HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

A társadalom túl komoly dolog ahhoz, hogy csak politikusokra bízhatnánk 2.

2013.04.29. 23:37 Geo_

Georges Clemenceau: „A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy csak katonákra bízhatnánk.”
E mögött az a tartalom, hogy mivel a katonákat harcolásra képezték ki – ők fegyverrel akarják megoldani a konfliktusokat.
A társadalom életére: „A társadalom túl komoly dolog ahhoz, hogy csak politikusokra bízhatnánk.”

Georges Clemenceau: „A háború túl komoly dolog ahhoz, hogy csak katonákra bízhatnánk.”
E mögött az a tartalom, hogy mivel a katonákat harcolásra képezték ki – ők fegyverrel akarják megoldani a konfliktusokat.
A társadalom életére: „A társadalom túl komoly dolog ahhoz, hogy csak politikusokra bízhatnánk.”

Ennek a parafrázisnak a lényege az, hogy a politika – különösen a választási küzdelemben, amikor egy mandátum, vagy a győzelem megszerzéséről van szó – látszólag egy zérus összegű játszma: vagy "ők" győznek vagy "mi", s a győztes mindent visz. Ugyanakkor jól tudjuk, hogy legalább is elvileg létezik más lehetőség is, hiszen maga a helyzet olyan, hogy adott pozitív összegű mandátumok megosztásáról van szó. Persze, mindennek végül is a politikában is le kell képződnie – példája ennek a szociális piacgazdaság, a Moncloa-paktum Spanyolországban, az ír megegyezés, s ez az alapja a skandináv modellnek is. Nem véletlenül törekedett az alkotmányunk az egypárti alkotmányozás kizárására, s a 2/3-os törvénykezésnek sem a számszerűsége volt a lényege, hanem az, hogy ne vesszen "kárba" az ellenzéki támogatottság, együttműködési kényszer legyen. A történelemből és az irodalomban azonban bőven találhatunk olyan példákat, melyek azt bizonyítják: egy alapvetően pozitív összegű szituációban a "zérus összegűként" végigvitt játszma az összes versengő szereplő veszteségét okozhatja. A nem túl távoli időkben lejátszódott szerb-horvát háború, vagy az irodalomból a közlegelő dillemája vagy az 1 dolláros licit ennek a példája.
Mit jelent ma mindez? Nem tagadva a politikában a pártok szerepét, a megoldást nem lehet az egymás megsemmisítésére törekvő erőkre bízni. A választásra való felkészülésben az alapvető megegyezést társadalmi szinten lehet létrehozni – vagyis olyan szereplők bevonásával, kik nem érintettek a mandátum-elosztásban. (Pédák: szakmai kerekasztalok, 2008-ban a Reformszövetség). Nincs kétségem, hogy a pártoknak ne lennének felkészült alkotmányügyi szakértői – de másként mutat, ha a lehetséges alternatívákat olyan grémium/kerekasztal dolgozza ki, melyben részt vesz – csak példaként – Majthényi, Sólyom, Kukorelly, Tóth Zoltán, Kolláth György vagy egyéb think-tank műhelyek képviselői. (Valójában erre a szerepre készült a Szolidaritás, majd az Együtt 2014 – de az LMP elhatárolódása egyelőre megakadályozta, hogy kialakuljon egy nem-MSZP-s társadalmi szövetség, az MSZP „nagyvonalú” ajánlata a programok egyeztetéséről viszont azt teszi/tenné lehetetlenné, hogy a megoldás kikerüljön a politikai zéró-összegű játszóteréből.)

Így ma kettős feladat látszik:
1. társadalmi szinten keresni a megoldást
2. ezzel együtt megoldást keresni arra, hogy megoldódjon a „zérus- (valójában: fix) összegű” mandátum-elosztás a választási koalíción belül.

Az előbb megoldásról írtam – bár nem tudom, erre létezik-e.

Volt-e értelmük a kerekasztaloknak? - Mindenki együtt ha a közpolitikai kerekasztalok csak rész sikereket is értek el - de látható, hogy a "politikai árkok" ilyen módon átjárhatóak.

Mert azért ne felejtsük: ez egy csapda-helyzet: ahhoz, hogy az össz-társadalmi pozitív játszmára sor kerülhessen - ahhoz a jelenlegi hatalmat le kell győzni.


 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr598247774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

12347 2013.05.02. 10:27:44

http://kozeleti-kerdesekrol.nolblog.hu/archives/2013/05/01/Jatekelmeletek_a_politikaban_meg_ami_azokbol_kimaradt/ Természetesen nem fogok egy ellen-blogba járni, de azért leszögezem: ha nem érti, nem kellene ezzel villognia.

251002 2013.05.02. 13:25:50

RE: 1. Válasz a saját blogom 7. kommentjében. (http://kozeleti-kerdesekrol.nolblog.hu/archives/2013/05/01/Jatekelmeletek_a_politikaban_meg_ami_azokbol_kimaradt/)

12347 2013.05.02. 14:50:19

Nézze, aLEx, írhat ellen-blogot kedvére. Ha felhívnám a figyelmét, hogy a. Ezek szerint a választási szituáció egy tipikus zéró összegű játszma, de az elosztható mandátumok száma attól se több, se kevesebb nem lesz, hogy a kampányban részt vevő pártok fair módon politizálnak-e avagy sem. Más szavakkal kifejezve a zéró összegű játszma igenis megvalósulhat a valós pozitív számok halmazán. b. "Egyáltalán nem vonom kétségbe, hogy a politikában működnek a játékelméletek. Azt viszont vitatom, hogy ezt a dolgot a zéró összegű játszma fogalmával lehetne azonosítani." egymásnak ellentmondó állítások, hát bizonyára kapnék a fejemre, hogy a DK és a létező pártok húzzanak el, majd a társadalom kialakítja a maga konszenzusát, stb, stb. A lényeg: egy matematikus hívta fel a figyelmemet, hogy a választási küzdelem egy fix összegű játszma, s "normális" esetben nincs a győztes-mindent-visz szindróma, s nem végzetes érzés kisebbségben maradni, pl. mert konszenzus van az alapértékekben (ld. jogállamiság), a parlamentben is érvényesülő kisebbségi jogosultságoknak, ellenőrzési jognak, stb. Ugyanakkor maga a választás egy ponton zérus-összegűnek tűnik (az első változatban is hasonlót írtam), ezért szabadulnak el az indulatok, az eszközök, s alakulnak ki az árkok. A példázatom pedig arról szólna, hogy ne olyan terepen keressük a megoldást, ahol nagyon nagy a veszélye a küzdelem eszkalációjának - s erre megítélésem szerint egy erős társadalom lehet a biztosíték, mely képes kontrollálni az ígéreteket, a hazugságokat, az eszközöket. A "konszenzust" magát ebben a munimum-értelemben használom-értelmezem, aminek a megjelenési formája egy szilárd alkotmányosság - egy polgári jogállam. Ez még el is érhető, működőképes - hiszen erre van példa. Magának a társadalomnak, és a politikának azonban nem kell állandó konszenzuson alapulnia, egyrészt mert ez lehetetlen, másrészt a fejlődést is kizárná.

291070 2013.05.02. 17:10:19

bocs, geo, de alexnek bármit megmagyarázni kb. annyira értelmetlen, mint vakondnak a napsütést :)

251002 2013.05.02. 20:40:49

"...vakondnak a napsütést..." Hehe! A vakondnak a napsütést magyarázni kell? Őt nem a nap melege élteti?

251002 2013.05.03. 00:29:17

RE: 3. Geo (szerkesztő) 2013. 05. 02. 14:50 Válasz ment a saját blogom 22. kommentjében (2013.05.03. 0:14).