáljuk a rendszert, hogy ez a fajta energia eltűnik a rendszerből – akkor az annak „lehűlését”, „befagyását” eredményezheti – ahogy ez megtörténhetett volna az MDF – SZDSZ paktum nélkül. A politikában „szokásos” inga mozgásnak megfelelően a mára szétvert intézmények túlhatalma is bekövetkezhetne – végletesen leszűkítve a parlament, de még inkább a kormányzat működőképességét, cselekvési mozgásterét – legyen szó a költségvetésről, jogalkotásról, az állam működtetéséről.

2. Van egy olyan eszköz, amiről nem lehet előre tudni, hogy a rendszer lehűtésének vagy éppen túlzott kilengésének az okozója lehet: ez az állampolgári részvétel. Hűt, ha a döntéseket minden esetben állampolgári vitákhoz kötjük – mert döntésképtelenség alakulhat ki. Túlfűt – amennyiben a demokratikusnak gondolt eszköz demagógok kezébe kerül, gondoljunk csak a „szociális népszavazásra” és hasonlókra.

Tudom, mindez még odébb van – s ezekben az esetekben is a szolid közép megoldás lehet a nyerő. Pl így: Demokrácia, állampolgári részvétel, önigazgatás - vázlat