Olvasom az általam tisztelt szerző elemzését (Csizmadia Ervin: Milyen lesz az új pártrendszer? NOL, 2013.03.26). „A magam részéről egy stabil négypártrendszer kialakulását várom, s ezen belül az új kispártok integrálódását a két nagyba. Ezzel persze a kicsik is nyerhetnek, hiszen ideológiai profiljukkal legalább részben újjáformálhatják az ellenzéki alappártok karakterét is.”
Olvasom az általam tisztelt szerző elemzését (Csizmadia Ervin: Milyen lesz az új pártrendszer? NOL, 2013.03.26). „A magam részéről egy stabil négypártrendszer kialakulását várom, s ezen belül az új kispártok integrálódását a két nagyba. Ezzel persze a kicsik is nyerhetnek, hiszen ideológiai profiljukkal legalább részben újjáformálhatják az ellenzéki alappártok karakterét is.”
Az eredmény, a „kimenet” persze lehet, hogy ez lesz – ami nem megoldás mindarra, amit a szerző is állandóan hiányol: a párbeszédet és együttműködést a magyar társadalomban, amit integrációnak neveznék. Integráció viszont csak olyan rendszerben valósulhat meg, melyben a részek közt léteznek kapcsolatok, vannak közös értékek és területek, így létezhet átjárás, s így temethetők be az árkok. Számomra közhely, de sajnos nem általános, hogy ez a közös a társadalmi minimum, a „közjó” az, ami biztosíthatja a társadalom, a gazdaság, a természet hosszú távú fenntarthatóságát.
Ha kényszerűen is, de tudomásul veszem a Jobbik létezését – de nem nekem kell kizárnom őket ebből a halmazból, mivel ezt megtették ők maguk.
Jelenlegi formájában a Fidesz nem képvisel olyan részt, mely integrálható lenne a közjó érdekében: nem konzervatív, nem jobboldali – egy hatalom-orientált szűk közösség által összebetonozott vallási közösség, melynek napi politikáját az motiválja, hogy éppen mit mutatnak a felmérések, mi aggasztja az embereket – s nyugodt szívvel teszi, mit akár 1 éve is ellenzett…
S a másik oldalon sem felhőtlen a boldogság. Mert nem az a baj, hogy az amúgy az elnökválasztáson 30 %-os támogatottságot elért politikus csacskaságot mond – ilyen már többször is előfordult. Ami figyelemre méltó, az az, hogy a párt hivatalos hangja, szóvivője az első, aki lájkolva a posztot – figyelmeztetés helyett.
A négyből maradt egy: a nagy kérdés, hogy ki tudja úgy megszólítani a MANYUP-tagokat, munkavállalókat, a gazdasági visszaesés miatt leépített dolgozókat, közszolgálatikat és rendvédelmiseket, tanárokat, diákokat, átvert mezőgazdákat, EÜ dolgozókat, cserbenhagyott deviza-hiteleseket, cigányokat, zsidókat, kisegyházak tagjait, a jogállamot tisztelőket, bázis- és polgári demokratákat, LMBT-seket, házasságon kívüli kapcsolatban élőket, felpörgetett határon túli magyarokat és a külföldön dolgozókat, az egykori Fideszeseket, a Fekete Györgyön inneni művészeket. (Segítéget elfogadok, ha valaki legalább 1 csoportba ne tudná besorolni magát.) S nem csak megszólítani kell, hanem reális alternatívát nyújtani. Ez egyedül nem megy…
