HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

Globál kérdések - közgazdáknak v.2.

2014.01.30. 23:54 Geo_

A világ sok nagy kérdése közül  (ld: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2014-01-30/8247778/Magyarorszag_es_a_glokalizacio./ most csak kettőt emelek ki: az un. forró pénzek a tőke/vagyon koncentráció témáját. S csak kérdezek

A világ sok nagy kérdése közül  (ld: http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2014-01-30/8247778/Magyarorszag_es_a_glokalizacio./ most csak kettőt emelek ki: az un. forró pénzek a tőke/vagyon koncentráció témáját. S csak kérdezek

A reál- és a pénzügyi szféra elvált egymástól – sokak szerint ez a gazdaság legnagyobb kockázata – ami különösen izgalmas, mert ez a folyamat kockázatkezelésként indult.

  1. Milyen mértékű ez a kockázat? Valóban jól mutatja, hogy a világ GDP-jének többszöröse (több mint 20 X) forog naponta a pénzpiacon, un. forró pénzként?
  2. Mikor válik kockázattá a kockázatkezelés? Mert a rossz hitelek átcsomagolása, megbízhatóként való továbbértékesítése már egyértelműen csalárd tevékenység.
  3. Megfelelő szabályozás és ellenőrzés a csalárd ügyleteket kizárhatja – ez önmagában elég a kockázat csökkentésére?
  4. A piaci működés feltétele egyben a csőd lehetősége is – megakadályozható-és megakadályozandó-e, hogy túl nagy bankok/cégek alakuljanak ki, amikor már nagyobb kárt okozna a bedőlésük, mint a csődjük?
  5. Megoldható-e mindez globális összefogás nélkül? Mert ha nem, akkor az a megvalósítás irrealitásig fokozódó bizonytalanságát is jelentheti.
  6. A 2008-as válság kezeléseként sok pénz került ki a gazdaságba (QE-k, ECB, stb). Ezek egyelőre nem okoznak inflációt - nem kell-e attól félni, hogy emögött egy újabb buborék kialakulása húzódik meg?
  7. A tőke gyors, mozgékony - oda megy, ahol profitot talál. A szabályozás, ellenőrzés, kontroll csak akkor valósítható meg, ha mindezek szintén globálissá válnak? Ha igen: nem az az egyetlen lehetséges megoldás, hogy a tőke minél előbb "körbeérjen" a Földön?

A szűk kör kezébe történő tőke-koncentráció nem egyszerűen etika/esztétikai probléma, hanem hosszú távú hatékonysági, fenntarthatósági kérdés is – a monopóliumok, így a vagyon-monopólium, s a jövedelmi olló túlzott szétnyílása is káros.

  1. Igaz-e a fenti állítás?
  2. Elfogadható-e az egyének szintjén, hogy mivel leállna az élet, ha bárki meg akarná akadályozni, hogy valaki fair üzlettel annyit keressen, amennyit csak tud, ezért az egyén saját erejéből történő gazdagodásának nem szabad plafont állítani? (Ami adott esetben nem jelenti, hogy ne lehetne progresszív adózás – de ez itt most más kérdés.)
  3. Liska után szabadon: ha az előző két kérdésre igenlő a válasz, akkor az öröklésnél fogható-e meg a dolog?
  4. Mekkora és milyen mértékű lehet az öröklési lánc? (Megj: tudom, itt dollár milliárdokról van szó, nem arról a pár HUF milkáról, amit nagy örömmel szándékozom majd az unokáimra költeni.)
  5. Ha az örökség nagy részét elvonja az állam, a társadalom – nem csorbítja-e azt a hajtóerőt, melyről a 2. pontban van szó?
  6. Az állami elvonás nem jár-e azzal, hogy tönkremegy a cég – pl. egy Rt esetében a kényszer értékesítés miatt?
  7. Előírható-e hogy az így befolyt pénzt kizárólag felzárkóztatási, esélyegyenlőségi, fenntarthatósági programokra költsék?
  8. Egyáltalán: betartható-e egy ilyen örökség-lenyúlás?
  9. Ha fentiek nem, akkor mi biztosíthatja a káros jövedelmi különbségek elkerülését?
Ezen kívül számos fontos kérdés van - pl. képesek-e a különböző kultúrák nem kiirtani egymást, el tudjuk-e felejteni a GDP-t, mint a fejlődés/fejlettség egyetlen mérőszámát, s egyebek - de örülnék, ha most legalább erre a kettőre választ találhatnánk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr478247778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

14055 2013.01.21. 00:08:36

Természetesen a különböző kultúrák képesek nem kiirtani egymást, hiszen a különbözőség az ismeretek különbözőségéből fakad, minél egyenletesebb lesz az ismeret elosztásfüggvénye, annál kisebb lesz a kultúrák különbsége... A GDP, mint mérőszám.. Tudod mi történik, amikor egy frissen elkészült utat felbontanak? Növelik a GDP-t :)

263397 2013.01.21. 00:15:01

Fordítva ülsz a lovon. Az elsö kör pontjai a globalista hatalom eszközei. Ki a csuda szabályozná meg magát a hatalmat? A kockázatot legtobbször maga a hatalom gyártja. Mint ahogy pl. Soros betette a hintába Indiát. A másik kör egyfajta utópista elképzelés. Elvileg sokféle vezérlést lehetne csinálni, de a gyakorlatban csak azt, amit a hatalom megenged. Itt volt példának a rendszerváltás. Elvileg lehetett volna egy normális, demokratikus közérdekü államot csinálni, de szóba se jöhetett. Liska elvei se. Mert a globalista hatalom is végsö soron az USArmy-n nyugszik. Lehet pofázni, de aki messzire megy, azt szétlövik. Ez a geopolitika.

relatív 2013.01.21. 00:53:35

Olvasva kétségeid kérdéseit, azt gondolom a kialakult kapitalista termelési rendszer alapjait kérdőjelezed meg, és a válasz egyértelmű lehet, hogy azok a rendszert működtetik, így csak egy rendszer-váltás hozhatja meg az ellenkező válaszokat. Tudnunk kell, hogy a kapitalista rendszer a folyamatos termelésen ( állandó növelése mellett , ami egyben a saját ellentmondása a rendszernek ), és - pandantjaként - a folyamatos fogyasztáson alapul, mely biztosítja a minden áron hajszolt hasznot, ami generálja a rendszert magát. Kérdéseidre a válasz ezért - ebben a rendszerben - csak nemleges lehet !.... szerintem.

251002 2013.01.21. 11:43:05

Nagyon érdekes kérdéseket feszeget a vitaindító. Bár laikus véleményem szerint eső után köpönyegről van szó, de feltétlenül beszélni kell ezekről a kérdésekről! Szerény véleményem szerint a vitaindító nem csak közgazdászoknak szól, mert alapvető politikai, sőt filozófiai kérdéseket feszeget, amelyekre eltérő világnézeti alapokon eltérő válaszok adhatók. A reál- és a pénzügyi szféra szétválásának kérdése már régen elvezetett a nemzetállamok feje felett álló láthatatlan pénzügyi háttérhatalom kialakulásához. Amit egyáltalán nem úgy kell érteni, hogy ez egy titkos szabadkőműves összeesküvés, hanem úgy, hogy kialakult a pénzvilág egységes működésének az egész világra kiterjedő globális rendszere, amely automatikusan biztosítja a neokonzervatív elvekhez igazodó tőkeakkumulációt (tőkekoncentrációt), azaz a neokonzervatív globális kapitalizálódást. A pénzvilágba beépített automatizmusok révén a tőke követhetetlenül, spontán módon és mégis törvényszerűen áramlik olyan helyekre, ahol nagyobb megtérüléssel (profittal) és kisebb adókkal kecsegtet. Véleményem szerint a globális kapitalizmus már eleve olyan mértékű vagyonkoncentrációt (monopóliumot) jelent, amely hosszú távú hatékonysági, fenntarthatósági szempontból kifejezetten káros. Ezek ellen fellépni globális összefogás nélkül szinte lehetetlen. Bármennyire demagógiának is tűnik, amit mondok, az egyetlen járható útnak az ellenérdekű fél nemzetközi internacionalista összefogása tűnik csak. Persze ez az összefogás nem "proletár" internacionalizmus többé, de feltétlenül baloldali jellegű kell legyen, amelyben a globális közjó kell legyen a vezérlőelv. A globális kapitalizmus keretei között véleményem szerint ez a kérdés nem kezelhető, mert a cél az egész bolygó fölött a globális gazdasági és politikai hatalom megszerzése. A globális neoliberális/neokonzervatív kapitalizmusban akár még a pénzügyi válságok is lehetnek tudatosan, monopol érdekek alapján manipuláltak. Rossznak tartom a megfogalmazást, hogy a gazdagodásnak kell határt szabni. Nem a gazdagodásnak kell határt szabni, hanem a tulajdonviszonyokban kell igazságot tenni. Ez megint demagógiának tűnhet sokak számára, de korrekt vitában igenis bizonyítható, hogy létezik kizsákmányolás és ehhez a liberális jogrendszer a tulajdonjog, a gazdasági jog és az öröklés jogrendszerén keresztül asszisztál. A "fair üzlet" a fair tulajdonviszonyoknál kezdődik. Az egyéni szabadságjogokból kiindulva igenis kijelenthető, hogy mindenkit megillet a saját munkájának az eredménye. Ha viszont bárki mások kizsákmányolása révén gazdagodhat, akkor ez jogtalan vagyon- és hatalomkoncentrációt eredményez. Ha a kizsákmányolást szüntetjük meg, az automatikusan a monopóliumok kialakulása ellen hat. Tehát ez kell legyen az első lépés. Az öröklés kérdése csak második körben merülhet fel.

12347 2013.01.21. 14:27:47

4. aLEx Kedves aLEx! - a kérdésem azért szól közgazdászokról, mert a reális lehetőségeket keresném. Bizonyára bonyolultan fogalmaztam - nem gondolom, hogy határt kellene szabni az egyéni gazdagodásnak.

251002 2013.01.21. 14:35:13

5. Semmi problémám nincs azzal, hogy a kérdés a közgazdászokhoz szó. Magam is közgazdász aspektusból szólok hozzá. Hogy mik a reális lehetőségek, azt a saját szubjektív szemüvegén keresztül mindenki másképp ítéli meg. Nem gondolom, hogy az én kérdésekre adott válaszaim ne volnának reálisak. A megfogalmazás számomra nem "bonyolult". Éreztem is a cselt a kérdésben. Éppen ezért tartottam szükségesnek rávilágítani, hogy nem az egyéni gazdagodás kérdése a lényegi kérdés. Érdeklődéssel olvasnám, hogy ilyen cseles bevezető után milyen logikai gondolatmenetet fog Ön levezetni?

12347 2013.01.22. 19:27:55

Kedves aLEx, akkor az egyéni gazdagodásban félreértettem - örülök, hogy van miben egyetértenünk. Fogalmi, fogalomhasználati különbségeink még jócskán maradnak - pl. a kérdéseimet összefoglalóan úgy is nevezhetném: hogyan lehet megszüntetni a kizsákmányolást - de ezen természetesen az általam használt fogalmat értem. (Monopóliumok, hatalommal való visszaélés, stb.) Legjobb tudomásom szerint semmiféle csel sincs a kérdéseimben.

45691 2013.03.19. 01:37:26

Globál kérdések közgazdáknak - írod, és semmi mást sem feszegetsz, mint morális kérdéseket, és a jó hírem az, hogy nagyon is fontos morális kérdéseket. A rossz hír, hogy nem morális kérdésként van feltéve, és ez sajnos olyan rossz hír, ami a megbeszélést is szinte lehetetlenné teszi. S hogy mennyire igaz, amit az imént írtam, arra Alex 4es és 6os kommentje világít rá, hiszen a 4es kommentben az mondja, hogy " Rossznak tartom a megfogalmazást, hogy a gazdagodásnak kell határt szabni. Nem a gazdagodásnak kell határt szabni, hanem a tulajdonviszonyokban kell igazságot tenni. " - írja, és világos, hogy igazságot akar tenni. Nos, a közgazdaságtan nem igazságot tesz, hanem igyekszik leírni a gazdaságot. Alex bloggertárs azonban nem a közagzdaságot akarja leírni, hanem az igazságot megtalálni. Azt pedig a filozófia szokta, a vallások, végsőleg a morál. Persze, Alex is, meg sokszor mindannyian magunk is elkövetjük ezt hibát, gyorsan korrigálunk is, mint Alex a 6os kommentben: " Magam is közgazdász aspektusból szólok hozzá. " - mondja, mert fontosnak tartja, hogy közgazdaságtanról beszélünk. Miközben nem, nem közgazdaságtanról beszélünk, hanem a legfontosabbnak tartott jóról és leglényegesebbnek gondolt rosszról... De azért a témához: Bibó István azt írta, hogy ha a polgári forradalmak felszámolták a születéssel járó rang-előjogokat, akkor a szocialista forradalom kár, hogy nem azt tűzte ki célul, hogy felszámolja a születéssel járó vagyon-előjogokat. Ez szerintem nagyon rendben. (Bibó ugyanis nagyon nem kedvelte a szocializmus állami tulajdonnal kapcsolatos mániáját, abban rosszabb hatalomkoncentrációt látott, mint a bármekkora magántulajdonban. Mit mondja ? Igaza lett.) Tehát bizony: az öröklésnél lehetséges valami megoldásra jutni szerintem is a vagyonkoncentráció ügyében, már ha annak lehetséges kizsákmányolási,rossz hatásait akarjuk enyhíteni, már,ha megegyeztünk abban, hogy mik a kizsákmányolás föltételei - a nagyon vagyon maga, annak a léte ugyanis még nem elégséges a kizsákmányoláshoz. Mindenesetre nem a tulajdonjog környékén kell keresni a megoldást.

264141 2013.03.19. 03:10:29

Őszintén, úgy szeretnék egy élettörténetet olvasni, amiben egy blogíró leírná, hogy minden napjaiban mennyire káros számára a kapitalizmus.

286545 2013.03.19. 10:30:08

+ Szerintem az utolsó kérdésed az első, a "GDP", illetve a gazdasági fejlődés/fejlettség mérése. Érdemes volna tisztázni, hogy milyen közös mértékhez képest minősítünk bármilyen gazdálkodást, mielőtt minősítjük azokat. A "GDP" megközelítés közismerten abszurd, de egyelőre ez a szakmai konszenzus, mert minden más "mérce" politikailag (vallásilag) elkötelezettebb. (Természetesen a "GDP" értékrendje és minőségi érzéketlensége is "elkötelezettség".) Sokáig bolyonghat a vita a gazdagság és a visszaélések körül, amíg kiderül, hogy dezorientáltan zajlik, mert nincs közös tájékozódási pont, nincs közös mérce, megegyezés és érték arra nézve, hogy mikor helyes, arányos stb. pl. egy gazdálkodás, egy kockázatviselés vagy egy hatalomkorlátozás. Elképzelhető, hogy a gazdaság értékvilága egy átfogóbb értékvilág függvénye és alapvetően gazdaságon és gazdálkodáson kívüli tényezőktől függ. (Ez volna egyébként egy valódi "unortodoxia", ha ez a bizonyos - és a profitnál vagy a GDP-nél magasabb - racionalitás nem a "profit" és a "GDP" szent teheneihez is vezető hatalomkoncentrálás és a társadalmi szakadékok növelése volna, hanem ellenkezőleg.)

251002 2013.03.19. 11:18:51

Kedves Geo! Nem tudom mit remél attól, hogy újra felrakja az írását. Talán az Ön véleménye változott meg vagy a korabeli hozzászólóktól vár más véleményt? Ö a reál- és a pénzügyi szféra szétválásának veszélyeiről árja a következőket: "Milyen mértékű ez a kockázat? Valóban jól mutatja, hogy a világ GDP-jének többszöröse (több mint 20 X) forog naponta a pénzpiacon, un. forró pénzként?" Reális veszély! Nagyjából úgy fordítható le ez a mondat, hogy a világ reálgazdasága által előállított GDP csapódik le a bankokban, akik 5% kötelező tartalékráta mellett ezt az összeget naponta kihitelezik egymásnak hússzoros mértékben megsokszorozva, mely pénzeket ügyesen igyekeznek a tőzsdén megforgatni. Azaz mindig egy apró árfolyamnyereségre szert téve érik azt el, hogy a reálszféra feletti tulajdonjog az egyre gazdagabbak kezében van. Ez a folyamatos tőzsdei spekuláció az ami garantálja, hogy a globális kapitalizmusban a tőkeakkumuláció egyirányú folyamat. Azaz egyre kevesebbek kezében egyre nagyobb vagyonok halmozódnak. Ez egy tudatosan művelt spekuláció és lényegében nincsen benne kockázat. Kockázatkezelésről pedig szó sincs, hiszen a pénzügyi rendszer a pénznek önmagának biztosít spekulációs lehetőséget. Naponta bizonyítva azt a nonszensz dolgot, hogy spekulációval a pénzt forgatva profitot lehet csinálni. A reálgazdasági tevékenységgel (az árutermeléssel és szükségletkielégítéssel) szemben mára ez vált elsődleges tevékenységgé. "... megakadályozható-és megakadályozandó-e, hogy túl nagy bankok/cégek alakuljanak ki..." Szerintem elsősorban azt kellene újra átgondolni, hogy miért a magántulajdonú bankok kezében van a pénzteremtés lehetősége? Hogyan lehetne ezt a jogot a Jegybankok hatáskörébe visszautalni? Hiszen a magáncélú spekulációt egyedül a nemzeti bankok volnának képesek kordában tartani. A globális kapitalizmus csakis globális internacionalista összefogással rendszabályozható meg! A "Világ proletárjai egyesüljetek!" marxi jelszó soha nem volt ilyen aktuális. Az újabb "buborék" veszélye folyamatosan ott lóg a fejünk felett. A munkabér a mai világban immár nem biztosít kielégítő mértékű fizetőképes keresletet a világban kiépült termelési kapacitások számára. Egyben katasztrofális mértékűvé nőtt a munkanélküliség. Ebből az alapvető tényből le kell vonni azt a következtetést, hogy az irreálisan magas fokú kizsákmányolást biztosító elképesztően alacsony munkabérek a reálszférában immár a tőketulajdonosok érdekeivel is ellentétesek, mert a piac halott! Nincs fizetőképes kereslet! El kell jutni oda, hogy a munkabérekből - hitel nélkül - tisztességesen meg lehessen élni és a szükségletkielégítési képesség ne legyen többé függvénye a hitelképességnek! A lufik ellen ez az egyetlen hatásos módszer.

251002 2013.03.19. 11:46:10

„A szűk kör kezébe történő tőke-koncentráció nem egyszerűen etika/esztétikai probléma, hanem hosszú távú hatékonysági, fenntarthatósági kérdés is – a monopóliumok, így a vagyon-monopólium is káros.” Hogyne volna igaz ez az állítás?! Haladunk a „világkormány” felé. Előbb-utóbb egyetlen klán kezében lesz az összes pénztőke (és a reálszféra feletti tulajdonjog). Nem kell hozzá sem túl nagy fantázia, sem összeesküvés-elméletek. Sajnos ez a fajta fejlődés igenis „fenntartható” és reálisan elképzelhető. A konkurencia nélkül maradt klán egymaga gazdagodik, miközben akár milliárdok éheznek. Ez még akkor is „fenntartható” állapot, ha tömegesen halnak éhen emberek. Ha nem létezik ingerküszöb és nincs kritikus tömeg, nincs internacionalista proletár összefogás, akkor mindez lehetséges. Legfeljebb egy jól szervezett és jól fizetett zsoldos hadsereg kell hozzá. A korábban leírt állításomat fenntartom. „Fair üzlet csak fair tulajdonviszonyok mellett lehetséges!” Amig a tulajdonviszonyok reformjára nem vagyunk képesek, fair üzlet sincs! Az öröklésnél is sokmindent meg lehet fogni, de a tulajdonviszonyok reformja nélkül semmit sem ér az egész. (Liskánál egyébként a társadalmi örökség kockáztatható részéből képződő haszon örökölhető.) Az örökség korlátozása valamiféle hajtóerőt csorbít, de ugyanakkor a társadalmi mobilitás növekedése új hajtóerőket szabadít fel. Ennek eredője véleményem szerint igenis lehet nagyobb, mint az örökség jelentette hajtóerő. Ennek a működőképes rendszerét ki lehet dolgozni. Nem csak at írható elő, hogy „az így befolyt pénzt kizárólag felzárkóztatási, esélyegyenlőségi, fenntarthatósági programokra költsék”, hanem az állami költségvetés egésze előírható! Nem lehet önkény, hogy mit mire költ az állam! Nem nevezném a dolgot örökség-lenyúlásnak, mert az öröklés mai rendje a feudális előjogokhoz hasonló születési előjogokat jelent. Ezt be kell látni! Hogyne lehetne ehhez képest igazságosabb jogrendszert teremteni. Az meg csak rajtunk múlik, hogy működőképes-e a dolog. Ha jól meg van alkotva, akkor miért ne volna az? (Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a kommentjeim átmennek-e.)

ejmiakő 2013.03.19. 11:47:30

A tözsde eredetileg talán értékmérönek indult, de már a Rotshildok eredeti meggazdagodása is csaláson, hazugságon alapult. Ma a tözsdén - nagyban - rizikókereskedelem folyik. A tözsdei folyamatokat leíró modelleket akár még törvényekben is használják, de sehol se veszik figyelembe az belsö információk alapján spekulálókat, illetve a piac csinálóinak lehetöségeit. ìgy aztán gagyi az egész. De a spekulációs lehetöségek tárháza nem a gazdaság édeke! Éppen az bizonyítja az uzsoradiktatúra létét, hogy ezeket a lehetöségeket az államok már nem tudják megtiltani. Ehhez egy demokratikus világállam kellene, a mai globalista viszont pontosan az uzsoradiktatúra megvalósítója. (Mert a világállam lényegében itt van a szemünk elött. Az az eröszakszervezet, ami a pénzhatalom érdekeit keresztülviszi. Fegyverrel, banki eszközökkel, a médiális gözhengerrel.) Aki ezt nem látja, annek elképzelése se lehet aról, mit kellene tenni. Persze lehetösége annak sincs, aki látja.

10416 2013.03.19. 12:12:28

Geo, elég lenne egy posztban egyetlen alkérdést feltenni. Én például meg sem próbálok többre jutni. Legyen ez az első pontod: "Milyen mértékű ez a kockázat? Valóban jól mutatja, hogy a világ GDP-jének többszöröse (több mint 20 X) forog naponta a pénzpiacon, un. forró pénzként?" A rövid válasz: a kockázat felbecsülhetetlen. A még rövidebb válasz: 42. A hosszabb magyarázat meg az, hogy a gazdaságnak hatalmas lökést jelntett a csereeszközök felismerése, aminek segítségével nem kellett két dolgot közvetlenül csrélni, hanem lehetőség nyílt arra, hogy minden dolgot egy adott csereeszközre (kagyló, nemesfém, igérvény) csréljenek. Ezzel azonban megkezdődött a csereszköz feletti uralom időszaka. Ez lassan indult, és sokáig önstabilizáló jellegű volt: ha a csereeszköznek nagy mennyisége halmozódott fel, akkor azt a társadalom sokszor átrendezte. Jelenleg azonban már nem a legújabb korban, hanem a globalizáció korában élünk. Ez a globalizáció nem a nagy földrajzi felfedezésekkel indult, hanem azzal a felismeréssel, hogy az egyes országokban elhelyezett csereeszköz-felhalmozódást fenyegető veszélyek a globális világban kiküszöbölhetők. Ennek kapcsán viszont két dolgot kell említeni: 1. Legtöbbször az infláció elkerülése érdekében régebben ritka dolgok váltak csereeszközzé, melyek mennyisége beláthatóan nem tudott ugrásszerűen változni, például nemesfémek. 2. A csereszköz elosztás legtöbbször nemzeti kérdés. Mostanára kialakult egy olyan rendszer, amiben a csereeszközt az államok hozzák létre, többnyire kontrollált mennyiségben (pénz) és értékállóságukért az államok garanciát vállalnak. Nos, ez a rendszer bukik a globalizáció korában: a csereeszköz mennyisége túlcsordult a csereeszköz által megvásárolható javak mennyiségéhez képest. Mindig van olyan állam, amely hajlandó mindennapi megélhetését a saját csereszközének mennyiségének növelésével (pénznyomda) fokozni. Ezt lehetővé teszi a globalizáció nemzetközi jellege, amiben a különböző valuták, javak, szolgáltatások és derivatív termékek nemzetközi kereskedelemben vesznek részt. És itt értünk el oda, amit sokan III. világháborúként emlegetnek, ami már zajlik: a különböző kormányok megpróbálják pénzkibocsátással javítani saját polgáraiknak az életkörülményeit, hogy újabb választásokat nyerhessenek. Ezzel a csereszköz kínálatot növelik, ugyanakkor protekcionista eszközökkel védik a saját valutájuk értékét, így az nem követi azonnal értékvesztéssel a nagyobb csereeszköz kínálatot. Ennek oka az, hogy a csereeszköz és a materiális érték közötti összefüggés egyre áttételesebb, ahogy írod a kockázat kapcsán érintőleg. Ha kibocsátódik mondjuk egy trilliárd dollár, ami az aktuálisan dollárban denománált értékpapírok értékének mondjuk 0,1%-a, akkor a elvileg minden terméknek, szolgáltatásnak, igérvénynek, mindennek 0,1%-kal növekedni kellene az árának (a pénzeszközökkel szembeni javak mennyisége ugyanis a pénznyomdától nem változik), ami nem történik meg. Ezt kihasználva a nemzetek egy része ész nélkül pénzt nyomtat, amitől sokszor paradox módon mások valutái értékelődnek le. Lásd USA-Magyarország. Szóval, a pénz-materiális világ kapcsolat megbomlott. Ezt minden bizonnyal sorozatos gazdasági összeomlások során keresztül egy globális valuta fogja felváltani. Ez azonban mint manapság is látható, nem fegyveres és erőszakos konfliktusoktól mentes folyamat lesz. Egy globális kommunizmus lesz, amiben annyi a pénz, hogy mindenkinek jut igénye szerint? Esetleg egy olyan kasztrendszer, amiben a rengeteg nyomorgó mellett kevesek beláthatatlan és használhatatlan mennyiségű vagyont halmoz fel? Esetleg egy totális anarchia, amiben mindenkinek annyija lesz, amennyit meg tud szerezni és tartani? Szóval a válasz 42. Amit nem tudunk, az a kérdés. :) Öröm volt a posztot olvasni, majd visszaolvasok.

12347 2013.03.19. 18:14:00

Kedves AleX! Először Önnek: nagyon prózai oka van annak, hogy ezt a blogot "újra" kiraktam: korlátos technikai tudásom, mert eredetileg csak módosítani szerettem volna, de belebonyolódtam. Gondolom, tőzsdeként értelmezi a pénzpiacokat is - ugyanis addig nincs nagy baj, amíg a részvény mögött valódi cég tulajdonlása áll: veszélyesnek és "forrónak" a reáliáktól elkülönülő pénzmozgásokat tartom - amiknek az eredője egyébként a kockázatkezelés, ha nem is fogadja el. Pont az a kérdés, hogyan lehet a különböző ügyleteket elkülöníteni - s kezelni. Mert arról nem a pü-i befektetők tehetnek, ha van olyan gazdaság, mely csak kockázati felárral tudja finanszírozni magát. A magánbankok virtuális pénzt tudnak teremteni. (Mivel korábban már összecsaptunk ezen, a többire most nem reagálok - ráadásul tartalmilag elég könnyen közös nevezőre hozható mindaz, amit leír - amíg nem kívánja megszüntetni a tőkét és a piacot.)

12347 2013.03.19. 18:27:10

KériSzépen Jómagam úgy gondolom, hogy a morális és a gazdasági kérdések - legalábbis hosszú távon - nem lehetnek ellentétben, azonban tény, hogy rövid távon más a helyzet: a tőzsde nem moralizál. (Nem szeretnék eszmetörténeti vitákba bonyolódni, de a gazdasági racionalitás érvényességét szintén morális értéknek tartom, amennyiben a gazdaságnak is fenntarthatónak kell lennie.) A kérdést viszont azért szeretném gazdaságira leszűkíteni, hogy a realitásoknál maradjunk. (Máshol, más helyen magam is "értekeztem" arról, hogy a nevesített, személyes tulajdonos maga is részese lehet a "Planetáris Népfrontnak" - elég Soros Györgyre vagy akár Bill Gatesre utalni: http://index.hu/tudomany/2013/03/17/bill_gates_ez_a_baj_a_kapitalizmussal/)

12347 2013.03.19. 18:36:55

--. repigon Valójában egyetértek - de varázsütésre nem várható, hogy a GDP helyett EIU-t csak úgy bevezessük az egész világon.

12347 2013.03.19. 18:39:22

13. ejmiakő (látogató) "Ehhez egy demokratikus világállam kellene, a mai globalista viszont pontosan az uzsoradiktatúra megvalósítója." Igen, egy demokratikus, szabályozó, ellenőrző világállam.

251002 2013.03.19. 18:45:01

RE: 8. KériSzépen 2013. 03. 19. 1:37 " Rossznak tartom a megfogalmazást, hogy a gazdagodásnak kell határt szabni. Nem a gazdagodásnak kell határt szabni, hanem a tulajdonviszonyokban kell igazságot tenni." (4. aLEx) "a közgazdaságtan nem igazságot tesz, hanem igyekszik leírni a gazdaságot." (Kéri) Bocsánat, a gazemberek gazdaságát akarja leírni a közgazdaságtan vagy a fair üzletemberekét? Mert ez két különböző dolog. Ennek megfelelően a közgazdász is lehet eleve gazember vagy fair. A "gazember" az én szóhasználatomban a szolgalelkű, a rabszolgahajcsár, a kápó - a kollaboráns, jó kis fizetésért, aki hajlandó feláldozni a szakmai tisztességét. És vedd hozzá még nyugodtan a filozófust, aki megkreálja hozzá az "ideológiát" is! Ezt nevezem én az értelmiség árulásának. Az én értékközpontú világképemben a tudós a tudomány tiszta eszközeivel szolgálja a szakmai igazságot és ezen keresztül a társadalmi igazságosságot, a haladást és a fejlődést. A Te érdekközpontú világnézetedben pedig a szolgalelkű tudós szolgálja az önző profitérdeket. Mindezek alapján úgy tűnik, Te eleve azonosulsz a gazemberek gazdaságával. "... gyorsan korrigálunk is, mint Alex a 6os kommentben: "Magam is közgazdász aspektusból szólok hozzá." - mondja, mert fontosnak tartja, hogy közgazdaságtanról beszélünk." Lópikula cintányér! Csak kifejezésre juttattam, hogy közgazdász szemmel is lehet tisztességre törekvő elméleteket kreálni. SAJNOS A KÖZGAZDÁSZ SZAKMÁBAN MARX ÓTA HIÁNYCIKK A TISZTESSÉGES TUDÓS! De ha akad is, ott meg a szakértelem hiányzik. "Mindenesetre nem a tulajdonjog környékén kell keresni a megoldást." Indoklás?

251002 2013.03.19. 18:46:52

RE: 9. Bundi-Bandi 2013. 03. 19. 3:10 "Őszintén, úgy szeretnék egy élettörténetet olvasni, amiben egy blogíró leírná, hogy minden napjaiban mennyire káros számára a kapitalizmus." Nagyon korán megtanultam az életemben, ha valamiről elfogulatlanul és tárgyilagosan akarsz nyilatkozni, akkor soha ne önmagadról beszélj!

251002 2013.03.19. 19:12:07

RE: 13. ejmiakő (látogató) 2013. 03. 19. 11:47 "Ma a tözsdén - nagyban - rizikókereskedelem folyik." Ha valaki csak apró napi árfolyamnyereségre játszik (akár nagyban), akkor nincs benne semmi különösebb rizikó. Különösen, ha belső információk alapján teheti. "De a spekulációs lehetöségek tárháza nem a gazdaság érdeke!" És nem is a társadalomé. "Éppen az bizonyítja az uzsoradiktatúra létét, hogy ezeket a lehetöségeket az államok már nem tudják megtiltani." Éppen ez (is) bizonyítja, hogy az államok az uralkodó tőkésosztály érdekeit képviselik. Mert nem is akarják a tőzsdei spekuláció lehetőségét megtiltani. De ennél még ütősebb bizonyíték a pénzteremtés monopóliumának átengedése a magántulajdonú bankoknak. Nonszensz és nincs rá magyarázat! "Ehhez egy demokratikus világállam kellene, a mai globalista viszont pontosan az uzsoradiktatúra megvalósítója." A "demokratikus" jelző helyett valami jobb jelző kívánkozik oda! Talán a "baloldali"... Egyébként egyetértek azzal, amit ki akartál fejezni a mondattal.

251002 2013.03.19. 19:39:06

RE: 14. demosthenes 2013. 03. 19. 12:12 "Mindig van olyan állam, amely hajlandó mindennapi megélhetését a saját csereszközének mennyiségének növelésével (pénznyomda) fokozni." A mai modern világban már egyáltalán nem kell pénzt nyomni semmilyen önző egyéni érdekből. A bankrendszer a forgalom pénzszükségletének megfelelően automatikusan megteremti a számlapénzt a semmiből. "... különböző kormányok megpróbálják pénzkibocsátással javítani saját polgáraiknak az életkörülményeit..." Hol van még a világon a pénzteremtés joga a kormányok kezében? A magántulajdonú bankrendszer teremti a hitelpénzt a forgalom pénzszükségletének megfelelően automatikus módon. "Szóval, a pénz-materiális világ kapcsolat megbomlott." Ez az egyensúly felbomlási folyamat magából a pénzteremtés automatizmusából és a bankszféra saját érdekeiből származik. A bank áruja ugyanis a hitel. A bank érdeke, hogy minél több hitelt folyósítson ki és minél több kamatbevételhez jusson. Ha a piacon a kereslet és kínálat egyensúlyban van, tehát éppen annyi árut kínálnak eladásra, mint amire szükséglet mutatkozik, akkor az egy egyensúlyi helyzet. Csakhogy a fogyasztó hitelre szorul, hogy a terméket megvehesse. A banktól ezt a hitelt meg is kapja, az adásvétel megtörténik. A bank a hitelnyújtással pont annyi pénzt teremtett, amekkora a forgalom pénzszükséglete. Csakhogy az eladó bankszámláján, miután befolyt neki az árbevétel, megjelenik egy éppen ekkora betétállomány, amelyből a bank ugyan a kötelező tartalékrátának megfelelő összeget köteles a jegybanknak befizetni, de a fennmaradó összeg mint hitelkínálat jelenik meg a nemzetközi pénzpiacon. A bank pedig abban érdekelt, hogy ezt a pénzt valóban ki is hitelezze, mégpedig a tartalékráta reciprokának megfelelő multiplikátor szerinti alkalommal. Ez a hitelexpanziós kényszer a bankoknál. 5% tartalékrátánál az hússzoros kihitelezést jelent, miközben az árufedezete csak egyszer van meg a pénznek! Itt jön be az, hogy felbomlik az egyensúly és itt jön be az is, hogy hitellufi képződik! Ezt a problémát egy globális valuta sem oldja meg önmagában. Egy mellékes kérdés... Mi az a 42.?

251002 2013.03.19. 19:46:28

RE: 15. Geo (szerkesztő) 2013. 03. 19. 18:14 Elég irreális felvetés volna ma a tőkét és a piacot megszüntetni, ilyesmi tehát nekem nem jut eszembe. Addig biztosan nem, ameddig tőkére és piacra szükség van. És mivel ennek megítélése egyáltalán nem az én szubjektumom feladata, számomra elég annak a tudata, hogy a világ 7 milliárdnyi össznépességének túlnyomó része nem helyeselné a tőke és a piac felszámolását. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne illessem kemény bírálattal akár a tőkét, akár a piacot. Örülnék, ha értené a szándékaimat és a céljaimat!

12347 2013.03.19. 19:50:51

14. demosthenes "Egy globális kommunizmus lesz, amiben annyi a pénz, hogy mindenkinek jut igénye szerint? Esetleg egy olyan kasztrendszer, amiben a rengeteg nyomorgó mellett kevesek beláthatatlan és használhatatlan mennyiségű vagyont halmoz fel? Esetleg egy totális anarchia, amiben mindenkinek annyija lesz, amennyit meg tud szerezni és tartani?" Ami miatt egyszerre tettem fel a kérdést: van egy elvi megoldásom - ez pedig a skandináv vagy német szociális piacgazdaság - világméretekben. De mi ennek a realitása? Nem akarom lebecsülni a bölcsészeket vagy a világforradalmárokat - de racionális gondolkodást ebben a közgazdászoktól várok elsősorban :-) (Kommenteddel nincs mit vitatkoznom :-)

12347 2013.03.19. 19:53:22

23. aLEx Részemről rendben, csak nem árt a dolgokat tisztázni.

251002 2013.03.20. 10:47:51

A vitaindítót immár sokadszor olvasom el. Minden korábbi vitánk ellenére úgy értékelem, hogy a poszt határozottan pozitív elmozdulást tükröz egyáltalán a problémafelvetés által. Valamint azáltal is, hogy a szerző a kérdéseit bizonyos rendszerszemléletben fogalmazza meg. Határozottan az a véleményem, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek megvitatása előre viheti a világot a megoldás felé. Sajnálom, hogy a langyos Nolblogos átlagot nem mozgatja meg a vitaindító. Ez is mutatja, hogy a középszerűség mennyire nem érzékeli a valós problémákat.

12347 2013.03.20. 11:04:40

26. aLEx (Azt hiszem, szavaiban több az elismerés, mint amit kritikának is vehetnék - hiszen valójában olyan érzetem van, hogy valahol mindig ugyanazt járom körül, ráadásul rendszerben szemlélve, úgyhogy köszönöm.) A Nolblog langyosságáról: ezt technikai dologra vezetem vissza. Bár úgy látom, van lehetőség arra, hogy a kommentelés a Facebook-on keresztül történjék, ezt a megoldást nem ismerem - így viszont nincs olyan funkció, ami mutatná, hogy egy kiválasztott posztnál van-e új hozzászólás, stb, csak a blogó értesül. Hogy ezt megtudjuk, ehhez végig kellene nézni az összes blogot - ami szinte lehetetlenség.

251002 2013.03.20. 11:45:23

Kedves Geo! Valóban dicséretnek szántam a szavaimat. És ne nekem köszönje, mert a posztot Ön írta! Érdeklődéssel várom a folytatást.

12347 2013.03.21. 23:30:38

Egy nagyon neves, ismert közgazdász véleményét sikerült beszereznem - mit mondjak, őszinte volt velem: Szia, bocs, de ezekre a kérdésekre vagy nincsenek félszavas válaszok és/vagy a kérdések eleve pongyolák, nem közgazdasági nyelven íródtak, így nehezen értelmezhetők és/vagy még nincs rájuk egyértelmű válasz. Ennek a kibogozása viszont több ember kapacitásait is meghaladná, nem csak az enyémet :-) Persze, megköszöntem, de azért :-(

251002 2013.03.22. 00:49:42

RE: 29. Se az nem ment fel egy közgazdászt a felelősség alól, hogy a kérdések nehezen értelmezhetők és/vagy nincs rájuk egyértelmű válasz, se az, hogy meghaladja egy ember kapacitását. Amire választ lehet adni, arra meg kell kísérelni azt megtenni! Különben miért közgazdász valaki? Jómagam is azt szoktam mondani, a mai kor Marxa még meg se született. Különben az a gyanúm, egyszerűen csak kishitűek vagyunk arra nézve, hogy a válaszokkal meg mernénk próbálkozni.

12347 2013.03.22. 10:29:24

Egy újabb gyors komment: 1.Milyen mértékű ez a kockázat? Valóban jól mutatja, hogy a világ GDP-jének többszöröse (több mint 20 X) forog naponta a pénzpiacon, un. forró pénzként? Szerintem ezen részben túl vagyunk. Pont arról szólt a válság, hogy túl nagyok voltak a pénzügyi áttételek, és ez most lecsökkent. 2.Mikor válik kockázattá a kockázatkezelés? Mert a rossz hitelek átcsomagolása, megbízhatóként való továbbértékesítése már egyértelműen csalárd tevékenység. Ez szabályozási kérdés. Csalók persze mindig lesznek, de a szabályozás arra jó, hogy rendszer szinten ne ismétlődhessen meg ez a történet. 3.Megfelelő szabályozás és ellenőrzés a csalárd ügyleteket kizárhatja – ez önmagában elég a kockázat csökkentésére? Ehhez nem értek, de szerintem az elmúlt 4 évben minden erről szólt. 4.A piaci működés feltétele egyben a csőd lehetősége is – megakadályozható-és megakadályozandó-e, hogy túl nagy bankok/cégek alakuljanak ki, amikor már nagyobb kárt okozna a bedőlésük, mint a csődjük? Piacpártiként azt gondolom, hogy nincsenek, és nem is lehetnek túl nagy szereplők a piacon. 5.Megoldható-e mindez globális összefogás nélkül? Mert ha nem, akkor az a megvalósítás irrealitásig fokozódó bizonytalanságát is jelentheti. Szudánt feltehetőleg nem kell bevonni ebbe. 6.A 2008-as válság kezeléseként sok pénz került ki a gazdaságba (QE-k, ECB, stb). Ezek egyelőre nem okoznak inflációt - nem kell-e attól félni, hogy emögött egy újabb buborék kialakulása húzódik meg? A szűk kör kezébe történő tőke-koncentráció nem egyszerűen etika/esztétikai probléma, hanem hosszú távú hatékonysági, fenntarthatósági kérdés is – a monopóliumok, így a vagyon-monopólium is káros. A piacra öntött pénz éppen az áttételek csökkenése, a multiplikátor hatás visszaesése miatt nem okoz pillanatnyilag gondot. 10 forint bankbetétből most nem 22 forint hitel lesz, hanem 14 (a számok fiktívek). Idővel (a növekedés megindulásával) ez a folymat visszfordul majd, jönnek a jagybanki kamatemelések, stb., de ez nagyon sokáig, akár évtizedekig is eltarthat. A 33-as válság után a kamatok a hatvanas években tértek vissza a válság előtti szintekre, pedig közben a háború egy elképesztő lökést adott a gazdaságnak. Japánban 20 éve van gyakorlatilag zéró kamat. 1.Igaz-e a fenti állítás? Az, hogy látunk egy rakás kurva gazdag amber, nem jelenti azt, hogy a világban vagyon koncentráció van. Ráadásul egyik sincs semifle monopol helyzetben, mert rajta kívül van 20/100/1000/10000 másik jövedelmi szintenként. Ez buta toposz. 2.Elfogadható-e az egyének szintjén, hogy mivel leállna az élet, ha bárki meg akarná akadályozni, hogy valaki fair üzlettel annyit keressen, amennyit csak tud, ezért az egyén gazdagodásának nem szabad plafont állítani? (Ami adott esetben nem jelenti, hogy ne lehetne progresszív adózás – de ez itt most más kérdés.) Én nem bírom az ilyen elméleteket, de a gyakorlatban nyilván azon múlik, hogy hol van ez a plafon. 3.Liska után szabadon: ha az előző két kérdésre igenlő a válasz, akkor az öröklésnél fogható-e meg a dolog? Az öröklés szerintem előre viszi a világot, mert engem például erősen motivál, hogy mit hagyok a gyerekeimre, és van belőlük egy rakéás. De ez hitvita. 4.Mekkora és milyen mértékű lehet az öröklési lánc? (Megj: tudom, itt dollár milliárdokról van szó, nem arról a pár HUF milkáról, amit nagy örömmel szándékozom majd az unokáimra költeni.) Nem tudom. 5.Ha az örökség nagy részét elvonja az állam, a társadalom – nem csorbítja-e azt a hajtóerőt, melyről a 2. pontban van szó? Pont erről beszéltem 6.Az állami elvonás nem jár-e azzal, hogy tönkremegy a cég – pl. egy Rt esetében a kényszer értékesítés miatt? de. 7.Előírható-e hogy az így befolyt pénzt kizárólag felzárkóztatási, esélyegyenlőségi, fenntarthatósági programokra költsék? nem 8.Egyáltalán: betartható-e egy ilyen örökség-lenyúlás? nem, ennél könnyebben semmit nem lehet kijátszani

12347 2013.03.22. 14:56:30

ad. 31. Tán nem kell bizonygatnom, hogy mennyire nem vagyok "közgazdász" - odáig jutottam, hogy az ideális piac (vagy legalább a feléje közeledés a nem természetes monopóliumok esetén) és a komparatív előnyök kihasználása jó dolog. Főleg ez utóbbira látok kevés jelet. ad.1. Elhiszem, hogy csökkent - de jó lenne abban bízni, hogy valamiféle kritikus szint alá. ad.2. valszleg csak globálisan lehet , az 5. válaszon jót röhögtem:-) Lehet, a kérdések mást sugallnak, de: Nem tartom elképzelhetőnek a jövedelmek, a vagyonosodás korlátozását az egyéni életút során - ugyanakkor az átláthatóságot, a korrekt teherviselést igen, s tán egyfajta jövedelem-vagyonadó kombinációt. Öröklés: nem csak hit, hanem megvalósíthatóság kérdése is - ahogy a 8. pontban mondod. Ha sok gyereked van, akkor ez eleve biztosíték arra, hogy a kurva nagy gazdagságból eredő monopol helyzeted ne öröklődhessen tovább :-). Egy Paris Hilton féle celebkedés persze, hogy bánccsa a tember szemét - de ez mégsem makrookonómiai tétel. Egyrészt valóban úgy gondolom, hogy nem a tulajdonforma a lényeges - s természetesen nem a kölyköknek átadható diploma/lakás/kocsi/induló tőke egy vállalkozáshoz tételekre gondolok, inkább a forrást keresném a 7. ponthoz - mert a komparatív előnyök az csak egy elv/elmélet - de nem törvényszerűség.

251002 2013.03.24. 00:09:28

RE: 32. Gyors kommentre gyors válasz. Ad 1. "Szerintem ezen részben túl vagyunk. Pont arról szólt a válság, hogy túl nagyok voltak a pénzügyi áttételek, és ez most lecsökkent." Így igaz! De mivel nincs hitelezés, lényegesen csökkent a fogyasztás is. Az eredmény: pangó gazdaság. As 2. "Csalók persze mindig lesznek, de a szabályozás arra jó, hogy rendszer szinten ne ismétlődhessen meg ez a történet." Ezt én kevésnek vélem. Ha a rendszerproblémákat nem oldjuk meg, csak a csalókat akarjuk beszabályozni, az még félmegoldásnak is kevés. Ad 4. "Piacpártiként azt gondolom, hogy nincsenek, és nem is lehetnek túl nagy szereplők a piacon." Ezzel alapvetően nem értek egyet. Ha az egész világgazdaság máris mindössze néhány száz klán kezében van, amelyek csupán névlegesen szerepelnek eltérő tulajdonosok magántulajdonaként, akkor ez sokkal nagyobb problémát éreztet. Semmi nem zárja ugyanis ki, hogy máris létezik a nemzetállamok feje fölött egy háttérhatalom. Ezt a problémát nem lehet elég komolyan venni. Nem megoldás, ha pusztán mosolygunk rajta. Ad 6. "10 forint bankbetétből most nem 22 forint hitel lesz, hanem 14 (a számok fiktívek)." Az OK, hogy a számok fiktívek, de ideje volna megérteni, hogy ténylegesen a pénzügyi rendszerben a Credit Crunchot megelőzően klasszikus bankbetét (megtakarítás) csak a kötelező tartalékrátának megfelelő hányad volt. Azaz 5% tartalékráta esetén 5 Ft-ból volt 100 hitel. 2%-nál ugyanez 2 Ft-ból 100 hitel.Mára az arány javult ugyan, mert a bankok visszafogták a hitelezést, de a 10 Ft-ból 14 hitel túlzó. (A véleményem szerint.) "Idővel (a növekedés megindulásával) ez a folymat visszfordul majd..." Na ez az, ami abszolút megkérdőjelezhető. Mitől indulna meg a növekedés? Mi van akkor, ha TÉNYLEG IGAZ, HOGY A KAPITALISTA FEJLŐDÉS ELÉRTE A KORLÁTAIT? Egyrészt a tulajdonviszonyok fenntarthatatlansága miatt, másrészt az OIL PEAK miatt? Ad 1. "Az, hogy látunk egy rakás kurva gazdag amber, nem jelenti azt, hogy a világban vagyon koncentráció van. Ráadásul egyik sincs semifle monopol helyzetben, mert rajta kívül van 20/100/1000/10000 másik jövedelmi szintenként. Ez buta toposz." Nem akarjuk látni a vagyonkoncentrációt? Szerintem ez a "buta toposz". Ad 2-3. "Én nem bírom az ilyen elméleteket, de a gyakorlatban nyilván azon múlik, hogy hol van ez a plafon." Ha kizárólag a régi sémák szerint nézzük a dolgokat, akkor soha nem fogunk tudni a gazdaságban új mozgatórugókat felfedezni. Ad 8. "Egyáltalán: betartható-e egy ilyen örökség-lenyúlás? nem, ennél könnyebben semmit nem lehet kijátszani" Még egy okkal több, hogy nem az öröklésnél, hanem a tulajdonjognál kell megfogni a dolgokat. ÚGY LÁTSZIK KORAI VOLT A SZERZŐÉL MÁR A KÉRDÉSFELVETÉST IS POZITÍVNAK ÉRTÉKELNI. Csak azért volta a kérdésfelvetés, hogy a szerző a kérdésekre válaszolva mindjárt el is utasíthassa őket.

251002 2014.01.31. 11:19:26

A szerző nem először teszi vissza egy-egy írását a blogfelületre. Volt már fenn ez az írás 2013. január 20-án. Ehhez képest 2013. március 18-án kiegészült a szöveg ezzel a ponttal: „6. A 2008-as válság kezeléseként sok pénz került ki a gazdaságba (QE-k, ECB, stb). Ezek egyelőre nem okoznak inflációt - nem kell-e attól félni, hogy emögött egy újabb buborék kialakulása húzódik meg?” [A 2008-as válság kapcsán a bankok tőkeveszteségeit pótolták vissza, azaz lényegében a semmiből teremtett pénzt. Ez persze, hogy nem okozott infláviót, mert az inflációt már akkor elszenvedtük, amikor ezeket a pénzeket eredetileg „megteremtették”.] .......................................................................................................................................................... Ez alkalommal (tehát 2014. január 30-án) a változás mindössze annyi, hogy a szöveg kiegészült egy újabb ponttal: „7. A tőke gyors, mozgékony - oda megy, ahol profitot talál. A szabályozás, ellenőrzés, kontroll csak akkor valósítható meg, ha mindezek szintén globálissá válnak? Ha igen: nem az az egyetlen lehetséges megoldás, hogy a tőke minél előbb "körbeérjen" a Földön? [Ez nyilvánvaló tévedés, hiszen a tőke egy-két lépéssel mindig előbbre tart a globalizációban, mint a szabályozás globalizációja, ami csak utána kullog a dolgoknak. Éppen az a félő, hogy a hatalom teljesen kicsúszik a „polgári demokráciák” kezéből és a szabályozás teljes egészében a tőke befolyását fogja tükrözni csak. A „népszuverenitásnak” pedig semmi nem marad. Tehát éppen a lényeg sikkad el a szerző felvetésében.] ............................................................................................................................................................... Mi a szerző célja az írásának újbóli bemutatásával? Szemléltetni, hogy milyen lassan érlelődnek benne az új gondolatok? Változott talán valamit a véleménye? Nem egyszerűbb volna azt leírni és arra felhívni a figyelmet? Vagy arra kíváncsi, hogy a vitapartnerek véleménye változott-e? Mert a legutolsó hozzászólásomban (33. aLEx, 2013. 03. 24. 0:09) kifejtettem, hogy a „vitaindítóban” felvázolt látszólag progresszív kérdések csak amolyan „költői” jellegűek, ami azt a célt szolgálja a szerző számára, hogy legyen mit megcáfolnia. Hiszen a hozzászólók egyetlen gondolatával sem ért egyet. Lássuk tehát, hogy mi célból publikálta újra a szerző az írását!

276487 2014.02.02. 15:35:33

A gazdag ember azért gazdag, mert a pénzét nem éli fel, tudja fialtatni, tudja hová fektesse be. Fel kell tenni a kérdést, a befektetés, a tőzsdézés munka-e? Hát bizony kell hozzá némi szellemi képesség, úgy is mondhatjuk szellemi munka. A munkának meg van eredménye, nyereség vagy veszteség.
süti beállítások módosítása