A pártokból való kiábrándulás, tehetetlenségük elemzése után "A" civilekben bízunk. Mi ennek a lehetősége, realitása? Jogászok, politikusok ne olvassák!
A pártokból való kiábrándulás, tehetetlenségük elemzése után "A" civilekben bízunk. Mi ennek a lehetősége, realitása? Jogászok, politikusok ne olvassák!
A modern tömegpártok kialakulása baloldali, mozgalmi hagyományból ered. Dalárdák, önképzőkörök – majd szakszervezetek bázisán épültek ki a szociáldemokrata pártok. A jobboldal mozgalmi alapját alapvetően az egyházakhoz köthető szervezetek jelentették, mint pl. cserkészet, nőegyletek. A „boldog nyugaton” önkéntes tűzoltóságok, dalárdák jöttek létre – s kialakultak a karitatív és jótékonysági szervezetek. Az elit számára az angol/amerikai klubok és alumni szervezetek, majd sportklubok adtak társadalmi keretet a kapcsolatok ápolására, fenntartására.
Idősebbeknek közvetlen, a fiataloknak már csak közvetett élményeik vannak az „átkos” sokszor igencsak formális mozgalmi életéről, ahol 800 ezer párttag volt, szinte minden munkavállaló szakszervezeti-, s minden diák KISZ-tag volt. De alakultak Páva-körök, a kultúrházak bázisán színjátszó- és bélyeggyűjtő körök, elvileg létezett a Hazafia Népfront, az üdülőhelyek elosztásában serénykedtek a szakszervezetek, zajlott a munkaverseny (brigádmozgalom), a falusi és kisvárosba lelkes népművelők próbáltak életet fenntartani… A rendszerváltáskor szinte minden ment a levesbe, maradtak az egyházak, az egymással vetélkedő pártok és szakszervezetek, a nagyvárosi lehetőségek, időről-időre megjelentek új, civil szervezetek – majd elhaltak.
A legegyszerűbb definíció szerint az államszervezeten kívüli, nem profit-orientált szervezetek "A" civilek. Ezen a ponton nem árt felsorolni, hogy mit is értsünk egy polgári demokráciában államszervezeten:
- 1. Parlament
- 2. Államfő
- 3. Kormány
- 4. Politikai pártok
- 5. AB
- 6. Nemzeti intézmények (MNB, ombudsman, bíróságok)
- 7. Önkormányzatok
- 8. Érdekképviseletek (alapvetően munkavállaló/munkáltató)
- 9. Kontroll-funkciók (ügyészség, média-tanács, ÁSZ, stb.)
- 10. (Köztestületek, állami alapítványok)
A civil szervezetek fontosságát, szerepét abban látom, hogy innovációt képesek vinni a fenti, önmagától bemerevedésre hajlamos államszervezetbe is (a társadalmi innovációkon keresztül), egyfajta civil kontrollt jelenthetnek - valamint biztosíthatják a társadalomban az un. horizontális, a hálózatelmélet nyelvezetén a "gyenge kapcsolatok" meglétét: mindez a társadalom fennmaradásának alapvető feltétele.
A nem állami és nem üzleti szervezetek némileg önkéntes felosztása:
- a. szabadidős, hobbi tevékenységek (kertbarátok, dalárdák, helyi klubok)
- b. szakmai érdeklődési körök, általában érdekképviseleti funkcióval, törekvésekkel
- c. valamilyen társadalmi célra szerveződő "egy-ügyű" (single issue) szervezetek
- d. társadalmi, szakmai kontrollt megvalósító non-profit szervezetek (pl. TASZ, Költségvetés Felelősségi Intézet, TI. a c.-től abban különbözhetnek, hogy professzionális szintű a tevékenységük, míg az előzőnél ez nem feltétel).
- e. egyházak (rájuk külön törvényi szabályozás vonatkozik)
- f. szakszervezetek (rájuk külön törvényi szabályozás vonatkozik)
- g. közhasznú szervezet, általában költségvetési forrásokból közfeladatok ellátása
- h. párt-struktúrába nem tagozódó politikai mozgalmak (legfőképp őket tekintjük "megváltóaknak").
(Amelyik szervezet gazdasági tevékenységet is folytat, beleértve a tagdíjakat, adományokat, akkor annak hivatalosan is egyesületté kell alakulnia.)
A fenti azért is önkéntes felosztás, mert a szerepek gyakran keverednek. Így NGO is kaphat közhatalmi szerepet, a pártok is létrehoznak alapítványokat, lehet üzleti bevételük is - vagy éppen egy egyesület lehetővé teszi, hogy a hobbi tevékenység leírható legyen az adóalapból...
A politikai mozgalmakon kívüli szervezeteket is okkal, ok nélkül érheti az a vád, hogy valamelyik politikai oldalhoz tartozó "álfüggetlen" szervezet. Amennyiben egy szakmai szervezet összehasonlítja a pártok programjait, s a regnáló számára kedvezőtlen szakmai eredményt publikál - természetesen ezzel nem lépi át a civilség kereteit, de "halálukat" jelentené, ha bármely politikai táborhoz csatlakoznának: nekik mindig az aktuális hatalommal kell foglalkozniuk.
Egy szervezet, amennyiben az általa képviselt ügyet az uralkodó rendszer jellege miatt nem tudja megfelelően képviselni - legyen szó szociálpolitikáról, tanszabadságról, munkavállalói jogokról - akkor nem lépi át a civilség kereteit, amennyiben a rendszer ellenzékévé válik. Még akkor sem, amikor egyfajta endorsementként valamely politikai erő támogatására kéri a szimpatizánsait. Szakszervezetek esetében teljesen megszokott dolog, hogy választási szövetséget kötnek szocdem pártokkal - Angliában egyenesen részesei a pártnak is. Magyarországon a Fidesz profi módon olvasztotta önmagában a tényleges vagy az általa létrehozott szervezeteket - s ahogy a korábbi, pártokkal foglalkozó részekben egyértelművé vált, a jelenlegi ellenzéki oldalnak is csak ebből az irányból várható további támogatottság.
Ma még teljesen bizonytalan, hogy az un. civil megmozdulások képesek-e egymásba fonódni, egymást erősíteni, vagy hogy a kormányzat ad-e még újabb- és újabb muníciót a folytatáshoz, felélednek-e korábbi kezdeményezések, születnek-e újabbak. Elvitathatatlan eredményük, hogy korábban apolitikus embereket tudtak megszólítani és az utcára vinni, s be tudták bizonyítani, hogy csak erő felmutatásával lehet hatni a NER uraira. Azonban ha a konkrét követelések (netadó eltörlése, Vida lemondatása) átcsapnak az "Orbán takarodj" általános követelésbe, akkor ezzel belépnek a direkt politizálás színterébe - s a 2012-höz sok tekintetben hasonló helyzet jön létre. A Milla története negatív példa lehet a számukra - kérdés, hogy mit tanultak belőle. Így lehet, hogy megmaradnak az "egy-ügyű" nyomásgyakorló szerepnél. (Még nagyobb kérdés, hogy a már létező pártok tanultak-e, s képesek lesznek-e illő alázattal a saját, egyéni pártpolitikai céljaikat alárendelni a mégis csak közös célnak - mert ahogy korábban erről már volt szó, a 2014-es bukta fő oka ennek hiánya volt. Eddig példásan visszafogottak voltak, s talán belátják, hogy nekik is az az érdekük, hogy az új szervezetek erősödjenek. A távolság betartásán kívül legfeljebb a bömbik és talki-walkik kölcsönadásával, tagjaik pártlogó nélküli megjelenésével segíthetnek.)
A politikai szereplők óhatatlanul arra kényszerülnek, hogy megkülönböztessék magukat a többiektől - ezt tudjuk a normális demokráciákról is. Ma a demokráciának csak a Parlamenten -és a Fideszen, Jobbikon kívüli térben - van helye. Ebből következik, hogy csak itt lehet - s egyben kell is demokrataként viselkedni. Két, látszólag ellentétes feltételnek kell teljesülnie: egyrészt program, hitelesség, fair eljárás során bizonyítsák a támogatottságukat (pl: előválasztás), másrészt hozzanak létre egy olyan hálózatot, mely ehhez biztosítja a feltételeket, majd a későbbiekben segítsen kialakítani az együttműködést.
Egy lehetséges megoldás: (tudom, minden eleme vitatható - de talán az irány, a szándékom érthető)
Szükség van egy Társadalmi Parlamentre, annak megalakulásáig egy Társadalmi Tanácsra. Ez utóbbiak tagjai olyan, tiszteletre méltó tagok, akik kidolgozzák az ideiglenes parlament megalakulásának feltételeit, a későbbiekben pedig ideiglenes államfői és AB funkciókként felügyelik, hogy a parlament fair és demokratikus módon működjék.
A Tanács kialakítja, hogy milyen kritériumok alapján lehet egy szervezet a parlament tagja. Pl: célkitűzéseik közt szerepel a jogállam visszaállítása/megteremtése; valós szervezetről van szó (pl: már megszerveztek egy tekintélyes demonstrációt - pl. 3-5-10 ezer fővel; igazolt tagjaik száma 100-1000 főt eléri; Facebook ismeretségük 5-10-20 ezer lájk, stb.).
A Társadalmi Parlamentnek első körben a civil- és társadalmi szervezetek lehetnek a tagjai. Kidolgozzák az "előválasztási" szabályokat, s meghatározzák, hogy mely kulcstémákban kell beindítani a Társadalmi kerekasztalok működését, kidolgozzák azok működési szabályait. S ekkor már a pártok is részesei legyenek a Társadalmi Parlamentnek. (Azt remélem, hogy így egyik, önmagát demokratikusnak tartó párt, szervezet sem utasíthatja vissza a közreműködést.)
Kerekasztalok, előválasztás:
A kerekasztaloknál mindenki bemutathatja elképzeléseit, kampányolhat mellette, tekintve, hogy mindez a nyilvánosság előtt zajlik.
Nagy, eddig nem gyakorolt feladat, mert közben a lehetséges együttműködés kereteit is ki kell alakítani.
A támogatottság mérésére az időnkénti országos közvélemény kutatási adatok és a gyakoribb internetes szavazások szerint kerül sor. Mindez azért is fontos, hogy a kisebb erejű szervezetek "virtuális koalíciót" alkothassanak a Társadalmi Parlamentben.
Mindezek alapján - az éppen aktuális választási törvényhez igazodva - eldönthetik, hogy milyen koordinációval/összefogással, alkotmányozó/kormányzó képességük felmutatásával indulnak neki a választásoknak.
Egyáltalán nem állítom, hogy csak így és ilyen módszerekkel lehet felkészülni a jövőre - pusztán azt szeretném bizonyítani, hogy létre lehet hozni olyan, előre lefektetett szabályokat, melyek megfelelnek Rawls igazság fátyla kritériumának: akkor lehet fair és igazságos, így betartható megállapodást kötni, ha még nem lehet tudni, hogy kinek lesz kedvezőbb. Mindez nem jelenti, hogy sürgetni kellene a dolgokat, vagy főleg azt, hogy kívülről be kellene avatkozni a dolgokba.
Ahogy korábban írtam, számos változat képzelhető el ma még arra, hogyan is szűnik majd meg a NER rendszere. De készüljünk.
