http://geo2.blog.hu/media/image/2009-07-16/8247624/. s ez sem lesz az.
http://geo2.blog.hu/media/image/2009-07-16/8247624/.
1. Gazdaságpolitika
Az ország felemelkedését kell szolgálnia. Nem lehet a szociálpolitikának alárendelni: a jövőben hiányból, eladósodottságból nem szabad az életszínvonalat javítani – ez hosszú távon jobban szolgálja a szegényebb rétegek érdekeit is. Az elvi szándékon kívül ezt intézményesen erősíti a költségvetési tanács. Meg kell találni a módját, hogy mind a létező, a gazdaságpolitikában meghatározó szerepet játszó intézmények (Költségvetési Tanács, ÁSZ, Monetáris Tanács), de akár újonnan bevonandó szervezetek is (pl: MTA, OÉT oldalai, „elemző intézetek kamarája”) – értékeljék a pártok programjait, törvényjavaslatait a gazdaságpolitikára gyakorolt pro/kontra hatásokról. Földrajzi adottságaink, értékválasztásunk alapján elsődleges az EU integráció. A Föld sorsáról különböző szcenáriók, lehetséges változatok ismertek, de minden bizonnyal azokat a törekvéseket célszerű támogatni, melyek a kultúrák közeledéséhez vezetnek, megakadályozzák a természet és az elmaradottabb világok kizsákmányolását, érvényesíti a komparatív előnyöket, megakadályozza a monopóliumokat, pl. a méretek korlátozásával, a liszenszek idejének korlátozásával és hozzáférhetőségével. A gazdasági racionalitás és a stabilitás is azt követeli, hogy a „forró pénzek” mozgása ne váljon el a jelenlegi mértékben a reálfolyamatoktól. Az ország számára meghatározó, hogy sikeres legyen az EU-ban. Bár a szervezet célkitűzéseiben sok minden rímel az előzőekben felvázoltakra, látni kell, hogy az EU elsősorban akkor lehet sikeres, ha a tagországai összessége versenyképes az USA és a Távol-Kelet gazdaságával összehasonlítva. Jövőnk az EU-ba való integrálódás ütemétől függ – ezért bármennyire is szeretnénk csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeinket, a jövőnket megalapozó, az EURO-övezethez való csatlakozási követelmények mindehhez kevés forrást adnak. Ha erről „elfeledkezünk” – a pénzpiacok jeleznek. S jó, ha nem a számlát nyújtják be. Ha megnézzük azokat az országokat, melyek a XX. sz-ban irigylésre méltó, élhető körülményeket formáltak maguknak, azt találjuk, hogy ott megoldották a tőke – és a munka összebékítését, gondoljunk a jóléti államra, a skandináv modellre. Láthatjuk, hogy mindez működőképes volt mindaddig, amíg a felek egy-egy országot, vagy kiterjesztve (Nyugat-) Európát képviselték. Mára azonban a tőke globálissá vált – vele helyi szinten nem lehet egyezkedni, mert ha be is látja, hogy a bérből- és fizetésből élők magasabb életszínvonalat szeretnének – de könnyedén továbbáll oda, ahol alacsonyabb a munkaerő költsége, keveset kell költeni munkavédelemre, s elnézőek – ha egyáltalán léteznek – a környezetvédelmi hatóságok. Mindez arra utal, hogy a „New Deal”-t is globális – vagy ha ez a kifejezés sokakat bánt, akkor: planetáris – szinten kell megkötni. Az ország erejéből csak arra telik, hogy néhány központi irányt jelöljünk ki. Ugyanakkor ez kockázatot is jelent, ha nem elég széles ez a spektrum. Ehhez nem (sem) értek, a legtöbben, adottságainkból kiindulva, a víz- és környezetipart, a mezőgazdaságra épülést tartják kívánatosnak. Mindenképp fontos a tudásipar építése, a magas szintű oktatásra épülő K+F. Továbbra is jelentős marad a multik magyarországi jelenléte – de el kell érnünk, hogy ne a kedvezményekben, hanem a tudásban, beszállításban legyünk versenyképesek. A kis-és közepes vállalatokat elsősorban abban kell támogatni, hogy tevékenységükkel az exporthoz járuljanak hozzá – beleértve a beszállítást. Inkubátor-házakkal, gazdasági szövetségekkel, külgazdasági diplomáciával és támogatott marketinggel kell e tevékenységet támogatni. Amennyiben a fentiek tisztázottak, az eddigieknél sokkal jobban összhangba hozható a fiskális és a monetáris politika.1.1. Adózás
Az adózási rendszer önmagában nem értelmezhető. Általános céljai: állami bevételek biztosítása, gazdaságpolitikai célok közvetítése/támogatása, preferenciák érvényesítése. Nem tárgyalható külön a nyugdíj- és a TB rendszertől.1.2. Társadalmi szerepvállalás
„Természetesen” kevésnek tartjuk, amit az állam/önkormányzatok az oktatásra, egészségügyre, nyugdíjra, szociális támogatásra, kultúrára költenek – a többlet költésnek mindig lesznek szószólói, érvei és támogató csoportjai. Mint tudjuk, a ráfordítási lehetőségek korlátosak, ezért a rendszereink egyidejűleg pazarlóak és forráshiányosak, felhasználások/hozzáférésük a gyakorlatban igazságtalan. Elkészült az állami feladatok és közszolgáltatások feladatkatasztere. http://allamreform.hu/letoltes_feladatkataszter.shtml Ugyanakkor ma még hiányzik annak az értékelése, hogy:- Az egyes feladatok valós szükségleteket elégítenek-e vagy sem, illetve a ráfordítások arányban vannak-e a hozammal
- Érvényesül-e a társadalmi szükségszerűség, az igazságosság, az esélyegyenlőség és a célszerűség elve
- Az igények kielégítésének, a feladatok végrehajtásának léteznek-e alternatív lehetőségei
Csak ezek értékelésével állhat elő az a helyzet, hogy kialakítható legyen egyfajta társadalmi megegyezés az egyes területekről. Közismert, hogy a skandinávok vállalják a magas adóterheket, cserébe viszont minőségi szolgáltatásokat várnak el – máshol az alacsony adózás és az egyéni felelősségvállalás a kulturális jellemző. Ugyancsak tudható, hogy az „általános és ingyenes” egészségügyben, oktatásban a jobb pozíciókban lévők jutnak magasabb színvonalú szolgáltatásokhoz, ellátáshoz. Vagy: bár ma már nem általános a lakossági gázár támogatás – azonban ebből nem részesednek azok a legszegényebbek, akiknek nincs is bekötve a gáz a lakásukba.Lehetnek egyéni és logikus javaslataink – azonban elsősorban azok elfogadottsága számít. Előzetesen egy példa az egészségügyről:
- A központi ráfordítások vagy úgy növelhetőek, ha más területekről ezt elvonjuk (a költségvetést tekintve nem tűnik jó megoldásnak), vagy ha emeljük a TB járulékot (most csökkentettük
- A szolgáltatást (eü ellátás szintjét) csökkentjük: a mai színvonal mellett ez sem tűnik jó megoldásnak
- Tovább szélesítjük a járulékot fizetők körét – ez lehet a minimálbér megadóztatásával (adórendszert érintő téma) vagy a Bokros által javasolt, egységes TB fizetéssel (szociális ellátást, nyugdíj rendszert érint)
- Egészségügy hatékony átszervezése – ez nem sikerült
- A tehetősebbek részére kiegészítő biztosítás lehetővé tétele – láthatóvá teszi, hogy ma sincs egyenlő ellátás, kialakul a „gazdagok egészségügye” – kiváló terep a demagógiának
Ezért:
Hagyományos baloldal ide vagy oda: Magyarországnak ma polgárosodásra van szüksége, a hagyományos, osztogató, állami támogatásra, újraelosztásra építő baloldaliságra nincs lehetőség. Szükség van ugyanakkor az egyéni és közösségi felelősségvállalásra, teljesítményre, a versenyképességre – ugyanakkor a leszakadók támogatására, a születéskori esélyegyenlőtlenségek kiigazítására.1.3. KKV-k támogatása
A már említett támogatási formák mellett nagy tartalékokat szabadít fel, ha a kkv-k tevékenységét megfelelő informatikai háttér biztosítja. Ha 1-1 kisvállalkozást nézünk, akkor nagyon magas lenne a fajlagos költség, azonban ha kialakul egy országos háttér, mely egyaránt szolgálja az államigazgatást és az elektronikus ügyintézést, ahhoz könnyen csatlakozhatnak a vállalkozások. Amennyiben alkalmazhatják az egységes cégjegyzéket, termék- és árukódokat, elektronikus ügyintézést a rendeléstől a számlázásig és a kifizetésig, akkor javulnak a működési feltételek, az átláthatóság is. Tekintve, hogy ma – és még sokáig – a legnagyobb szereplő az állam, az állami rendszerek kialakítása jelenthet megfelelő húzóerőt.1.4. Piac szabályozása, ellenőrzése
A jelenlegi világgazdasági válság erőteljesen felhívta a figyelmet a piaci szabályozás és ellenőrzés fontosságára. Vannak biztató jelek (G8, G20, EU), hogy ennek globális intézményrendszere is kialakulhat. Ez alapján van igazi lehetőség arra, hogy a hazai piacon is működőképes legyen az ellenőrzés, tekintve, hogy ez idáig a régiónkban alapvetően kedvezmény-verseny működött. Politikai szereplőként az intézmények kialakításának támogatásán túl eésősorban a civil, lakossági fogyasztóvédelmet kell erősíteni.2. Oktatás
Botorság lenne a részemről bármit hozzátenni ahhoz, amit az oktatási kerekasztalnál kialakítottak. („kötelező” oktatás, kompetenciák fejlesztése, körzetesítés, stb.)http://oktatas.magyarorszagholnap.hu/wiki/A_Kerekasztal
A felsőoktatáshoz: minden oktatást költségtérítésessé kell tenni – azonban széleskörű ösztöndíjrendszert kell alkalmazni.Ösztöndíjat adhat az állam a legtehetségesebbeknek, vagy ott, ahol pozitív diszkriminációt kell alkalmazni. Ugyancsak ösztöndíjakat adhatnak az önkormányzatok vagy alapítványok.
Az ösztöndíj folyósításának több feltétele is lehet, pl. megfelelő tanulmányi eredmény, illetve a diploma megszerzése után meghatározott ideig az ösztöndíj „ledolgozása”. (Ehhez közelít az orvosoknál a rezidens képzés.)3. Egészségügy
Az egészségügy működéséről nagyon sokan, nagyon sokat írtak. Azt senki sem vitatja, hogy változtatni kell. A változtatások során mindenképpen felmerülnek az alábbi – s bizonyára még bővíthető – szempontok.
Felügyelet és kontroll – állami, szakmai, piaciSzegények, hátrányos helyzetűek szelektálása/ellátásaNyereség – haszon viszonya az ellátási láncbanMagántőke szerepe, helye – biztosítás, szolgáltatásszervezés, intézmények, szolgáltatások?Eredményesség – minőség viszonyaElfogadott protokollokCsomagok léteCsomagok változásaPaciens-tudatosságOrvosi motivációOrvosok jogállásaSzakemberképzésEllátás finanszírozásIntézmény működés finanszírozásSürgősségi ellátásIT háttér biztosítása (gyógyítás – ellátás)Biztosított jogviszony és befizetések nyilvántartásaParaszolvencia alakulásaTöbblet szolgáltatások eléréseIngatlanok felhasználásaPénztár működési költségSorállás Ezekről őszintén kell beszélni, s feltenni a kérdést: mit, miért, minek mi a hatása.4. Nyugdíj
Már nincs semmi, amit el nem mondtak volna róla http://www.portfolio.hu/melleklet/nyugdij.tdp vagy http://www.tegyunkerte.hu/ujmo.php?mp=nyugdij Ahhoz, hogy a rendszert módosítani, alakítani lehessen, elsősorban az alapelvekről kell megállapodni, pl:- Létezzen-e minimális, mindenkinek garantált minimum, s mi legyen ennek a szintje, mértéke? (Pl: hajléktalan szálló + karitatív konyha + átlagos TB szint)
- Érvényesüljenek-e szociális, szolidaritási szempontok, vagy azt más módon kell érvényesíteni?
- Zárt legyen-e a kassza
- Hány lábon álljon, milyen garanciákat tartalmazzon
- Járjon-e kedvezmény a nyugdíjasnak
- Fizessen-e a nyugdíjas is TB járulékot
- Mit ismerjen el a nyugdíj: a munkajövedelmeken kívül a családnevelést is? (kapcsolat az adózással, szociális rendszerrel).
A nehézségeket mutatja, hogy miközben a köznyelv cigánykérdésről, netán cigánybűnözésről beszél – nincs egy elfogadható, un. PC („politikailag korrekt”) kifejezésünk, használatunk. Erre szolgálhatna a leszakadók kifejezés.
A szociálpolitikának egyrészt az átmenetileg nehéz helyzetbe kerülők ideiglenes támogatását – de alapvetően a leszakadás megállítását, s ha a felnőtteket nem sikerül, legalább a gyermekek integrálódását kell elősegítenie.
Bármilyen nemes szándék és bármennyi pénz haszontalan, ha a dolgokat nem komplexitásukban kezeljük. Megoldást csak az oktatás, önkormányzatiság, kultúraváltás, kriminalisztika, támogatások, családsegítés, hátrányos megkülönböztetések elleni fellépés, munkahelyteremtés összehangolt, s az érintettek közreműködést is biztosító megoldásokkal lehetséges.
Érdemes számolni: ha keményen lép fel a többségi társadalom, akkor a védekezés, az elhárítás egyre költségesebb, a feszültségek növekednek – de mégsem jelent megoldást. Az un. pozitív diszkriminációval s az említett eszközökkel viszont ezek a költségek csökkennek, ráadásul a szociális segélyen élők adózó, a költségvetésbe befizető állampolgárokká válhatnak.
6. Állampolgári részvétel és aktivitás
Az elmúlt 20 év kedvezőtlen tapasztalatai kiábrándulttá tették az állampolgárokat. Veszélyes dolog lenne felrúgni a parlamenti demokratizmust – nincs helyett jobb, működőképesebb.A technikai lehetőségek ma már azt is lehetővé tennék, hogy naponta akár több népszavazást is lefolytassunk. Amíg a 4-5 évente zajló parlamenti választások esetében – jobb híján – belátható, hogy meghatározó a szimpátia, a szubjektivitás – észre kell vennünk, hogy a konkrét népszavazási kérdésekben ez már elfogadhatatlan: dönteni a megfelelő információk birtokában, a lehetséges változatok előnyeinek/hátrányainak mérlegelésével lehet – ennek a feltételei azonban országos népszavazás esetében nem biztosíthatóak. Dönteni ott kell, ahol ahhoz az információk ehhez rendelkezésre állnak – konkrét kérdésekben ez maximum az önkormányzati kérdésekben várható el.
Erről a fő politikai erőknek konszenzusra kell jutniuk – egyben biztosítani kell, hogy a polgárok megismerhessék az önkormányzatok ügyeit, a döntések előkészítése során ők is tisztában legyenek a döntési kritériumokkal – s hallathassák hangjukat, akár szavazhassanak is. Mindehhez persze az internetes, virtuális csoportmunka módszereit alkalmazni kell, hiszen látható, hogy mennyire torz szavazásokkal találkozhatunk a különböző net-es portálokon.
Bár a pártokra jellemző, hogy ál-civil szervezeteket hoznak létre – a valódi civil intézmények és szervezetek megerősödésére lenne szükség. Ennek infrastrukturális támogatása, hátterének megteremtése állami segítséget igényel.