A témáról már többször írtam.
Mivel nem jegyzeteltem, kénytelen vagyok a tudósításra hivatkozni.
Egy másik, szenzáció-hajhász című tudósítás: valójában akkor került elő a hekkelés, majd erre egyik válaszként a pénzfizetés lehetősége, amikor az újságíró rákérdezett.
A témáról már többször írtam.
Mivel nem jegyzeteltem, kénytelen vagyok a tudósításra hivatkozni.
Egy másik, szenzáció-hajhász című tudósítás: valójában akkor került elő a hekkelés, majd erre egyik válaszként a pénzfizetés lehetősége, amikor az újságíró rákérdezett.
Legyen tiszta: ez a vita nem az előválasztásról, mint technikáról szól, hanem arról, hogy mi segítheti a (demokratikus) ellenzék összefogásét.
Az addigi külföldi tapasztalatok alapján akár előválasztásnak se kellene neveznünk - hiszen ott azt a célt szolgálja, hogy egy adott párt kiválassza, hogy kit indítson elnöknek, miniszterelnöknek - nálunk pedig az a cél, hogy létrejöjjön egy olyan erő, mely minden választókörben egy, azaz csak 1 jelöltet indítson a Fidesz és a Jobbik jelöltjével szemben. Vagyis: létre kell hozni egy - technikai értelemben - választási pártot, így az egész eljárás - jobb híján nevezzük mégis előválasztásnak - előkészítése, kampánya, lebonyolítása ezt a célt kell, hogy szolgálja.
Egyetértek azokkal, akik azt mondták, hogy vetélkedés úgyis lesz - ezért ezt a legjobb koordináltan, konszolidált viszonyok közt tartani. Legyen fair, átlátható, a szereplők számára elfogadott - de különösebb jogi (alaptörvény, választási törvény) követelmények az eljárással szemben - nincsenek.
Hibás felvetésnek tartom, hogy először a közös programot kell kialakítani: nem, hanem a program-alakítás legyen a kampány része, a nyilvánosság előtt legyen láthatóvá, hogy a szakterületi "kerekasztaloknál" ki mit képvisel - s az is, hogy a közös kompromisszum érdekében ki s miben enged. Ismerve a honi helyzetet, még az is elképzelhető, hogy lesznek, akik csak néhány sarkalatos kérdésben tudnak megegyezni - pl. alkotmány, választási- és párttörvény - míg mások ennél szorosabb együttműködésre is képesek. Ezért vita és verseny ebben legyen a résztvevő szervezetek között - lett légyenek azok civilek vagy pártok, egyesületek vagy szövetségek. Itt van a legnagyobb különbség pl. az amerikai példától: ott az egyes jelöltek programjához kell megszerezni a párt - és a szimpatizánsok - támogatását, esetünkben pedig a kiszenvedett programhoz kell közös jelöltet találni. Szerencsés lenne, ha több ilyen jelölt is vállalná a megmérettetést - ekkor nem csak a résztvevő szervezetekre, de a minden bizonnyal nagyobb érdeklődést kiváltó módon személyekre is lehet szavazni.
Választási körzetek: nincs értelme, hogy egyének közt kelljen választani. Való igaz, hogy kivédhetetlenül kiéleződik a jelöltek viszonya - de ennél is nagyobb gondnak tartom, hogy VK szinten még nehezebb biztosítani, hogy a résztvevők aktivitása és véleménye biztosítsa a reprezentativitást. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy az egyéni jelölt személyének, képességeinek szinte semmilyen szerepe sincs az eredmény alakulásában - legfeljebb 1-2 %-ról, 1-2 mandátumról lehet szó. Ugyanakkor sokan mondják, hogy a helyi kampányokkal lehet átütni a kommunikációs gátakat, ezzel lehet elérni a választókat. Bizonyítani nem tudom - érzéseim vannak. A társadalom egy része intenzíven "politizál" - használja az internetet, kommentel, ütközik és kritizál, esetleg mér rendezvényekre, tüntetésekre is eljár - s a körükben a legfontosabb annak a tudatosítása, hogy az eltérő nézetű, hátterű erők miért is fognak össze, minden ellenérzésük dacára. A következő réteg jóval passzívabb, számára az a fontos, hogy biztonságot, helyzetének javulását lássa - egy stabil, kormányképes erőt szeretne látni. S vannak a legkevésbé tájékozottak, legkevésbé aktívak, akiket csak -jó, vagy sokszor rossz értelemben - a kampány tud mozgósítani. Ebből számomra az következik, hogy VK szinten nincs értelme az előválasztásnak.
