Az MSZP harcos kapitányát – tanulmányai, sokrétű államigazgatási, üzleti és politikai tapasztalata ellenére – nem az elvont fogalmi gondolkodás, hanem a gyakorlati fellépések jellemzik. Posztom előzményei a Népszavában és a Galamuson olvashatóak:
http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=594898&referer_id=toplist
Szanyi úr burzsojozza, kizsákmányolókhoz tartozóknak tartja a "külsős" miniszterelnököket. Néhány tény: az eddigi 4 miniszterelnök közül Horn pártelnök, Medgyessy már ennek a kormánynak is tagja, Gyurcsány pedig MSZP-tag volt, Bajnai egy rendkívüli helyzetben lett az. Szanyinak tudnia kell, hogy keresték-e Medgyessy Pétert a közös gondolkodásra – ő ebben biztosan partner lenne. A Gyurcsánnyal való szakításnak Szanyi az élharcosa volt – Bajnai pedig deklaráltan nem volt párt-elkötelezett.
Bizonyára lehetett volna több MSZP-s politikust miniszteri székbe ültetni – magam is hallottam arról, hogy volt, ki a külügyminiszteri tisztség terheit vállalta volna szívesen magára – de azt sem szabad elfelejteni, hogy egyrészt koalíciós kormányzás volt, másrészt a 4 ex-miniszterelnök nagyon jól tudta, hogy a választási eredményektől függetlenül az MSZP csak a társadalom egy részét képes lefedni.
Azt megértem, hogy egy igazi balosnak csípi a szemét, ha választott vezetői „a nemzeti tőke elit sztárjai” – s bármennyire is nagyra értékelem, hogy Szanyi úr a politika kedvéért odahagyta vezérigazgatói, illetve ügyvezető igazgatói állását – azért az is jelent valamit, ha egy politikust nem köti az anyagi-megélhetési kényszer, a politikusi mivolthoz való ragaszkodás.
Mindezek után azon végképp nem szabad csodálkozni, hogy „ma az MSZP-vel szemben - jobb esetben párhuzamosan, de semmiképp sem velünk - fogalmazzák meg jövőképüket?”. Jóérzésű és tanult ember ugyanis messze kerüli az olyan demagógokat, akik kizsákmányolásról, kizsákmányolókról beszélnek – hiszen az, aki egykoron a „harmadik út” igehirdetője volt, tudhatná, hogy a modern szociáldemokrácia éppen a tőke-munka együttműködésében találta meg a fejlődés lehetőségét, s egyetemet végzett emberként többet illene tudnia a kizsákmányolásról. (Alapfokú szemináriumi szinten érvelőknek szintén alapfokon: nem a „tőke” s nem a tulajdon jelenti a kizsákmányolást – hanem az aszimmetrikus helyzet, a hatalommal, monopol-helyzettel való visszaélés). Ugyancsak kellő távolságot javaslok mindazoknak, akik képesek belátni, hogy bármennyire is jogos igényt elégítettek volna ki a 100 napos programok – azok irrealitása, megalapozatlansága máig élően hat gazdasági helyzetünkre. Ezt nem beismerni, s a 13. havi nyugdíj okozta szavazatvesztésen keseregni – már összeér a fideszes demagógiával.
Értelemzni kellene, hogy „miért nem most”-ra szól az összefogás, s miért 2014-re? Szanyi úr, az MSZP elnökségi tagja tán úgy gondolja, hogy előtte is le lehet váltani a mostani rezsimet? Addig is van idő az összecsiszolódásra – s a szanyizmus semlegesítésére. Ideje, hogy az általa képviselt MSZP is értékelje kormányzása 8 évét – s abban szót ejtene „a teljességgel előkészítetlen egészségügyi reform”-ról. Ugyanis ha egy képviselő így látja, nem lehet csodálkozni, hogy a közvéleményhez nem jutott el, hogy mi a reform és mi a kényszerű megszorítás – s becsüljük meg, ha valaki bátran és őszintén előáll azzal, hogy részese volt a reform megbuktatásának – de fel se tegyük neki azt a kérdést, hogy ma hol tartanánk annak a bevezetésével, hisz meg sem értené. (Természetesen komoly hiányossága is volt az un. többiztosítós modellnek – az, hogy nem szerepelt benne egy állami láb, hogy mindazok, akik idegenkedtek a piacosított ellátásszervezéstől, abba léphettek volna be.) S a történeti hűség kedvéért: a vizitdíj bevezetését nem a burzsujok – hanem az MSZP-s pénzügyminiszter sürgette. Azt pedig már kiemelkedő szellemi teljesítménynek tartom, hogy valaki egyszerre burzsujozik – majd azzal dicsekszik, hogy ő bizony nem szavazta meg a vagyon-törvényt.
Látványos érvelés, hogy a párt elnökségében „ma már messze nem a korábbi időszak felelősei osztják az észt, hanem egy teljesen megújult csapat”. Ilyesmit az LMP is tud. De mennyivel többek ők, mint Lendvai Ildikó – vagy éppen Katona Tamás? S nem tagjai-e még mindig a frakciónak a „királycsináló” volt pártpénztárnok, a korábbi miniszterek és államtitkárok? Vagy csak a „burzsujok” a felelősek – kik legalább akartak valamit?
Amíg az MSZP-t képviselők így jelennek meg a nyilvánosság előtt – nem szabad csodálkozni, hogy sokakban ott a tartózkodás. Megértem, s nem is akarom elvitatni azt a sikerélményt, hogy ma a legerősebb ellenzéki párt az MSZP. Azért intenék a realitásokra is: természetes, hogy a politikai inga egy erősebb pártot keres – de ez még nagyon kevés ahhoz, hogy már 2014 előtt el lehessen küldeni a mostaniakat – s az is nagy kérdés, hogy majd akkor az MSZP minderre egyedül is képes legyen.
Szanyi demagógiája bizonyára jó pár szavazatot hoz mindehhez – s legalább ennyit távol is tart az MSZP-től.
(Schiffer Annának: elfelejti, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban már volt a kormány és az ügyészség, rendőrség viszonya, mint manapság. Hiába tudta a kormány, hogy veszélyes a Kossuth téri táborozás, a nagygyűlés az Astoriánál – az engedélyek megadása „rendőrszakmai” kérdés volt.)
