HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

Az összefogásról, érzékenykedés nélkül.

2013.03.22. 19:58 Geo_

Érzékeny lelkű összefogás-pártiak hagyják ki az első bekezdést:

Érzékeny lelkű összefogás-pártiak hagyják ki az első bekezdést:

Botka Lászlónak – miközben irritáló módon fejtegeti azt is, hogy milyen nagylelkűek a szocik, hogy a mindössze 1 %-os DK-val is egyeztetnek - abban azért igaza van, hogy megállapodni csak tényleges súlyok, támogatottságok alapján lehet. S miközben MSZP-s vezetők sértődötten utasítják vissza Bajnai (s mások, köztük saját tagjaik) értékelését – a rezsicsökkentés elfogadásával, az 5 %-os ÁFA javaslatukkal sem tudják jelentősen növelni a támogatottságukat. Vágó Gábor azt fejtegeti, hogy az LMP népi alkotmányt szeretne – közben saját volt párttársaikkal sem tudnak kiegyezni. A kemény Oszkó és a Chavez-féle szocializmusnak is hívő Scheiring Gábornak mintha sikerült volna a tüzet a vízzel házasítania, Juhász Péter őrlődik a politikusi és civil lét között, a Szolidaritás osztódással szaporodik, de növekedés nem látszik, a szakszervezetek ma a politikától nagyon távolállónak tűnnek. A DK (Gyurcsány?) lépett fel legelőször a NER ellen, kezdetektől a széles együttműködést és az őszinte programalkotást hirdeti – de meglévő elutasítottságát nem kezelendő realitásként, hanem súlyos sértésként kezeli – hívei a leghisztérikusabban hirdetik az együttműködést. A hiányzó politikai közepet egykori SZDSZ politikusok saját szervezeteikkel szeretnék betölteni – miközben egymással sem állnak szóba. Konzervatív emberek, egykor a Fideszhez csatlakozott emberek időnként komolyan kritizálják az orbánizmus rendszerét – de ma még messze állnak annak az elfogadásától, hogy egykori politikai ellenfeleikkel kellene összefogniuk. Sokan bújnak újra vagy újonnan elő, helyet keresve maguknak a tárgyalási asztaloknál. A civilek joggal hajtják el a rájuk telepedni kívánó pártokat – a pártok pedig (joggal) vetik fel, hogy a politika alapvető szereplői mégis csak a pártok.

A fentiek: illusztráció. Ha túl finom lenne a fogalmazás – igazán könnyen lehet drasztikusabb megfogalmazásokkal is találkozni. Arra, hogy többé-kevésbé megalapozottan miért is kritizálnak és egyben kritizálhatóak a politikai élet szereplői – s mi az, ami alapján olyan jól össze lehet veszni, hogy többé akár szóba se álljanak egymással. Ez a legrosszabb lehetőség a demokrácia szempontjából, s hogy ez valósuljon meg, ehhez kell a legkevesebbet tenni. (Ha valakiket kihagytam volna a fenti felsorolásból – elnézést kérek, hogy nem ismertem el a jelentőségüket, de szemléltetésnek tán elég.)

Varga Kristóf: Búcsú a veteránoktól. Jövőnk, a kiegyezés MANCS 13.03.14. Okos, jó írás – Hankiss és mások után megerősíti azt a hitet, hogy a kiegyezés nem csak szükséges, de egyben lehetséges is – az egyébként vetélkedő politikai versenytársak között. Ők az egész társadalomról szólnak, amit a politikai jobb- és baloldal, a közép kötne meg. A módszert jónak tartom – s mivel az orbánizmussal jelenleg esély sincs a kiegyezésre – az önmagukat demokratikusnak tartó erőknek saját maguknak kell ezt kipróbálniuk. Ehhez őszinteség és szándék kell – s megfelelő közeg.

Őszinteség, hogy elismerjék: pozicionálás, kampány folyik, ami egyrészt természetes a politikában, ugyanakkor ez nem a fentiekben szemléltetett bulvár-ellentét csupán, hanem tényleges különbözőség is a szereplők között. Ezért jogos érzés, de megalapozatlan az „együttműködést” hisztije: ha nem világosak a célok, szándékok, az elfogadott együttműködési szabályok – akkor ez csak az anarchia egyik formája.

Ne tévesszük össze a CÉL megfogalmazását azzal, hogy a kampányban majd nagyon egyszerű és világos mondatokat kell megfogalmazni – egészen mást jelent az (a.) „Orbán takarodj”, (b.) demokratikus jogállam, normalitás visszaállítása, (c.) új köztársaság megteremtése. Természetesen a Viktátortalanítás feltétele a többinek is, de azt üzenheti, hogy elég egy személyt lecserélni, s hogy varázsütésre eljön a Kánaán. Hasonló módon le kell bontani a mostani rezsimet ahhoz, hogy jövőben esélye se legyen a hatalommal való visszaélésnek, hogy végre kiléphessünk a kétszereplős politikai erőtérből.

Nyilvánvalóan a legnemesebb szándékot hangoztatják a szereplők a nyilvánosság előtt – éppen azért van szükség arra, hogy ezt „kőbe véssék”, emellett átlátható és ellenőrizhető szabályokat és eljárásokat rögzítsenek. Szeretjük ezeket a pártokat és embereket, maximálisan bízunk is bennük – de nem annyira, hogy elfeledhetnénk: a közös cél mellett ők egyben egymás riválisai is. Ezért a megállapodást egy megfelelő közeg segítheti – a társadalom nyilvánossága és szakértő moderátorok testülete. Így menet közben bármilyen gond merül fel, kritikus helyzet alakul ki, csak vissza kell térni az alapokhoz: mi is szolgálja a legjobban a kitűzött célt? Nem térünk-e el az eredeti szabályoktól, eljárásoktól?

Joggal merülhet fel a kérdés: miért nem ülnek le egymással ezek a pártok, szervezetek vezetői, s megegyeznek? (Sokan elzárnák őket egy szobába, hogy csak akkor jöhetnek elő, ha sikerült egyezségre jutniuk – lám, az új pápát is milyen hamar sikerült megválasztani J

Egyrészt nem egyszerűen e szervezeteknek kell megállapodásra jutniuk egymással – hanem az őket támogató szimpatizánsokat is rá kell venni arra, hogy majd elmenjenek, s szavazzanak a közös jelöltekre. Ez pedig sokkal jobban működik, ha látják, mit is képvisel az ő kedvencük, támogatottjuk – s a moderátorok, közvetítők szerepe biztosítja, hogy tudatosuljon: nem pusztán összeborulásról van szó – amit a Fidesz PR majd úgyis ezerrel fog nyomatni – hanem elvszerű megállapodások, kompromisszumok születnek. Együttműködés esetén még az egymással rivalizáló elő-kampányban is pozitív szinergiája lehet annak, hogy a felek úgy beszélnek a különbözőségekről, hogy közben a közös alapot is hangsúlyozzák. Ez vezet el oda, hogy így „nyugodt szívvel” tud akár annak a pártnak is a jelöltjére szavazni a választókörzetében – akire korábban el sem tudta volna ezt képzelni.

Természetesen nem csak elvi, hanem gyakorlati kérdésekben is megegyezésre kell jutni, pl. hogyan álljon össze a jelöltek listája. Ennek a módszerét, eljárásrendjét még akkor kell meghatározni, amikor az elvi tisztánlátást nem zavarják az egyéni szempontok. Egyaránt szükség van arra, hogy a dem.erők felmutassák magukat és támogatottságukat – ugyanakkor ezt olyan keretek között tartsák, hogy ebben a pozicionálásban se sértsék halálra egymást. Ennek egy módszere lehet az említett nyilvánosság, a demokratikus kerekasztal.

Joggal vetődik fel a kérdés: mindez hogyan jut el a bal-lib médiát fogyasztó, az internet használó viszonylag szűk körön túl a választók többségéhez? Kormányzati és kormányoldali segítségre, a közmédiára ebben nem lehet támaszkodni – ha csak nem használjuk ki a média egyik alap-tulajdonságát: a konfliktusokat keresi, a vitákat tudja „eladni”.

Szó sincs arról, hogy a médiát meg kellene fosztani ezektől a lehetőségektől – elvégre nem etikából, hanem a fogyasztóból élnek – s nehéz a tigrist vegetáriánusnak átnevelni. Ugyanakkor igen is lehet kivételesen építő szerepe a médiának: ha már úgyis a vitákra, a feszültségekre vannak kihegyezve – miért ne közvetíthetnének valódi vitákat? Minden elemző egyetért abban, hogy megkezdődött a választási-, az ellenzék esetében az „előválasztási” kampány. Miért ne közvetíthetné ezt tudatosan is a média? S még a „közszolgálati” sem teheti meg, hogy elmenjen e dolgok mellett.

 

Valószínűleg szükség van egy részletes, választókerületi mélységű közvélemény-kutatásra. Egyrészt jó lenne már most is egy ilyen, hogy vannak-e arra egyáltalán rejtőzködő szimpatizánsok - akiket egy klubhálózattal tán meg lehet találni. (Kifejezetten jó név lenne a Polgári Kör :-)). S minden bizonnyal kell egy jelöltállító kutatás is - ami alapján el lehet dönteni a jelölt-, illetve a mandátum megosztást.

Nem sértésként, de jelenleg mini-pártokként lehet összefoglalni azokat a szervezeteket, melyeket jelenleg nem mérnek / nem mérhetők, vagy éppen most alakulnak. Éppen a kampány, a kerekasztaloknál mutatott teljesítmény lehet az, ami „felhozhatja” őket – s ez biztosíthatja, hogy valóban újabb szavazókat lehessen aktivizálni.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr538247790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

relatív 2013.03.22. 20:52:37

Már megint ez az 'összefogás'.... magyarok közt ... olvastam sokat, de ilyet nem nagyon! A jelenlegi regnálók - mint itt IS olvasom az elején - rendesen adnak mindenkinek, persze ( kiemelten egy rész ) az jellemző, hogy a Dél-Amerikai felemelkedés bántja a kapitalista hívőket ! Azt gondolom nem kellene állandóan azzal ijesztgetni az elvárható szavazókat senkinek, hogy kiket, mivel 'kell' megnyerni a győzelemért. Szerintem azért kellene ezt a bandát leváltani, mert ennek a magyar népnek ( a teljes népességnek ! ) nem jó amit, ahogy tesznek. A más módot kell meghatározni - és azt egyértelműen hirdetni - és akkor meg lesz az a többség amit annyira 'meg kell csinálni' ! Az a személyes ellenségkép, melyet egyes politikusok, illetve egyes generáció ellen keltenek úton - útfélen - többnyire a média harcosai, vagy izgága hatalomra törők - már a könyökünkön jön ki ! A szavazók egyértelműen ( ha csalás nem alakítja másként ... amire vastagon van igyekezet ) döntenek afelől, ki ( nemtől, származástól, életkortól, ... való hovatartozása mellett IS ) az aki -az ő szemükben megfelelőnek tűnik a képviselői helyek egyikére ! Hagyni kellene az állandó 'kizárásokat' ( ebben nagyok vagyunk ! ) inkább a kedvezőbb megoldásokat kellene profitálni !

Kedveselvtárs 2013.03.22. 21:36:41

Nagy szar az egész. 2010 május vége óta ugyanaz a mantra a baloldalon. Tartalom nélkül harsogja mindenki, hogy Orbánt le kell váltani és ez nem megy másképp, csak ha a baloldal összefog. Harmadik éve a baloldali blogger elvtársak ugyanazt kenegetik hol jobbra, hol balra. Összefogásról beszélnek, amin nem értenek mást, mint pártok összefogását. A genetikailag idióta blogger elvtársaknak sem jut eszükbe, hogy megfelelő jövőkép, tartalom nélkül fecseghetnek összefogásról, nemzeti egységről, díszjobboldaliak kiemelt közéleti szerepéről, a jónép le sem szarja őket. Ez van, elvtársak. Hosszú távon bukott a baloldal. Üdvözlettel: Lúd-Milla

Funyi1 2013.03.23. 10:19:46

Félértelmiségi üres okoskodás, identitás, ideológia és program nélkül még a kóbor kutyát sem érdekli, megugatni sincs mit rajta, - nem hogy rászavazni! A megideológizált semmi is csak semmi ... , az Órbánpocskolás, Nemzetgyalázás, és a Hazaárulás meg egyenesen riasztó és visszataszító!

295370 2013.03.23. 22:56:40

Orbán behúzta az álbalt a csöbe: - ök a bankok barátai - az IMF ügynökei - a rezsicsökkentés ellenzöi - a külhononi állampolgárság elítélöi, ezáltal a szlovákok, ukránok románok csatlósai - az általános ingatlanadó szószólói - bünözök, deviánsok támogatói stb. Ebböl a pozicióból akarnak odaférni a vályúhoz? Nanemán.

251002 2013.03.24. 00:41:33

A semmilyen kiutat nem mutató napi politika engem hidegen hagy. Ilyen pártokra biztosan nem fogok szavazni.
süti beállítások módosítása