2007-ben írtam - most ráakadtam:
A politikai sikert nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül a baloldalnak -s ennek centrumában az MSZP-nek - megújulnia, vagy arra a sorsra jut, hogy külső tényezők kényszerítsék erre, hosszú időre távol a hatalomgyakorlás fenyegető terhétől. 1990 után erre kétszer 4 év is volt – a hatalomba kerüléshez igen, de az érdemi átalakuláshoz kevés volt ez az idő. De legfeljebb majd azzal vigasztalom magam: szoci vagyok, mit érdekel az MSZP maga?
2007-ben írtam - most ráakadtam:
A politikai sikert nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül a baloldalnak -s ennek centrumában az MSZP-nek - megújulnia, vagy arra a sorsra jut, hogy külső tényezők kényszerítsék erre, hosszú időre távol a hatalomgyakorlás fenyegető terhétől. 1990 után erre kétszer 4 év is volt – a hatalomba kerüléshez igen, de az érdemi átalakuláshoz kevés volt ez az idő. De legfeljebb majd azzal vigasztalom magam: szoci vagyok, mit érdekel az MSZP maga?
Egy lehetséges baloldali programkészítés
Vitákat hallunk a baloldaliságról, egymásnak feszülnek nézetek és vélemények, sokan szükségesnek, mások a baloldaliság elárulásának tartják a kormány működését. Vitás az „örökség”, a múlt megítélése is. Létezik a klasszikus antikapitalizmus, s megfogalmazódik az a cél is, hogy „a bőség kosarából mindenki egyaránt” vehessen – s baloldalinak vallja magát az, aki elismeri a piacgazdaság, s így a tőke szükségességét, de a hátrányos helyzetben lévők, az elnyomottak esélyegyenlőségét fontosnak tartja. S persze mindez gyakran átitatódik a napi politikával is. Sokan azt is kétségbe vonják, hogy a baloldalnak van víziója, kívánatos jövőképe.
A sok vita, félreértés jelentős része abból adódik, hogy vagy a realitásoktól elszakadó eszmék vagy a közvetlen cselekvési kényszerek fogalmazódnak meg. Az alábbiakban egy vázlatos összefoglalás olvasható a külső környezetről és a belső sajátosságokról, a lehetőségek felvázolásáról – s egy lehetséges cselekvési programról. (Tekintve, hogy az egyes témáknak részletes elemzési háttere létezik, ezért gyakoriak az utalások, tőmondatos megfogalmazások).
Egymással sokszor vitatkozó baloldali érték-megfogalmazások léteznek:
• Nemzeti és baloldali értékek összhangja
• Szabadság, egyenlőség, igazságosság, szolidaritás
• Versenyképesség, munka, teljesítmény, céltudatosság
• Szocintern/EU/önazonosság
• Munkavállalók képviselete
• Társadalmi egyenlőtlenségek elleni fellépés
• Lehetőség és esély
• Felelős környezetpolitika
A környezet elemzése, a lehetséges válasz
Egy baloldali emberben élnie kell annak az ideának, hogy akkor jön el az igazságos társadalom, „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, de tudnia kell, hogy az ember, az emberi társadalom még hosszú ideig nem fog lemondani az anyagi javak növeléséről, s bármennyire is tisztában vagyunk a korlátlan verseny káros hatásaival, ma még elképzelhetetlennek tartjuk nélküle a (technológiai) fejlődést. Bármennyire is rokonszenves az önmegvalósításnak az a formája, melyben nem az anyagiak jelentik az értéket, s nem a fogyasztás növekedése a hajtóerő – ez az idea csak a természeti népek vagy alternatív kisközösségek szintjén vagy éppen egyének, valósítható ma meg. Miközben fontosnak, hogy fennmaradjon, terjedjen az efféle „igazi”, „tiszta” baloldaliság – rövid távon mást tűnik járható útnak, egyfajta „globális népfront” kialakítása. Mert a globalizáció hátrányai ellen csak globálisan lehet fellépni – ha nemzeti keretekben tesszük, az elzárkózás, vagy még inkább a nemzeti radikalizmus: a fasizmus.
(A felsorolt tényezők az általánostól haladnak a hazai konkrétumokig)
Gazdaság
• veszélyben a fenntarthatóság
• a globalizáció tény, a tőke mozgása gyors és nehezen kontrollálható
• reál és pénzügyi szféra elkülönülése
• regionális szerepek módosulnak
• stabilitásra, nem innovációra ösztönző EU szabályozás
• egységes adó- és energiapolitika hiánya (EU)
• lemaradó Európa, ezen belül innovatív fejlesztés helyett kiigazító Mo
• néhány multi a húzó erő, vegetáló hazai közép és kkv-k
• tisztázatlan kapcsolat a politikával
Politika
• 2 pólus helyett több: kooperáció vagy versengő/harcoló?
• követő és erélytelen nemzetközi együttműködés (ENSZ, Kyoto)
• nincs ellensúlya a „forró tőkének” (radikális és naiv antiglobalisták, gyenge munkavállalói együttműködés)
• eltérő verseny/környezetvédelmi/munka stb. szabályozások
• bürokratikus, de az integrációt, versenyképességet kevéssé támogató EU
• klasszikus parlamenti demokrácia gyengülése
• túlzott pártközpontúság, árok
Szociális, társadalmi
• etnikai, vallási együttműködés/elkülönülés/szembenállás?
• öregedő, fogyó társadalom (euroatlanti)
• jelentős jövedelemkülönbségek kialakulása és rögzülése
• megugró egészségügyi és nyugdíj kiadások
• alacsony mobilitás
• fogyasztási „éhség”, kis megtakarítási hajlandóság
• elmaradó, nem konvertálható tudás
• gyenge civil-tudat és egyéni felelősségvállalás
Technológia
• gyors elévülés
• termékekben magas tudás-érték, csökkenő élőmunka szükséglet
• informatika az üzletben és a magánéletben
• alacsony innováció (Mo)
• részleges internet hozzáférés
• terjedő interaktivitás, tömeg-média
A Föld sorsáról különböző szcenáriók, lehetséges változatok ismertek, de minden bizonnyal azokat a törekvéseket célszerű támogatni, melyek a kultúrák közeledéséhez vezetnek, megakadályozzák a természet és az elmaradottabb világok kizsákmányolását, érvényesíti a komparatív előnyöket, megakadályozza a monopóliumokat, pl. a méretek korlátozásával, a liszenszek idejének korlátozásával és hozzáférhetőségével. A gazdasági racionalitás és a stabilitás is azt követeli, hogy a „forró pénzek” mozgása ne váljon el a jelenlegi mértékben a reálfolyamatoktól.
Az ország számára meghatározó, hogy sikeres legyen az EU-ban. Bár a szervezet célkitűzéseiben sok minden rímel az előzőekben felvázoltakra, látni kell, hogy az EU elsősorban akkor lehet sikeres, ha a tagországai összessége versenyképes az USA és a Távol-Kelet gazdaságával összehasonlítva. Jövőnk az EU-ba való integrálódás ütemétől függ – ezért bármennyire is szeretnénk csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeinket, a jövőnket megalapozó, az EURO-övezethez való csatlakozási követelmények mindehhez kevés forrást adnak. Ha erről „elfeledkezünk” – a pénzpiacok jeleznek. S jó, ha nem a számlát nyújtják be.
Ha megnézzük azokat az országokat, melyek a XX. sz-ban irigylésre méltó, élhető körülményeket formáltak maguknak, azt találjuk, hogy ott megoldották a tőke – és a munka összebékítését, gondoljunk a jóléti államra, a skandináv modellre. Láthatjuk, hogy mindez működőképes volt mindaddig, amíg a felek egy-egy országot, vagy kiterjesztve (Nyugat-) Európát képviselték. Mára azonban a tőke globálissá vált – vele helyi szinten nem lehet egyezkedni, mert ha be is látja, hogy a bérből- és fizetésből élők magasabb életszínvonalat szeretnének – de könnyedén továbbáll oda, ahol alacsonyabb a munkaerő költsége, keveset kell költeni munkavédelemre, s elnézőek – ha egyáltalán léteznek – a környezetvédelmi hatóságok. Mindez arra utal, hogy a „New Deal”-t is globális – vagy ha ez a kifejezés sokakat bánt, akkor: planetáris – szinten kell megkötni.
A baloldalnak tehát meg kell találnia önmagát, illetve „népfrontos” szövetségeseit – a nagyvilágban. S ha időnként túlzóak is, de ilyenek a környezetvédők – főleg, ha nem csak a legfejlettebb országokban ténykednek. Szövetségesek a szakszervezetek, akik nem háríthatják el, hogy mások munkabiztonságáért, megélhetéséért is felelősséget érezzenek – lehet, álságos, de ez egyben a „hazai”, euró-atlanti munkavállalók helyzetét is javítja. Szövetséges az amerikai vagy német kisnyugdíjas – aki talán nem is tudja, hogy az ő pénze úgy fial, hogy a legvadabb kizsákmányolás árán jut magas osztalékhoz. S szövetséges lehet a tőkés is – akkor, ha nem a tőke tulajdonlását, a profit létét tekintjük erkölcstelen kizsákmányolásnak, hanem azt, ha a profit a monopol-erővel való visszaélésből, a fejlett világban létező, de a fejletlenben/fejlődőben nem alkalmazott munkavédelmi, környezetvédelmi törvényekből, illetve az ebből fakadó költség-előnyből keletkezik. Szövetséges lehet az a kis- és középegzisztencia, aki képes belátni, hogy ha nem keletkeznek munkaalkalmak a fejlődő világban, akkor neki kell kizárnia az ott születetteket a saját világából – ami túl azon, hogy embertelen, de a védelmi költségek, saját mozgásterének szűkítése miatt számára sem kifizetődő megoldás.
Mindezek nem látványos, nem forradalmi célok – hanem az építkezés szükségességét jelzik. Azt, hogy a kormányt olyan irányba lehessen nyomni, hogy a nemzetközi szervezetekben (ENSZ, a mindenki-haragosa WTO, az ILO, stb) ilyen irányban haladjon. Támogatni a szakszervezeteket, hogy ne csak a kormánnyal szemben legyenek erősek, ahol nagy a zsarolási potenciáljuk – hanem törekedjenek ágazati megállapodásokra, s a saját szervezeteikben a planetáris szemléletet érvényesítsék. Támogatni kell a fogyasztóvédelmet – s ennek nemzetközi kapcsolódását.
Mindeközben számot kell vetni azzal, hogy a politika presztízse ma nagyon alacsony, ami elsősorban abból adódik, hogy nem az értékeken alapuló érdekeket fejezi ki a verseny. S bár sokakban megfogalmazódik egy új politika, egy új párt iránti igény, kevés a valószínűsége, hogy a jelenlegi pártstruktúra érdemben megváltozzon.
Belső elemzés
Ha egyesek érzékenységét sérti is, de az elemzést gyakorlati okokból is célszerű az MSZP-re szűkíteni. Az MSZP egészére nehéz megállapítani, hogy van-e koherens stratégiája. Mint politikai párt, természetesen a középpontban a hatalom, a választásokon való minél sikeresebb szereplés áll – ezért képes komoly erőfeszítésekre is. A 60-as évek óta ismerkedik a törzs-tagság a piaci fogalmakkal, elfogadja a piac szerepét, a nemzetközi integrálódást – de a konkrét lépésekben hajlik a könnyebb megoldásokra, a „jobban éljünk ma, mint holnap” egyébként természetes igények kielégítésére. A párt vezetésében is ez a praktikusság (volt?) a jellemző, ezért az új körülmények között is meghatározó maradt a korábbi személyek befolyása. Bár megtörtént az elvi szembenézés – a vagyon és a székház, valamint a korábbi vezetői garnitúra jelentős részének a megtartása az utódpárti jelleget erősíthették. Ugyanakkor az „utódpártiság” legmarkánsabb bizonyítéka az, hogy még ma is nagy a hajlandóság csak a pártban gondolkodni, vagyis hogy elegendő a párton belül dönteni – mintha nem lenne koalíciós partner, mintha nem lenne társadalom. A kezdeményezések ellenére elmaradt egy korszerű működési-szervezeti struktúra kialakítása, hiányzik az a közéleti terep, ahol az új arcok feltűnhetnének. A platformok, tagozatok nem műhelyekként működnek, nincs érdemi kapcsolat a szakmai- és a civilszervezetekkel, illetve a kampányban feléledő „felelősség érzet” az mindig gyanús. Az üdítő kivételtől eltekintve nincsenek kompetens, „média-képes” új arcok, akik hitelesen képviselhetnék az újat, a megújulást – a tagság hajlamos arra, hogy csak önmagának válasszon vezetőket. A belső, „szervezeti életben” meghatározó a nyugdíjasok szerepe, akik a feladat-orientáltság, probléma-megoldás helyett kiváló alkalomnak tekintik az összejöveteleket a napi, sokszor bulvár szintű politikát, a környezetüket foglalkoztató napi gondok elmesélésére. Vezetőink felkészültsége sem elég ahhoz, hogy az ilyen alkalmakkor fókuszált probléma-megoldások kerüljenek elő.
2004 óta sok fiatal jelent meg az MSZP-ben, de a mostani időben az aktivitásuk nem érzékelhető, nincsenek lelkesítő „hétköznapi” célok és feladatok.
A vezetők nézeteiről keveset lehet tudni, s valószínűleg nem csak a mediatizáltság miatt fordul elő, hogy a botrányok, kritikus koalíciós viták alkalmával hallani róluk.
Miben kell változni, változtatni?
A stratégiai szemlélet, a világban lejátszódó tendenciák megértésére, erősítésére van szükség – csak így érvényesíthető a szolidaritás, esélyteremtés, a környezettel harmonizáló fejlődés, anyagi gyarapodás követelménye, vagyis a hosszú- és rövid távú célok, programok megalapozottsága. Az ennek megfelelő szervezeti kapcsolatok kiépítése, erősítése, a szövetséges kapcsolatok működtetése ezért meghatározó – nemzetközi, regionális és hazai szinten egyaránt.
A baloldalnak „nem elég korszerűnek lennie, annak is látszania” – s ami persze még nehezebb, ha a működésben, a megjelenítő személyek nagy részében maga a korszerűség is kérdéses.
Az MSZP arra már képes, hogy tudatos, építkező kampányt vigyen sikerre – de építkezni valójában 1989 óta nem építkezik. A hagyományos szervezetek elsősorban a körzetek, régiók dolgaival foglalkozzanak, élő műhelyekben, a tagozatokban, platformokban műhelymunkák folyjanak. A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján kell kialakítani a „legjobb gyakorlat” módszertanát, s azt ismertetni, hasznosítani is kell. A megjelenő vezetők hiteles „arcok”, bizonyított személyek, személyiségek legyenek.
Alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a technikai lehetőségek egyre inkább lehetővé teszik a közvetlen részvételt és véleménynyilvánítást – ugyanakkor biztosítani kell, hogy ez ne a popularitás, demagógia irányába történő további elmozdulást jelentse.
A fiatalok természetes teljesítmény-orientációjára, igazságérzetére alapozva kell a számukra is értelmes és vonzó alternatívákat felmutatni. (Persze, amilyen könnyű ezt a mondatot leírni – megvalósítani ezt a legnehezebb a gyakorlatban.)
A lehetséges akciók, irányok:
(A felsoroltak nem kizárólag baloldaliak számára vállalhatók – de a baloldal részérére szükségesek. Természetesen nem tartalmazzák a konvergencia-programot, mint szükséges, s az UMFT-t, mint kívánatos akciókat. Ugyanakkor elsősorban példák, minták – más elemzések alapján más célok fogalmazódhatnak meg).
1. Globalizáció és baloldaliság – népfront a szociális világ-piacgazdaságért
• szakszervezetek – globális ellensúly, szolidaritás a fejletlenekkel, általános munka- és egészségvédelmi szabályok
• környezetvédők, fogyasztóvédelem – a tőke megfékezése
• kisbefektetők – tulajdonosi felelősség
• fenntartható fejlődést fontosnak tartó tőkések
• kis-és középegzisztenciák érdekeltsége a szociális békében – Malevil (ahol az egyik csoport csak a másik elpusztítása árán maradhatott életben)
• európai értékek közös/komplementer értékei a keleti, afrikai kultúrákkal
• a baloldalnak tehát meg kell találnia önmagát, illetve „népfrontos” szövetségeseit – a világban, ezt kell képviselnie a szicinternben, lehetőségek szerint a nemzetközi szervezetekben
• tőke-piac-kizsákmányolás – a fogalmak tisztázása
• szocializmus, mint a kapitalizmus alternatívája?
2. Modernizáció, EU integráció
• integráció képviselete
• egyensúly az euroatlanti értékrend és az orosz, ill. kínai/távol-keleti lehetőségek között
• térségi kapcsolatok
• UMFT támogatása
• innovációk támogatása (hálózat, tanácsadás)
• vállalkozásokat támogató hálózat (információk, jogi-szervezési támogatás, stb).
3. Államigazgatás, regionalitás, civil kontroll
• párthelyiségek: kapu az ügyfélkapuhoz
• Monitoring, fókusz-csoportok az értékeléshez, visszajelzéshez
• regionális szerveződés és kapcsolatok
• nyugdíj, adózás, szocpol integrált elemzése
• jogsegély működtetése
• egészség-tudatosság
• előnyök/hátrányok figyelembevétele, megvalósítás monitorálása
• helyi szervezetek, klubok
4. Oktatás, tudás
• születési egyenlőtlenség kompenzálása elemi szinten
• ösztöndíjak a legjobbaknak, a leghátrányosabb helyzetűeknek
5. Sajaát szervezet megújítása
• önkormányzati aktivisták (képviselők, jelöltek) képzése
• „benchmark”, jó tapasztalatok, sikeres megoldások elterjesztése
• internetes eszközök a csoportmunkában
• klubok, szakmai műhelyek
• vezető kiválasztás és képzés (tanfolyamok, tréningek, projektek)
• szakmai, magatartástudományi követelmények meghatározása, mérése
• Etikai Kódex: értékeink képviselete a gyakorlatban
Elhatározásokban, ötletekben eddig sem volt hiány – de kevés maradandó eredményt hoztak. Valószínűleg az akciók nem voltak eléggé átgondoltak, a tervezés és a megvalósítás nem volt eléggé körültekintő, a lelkes indításkor nem számoltak a feltételekkel, lehetőségekkel – s tán nem volt ehhez rendelkezésre álló szakértelem sem. Tekintve, hogy egymással is konkuráló pontok, prioritások léteznek, sikerre akkor számíthatunk, ha egy „mega-projektként” kezeljük a megvalósítást – ennek gyakorlata már a közigazgatásban is ismert, de szintén segíthet a vállalati tapasztalat – mert ma az MSZP erre nem képes.
Minden akciót, projektet összefüggésiben is meg kell tervezni:
• Cél, a „termék”
• A megvalósítás módja, terjedelem, mélység
• Megvalósítandó változat
• Munkaterv
• Közreműködők
• Feltételek, ráfordítások
• Mi lesz az eredmény, a haszon
• Kapcsolódó területek, hatásuk, a velük való kommunikáció
• A megvalósítás kritikus tényezői
• A megvalósítás módja, a megvalósításban részt vevők munkamódszere
• Hogyan biztosítható a minőség, hogy azt érjük el, amit akartunk
A megvalósítás kiemelt szempontjai:
• A modulok közötti összefüggések elemzése
• Kritikus út meghatározása
• Szigorú projekt controlling bevezetése
• A legfontosabb kockázatok beazonosítása a kritikus út mentén
• A prioritások felülvizsgálata
• Egyértelmű felelősök kijelölése
• A modulok közötti erőforrás átcsoportosítás
A pártnak, holdudvarának van kapacitása, hogy a fentieket elvégezze, elsősorban ami az elemzést, tervezést illeti. A konkrét megvalósítás során már kritikus tényező az erőforrások biztosítása, s bizony, ennek költsége is van.
(Pl: legalább 1000 kiképzett, profi politikusra; 3167 kiépített internetes végpontra van szükség).
Állandó egyeztetésre, felügyeletre, s sok-sok közbenső döntésre lesz szükség – pl. azokban a témákban, melyek rövidtávon már a kampányt is érinthetik.
A politikai sikerét nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül az MSZP-nek megújulnia, a jó elképzeléseket a gyakorlatba is átültetnie – vagy az az egyszerűsítés, hogy a politikai baloldalt megközelítően az MSZP-vel azonosítjuk: egy múltbéli hibás megközelítésnek bizonyulhat.