Csizmadia Ervin kérdezi: Miért „alaptalan” a magyar demokrácia? (ÉS 2013.04.05.) Régóta kutatja és elemzi a magyar társadalom helyzetét, írásában jól írja le, hogy társadalmi alapok nélkül törvényszerűen következett be a jogállam válsága.
Csizmadia Ervin kérdezi: Miért „alaptalan” a magyar demokrácia? (ÉS 2013.04.05.) Régóta kutatja és elemzi a magyar társadalom helyzetét, írásában jól írja le, hogy társadalmi alapok nélkül törvényszerűen következett be a jogállam válsága.
Kopp Mária[i], Bakacsi Gyula[ii], Csizm[iii]adia Ervin, Csepeli György[iv], Fleck Zoltán[v], Ripp Zoltán[vi] a világ kulturális térképét elkészítő Engelhardt-Wenze[vii]l páros, s legfőképp Hankiss Elemér[viii], aki a legátfogóbban foglalkozott a témával, részletes és komplex tanulmányaik alapján állítható össze a rendkívül elnagyolt, de a lényeget tömören tartalmazó kép[ix]: A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető. A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás.
A fentiek alapján a „magyar lélek” – szinte mindenben ellentétes azzal, ami a jelen sikerességéhez kell. A jövő az egyén- és társadalom, valamint a természet egyensúlyának megtalálásán múlik, amihez alapvetően poszt-indusztrialista értékrend tartozik, azonban a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos fejlődési folyamatokat nem lehet átugrani: esetünkben ez a teljesítményére büszke, a jövő számára befektető/megtakarító polgár/citoyen, aki tudja, hogy közösségben lehet sikeres, a szolidaritás és a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása egyben saját, személyes érdeke is. Egyetértve a cikkben foglaltakkal, a társadalmi alapzat alapelemei: állampolgárság, társadalmi kohézió, politikai nevelés (citizenship, social cohesion, political education).
Vitám a szerző megoldási javaslataival kapcsolatban van. (A kulcsszavakat kiemeltem.) Egyrészt a politika már felismerte e társadalmi folyamatokat. Gyurcsány hivatkozott rá kormányzása alatt, s nem pusztán hangoztatta, de az önkormányzati, egészségügyi, oktatási rendszer átalakításai is ebbe az irányba mutattak – persze, a megszorításokkal keveredve, ami egyben kikezdhetővé is tette ezeket. A szakmai kerekasztalok viszont mentesek voltak mindettől, de mára csak szép emlékké halványultak. A politika másik térfelét sem lehet vádolni a felismerés hiányával –csak éppen Orbán maximálisan „épít” rá, a negatív elemeket kihasználva. Az Együtt 2014 léte pedig ennek konkrét gyakorlati ígérete lehet, amikor egy szellemi agytröszt szövetkezik egy civil- és egy szakszervezeti mozgalommal, reflektálva a felismert társadalmi deficitre. Számomra meggyőző, hogy a demokratikus erők nem pusztán politikai erőfelmérésből, hanem az építkezés szükségességéből kiindulva készülnek a választás győzelem utáni helyzetre – de ahhoz nem találok érvet, hogy ehhez ne kellene előbb legyőzni Orbán Viktort.
Megértem, hogy a szerzőnek hangsúlyoznia kell politikai függetlenségét – talán ennek ennek tudható be, hogy írásában a nagykoalíció létrehozására tesz javaslatot, hiszen semmiféle jel nem utal arra, hogy Orbán Simicskán kívül bárki mással hajlandó lenne érdemi koalícióalkotásra. Természetesen a gondolat nem ördögtől való – számos országban találhatunk erre pozitív példákat. A hazai dolgaink azonban veszélyes példákat mutatnak – hiszen nálunk is létezett, ha korlátozottan is, de nagykoalíció: a pártpénztárnokok közt. Ahogy 2008-ban láttuk, még válság idején is hiányzott az együttműködés minimuma - de erről szerencsére nincs szó, s reméljük, megússzuk, s nem ezért bukik a rezsim. Ugyanakkor az együttműködésre, az esetleges nagykoalícióra akkor lenne esély, ha a felek meg tudnának egyezni néhány alapvető kérdésben, abban, hogy mit tekintenek közjónak. Amíg általánosan fogalmazunk, tán megteremthető ez az egyetértés: a társadalom, a gazdaság, a környezet rövid és hosszú távú fenntarthatósága. Ahogy Varga Kristóf (Búcsú a veteránoktól, MANCS, 2013.03.14) kifejti, a ma kibékíthetetlennek látszó ellentétek is közös nevezőre hozhatók. E lap friss számában (Bizalmi indítvány,04.11. ) Eörsi Mátyás „bánatos különvéleményt” fogalmaz meg az ellenzéki összefogásról – bár éppen annak sikeréért. A nemzeti kiegyezésnek ezért az lehet az útja, hogy az önmagukat demokratikusnak tartó erők megmutatják, hogy nem csak egy pillanatnyi politikai-, hanem társadalmi cél érdekében is képesek egy közép-nagy koalícióra, majd ezt követheti a társadalmi összefogás.
Ebben az elemzők, tudósok is segíthetnek: közvetíthetnek, moderálhatnak, s megmutathatják a programok vitájában, hogy azok közül mi szolgálja legjobban – a köz javát.
[i] http://www.szazadveg.hu/files/kiadoarchivum/koppskrabski.pdf
[ii] http://www.libri.hu/konyv/szervezeti-magatartas-es-vezetes.html
[iii] http://www.es.hu/index.php?view=doc;26341
[iv] http://magyarnarancs.hu/belpol/magyarorszag_2010_valsag_es_tekintelyelvuseg_-_azok_a_csodalatos_harmincas_evek-75030
[v] http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=41033:miert-sikeres-a-fidesz-demokraciarombolasa&catid=37:csfleckzoltan&Itemid=62
[vi] http://mozgovilag.com/?p=3593
[vii] http://www.worldvaluessurvey.org/wvs/articles/folder_published/article_base_54
[viii] http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=191:tarsadalmi-szerzdes&catid=82:nemzeti-egyuettmkoedes&Itemid=94
[ix] http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2013-04-19/8247796/.
