Az atomenergia borzalmas pusztításokra képes – de szabályozott, biztonságos feltételek közt stabil energiatermelésre képes. Minden hasonlat sántít – de a XXI. században a társadalmak életében a népszavazás az, ami lehet a demokratizmus kiszélesítésének eszköze – s lehet egy olyan fegyver, mely képes szétrobbantani a társadalom normális működését. Marosán György – eredeti képzettsége szerint fizikus, ezért a példa – közíróként gyakran fordítja le a társadalom, a politika területeire a vezetéselmélet eredményeit. Naivnak tűnik az a javaslata, hogy a népszavazás eszköze könnyen keretek közt tartható. Ugyanis egy fizikus tudja, ezért nem játszik a kritikus tömeggel – a naiv pedig azt hiszi, hogy más sem jár el könnyelműen.Marosán György: „Szervezzünk népszavazást!” (NSZ, 2013.02.09.)

Az atomenergia borzalmas pusztításokra képes – de szabályozott, biztonságos feltételek közt stabil energiatermelésre képes. Minden hasonlat sántít – de a XXI. században a társadalmak életében a népszavazás az, ami lehet a demokratizmus kiszélesítésének eszköze – s lehet egy olyan fegyver, mely képes szétrobbantani a társadalom normális működését. Marosán György – eredeti képzettsége szerint fizikus, ezért a példa – közíróként gyakran fordítja le a társadalom, a politika területeire a vezetéselmélet eredményeit. Naivnak tűnik az a javaslata, hogy a népszavazás eszköze könnyen keretek közt tartható. Ugyanis egy fizikus tudja, ezért nem játszik a kritikus tömeggel – a naiv pedig azt hiszi, hogy más sem jár el könnyelműen.Marosán György: „Szervezzünk népszavazást!” (NSZ, 2013.02.09.)

A cikkben valójában egy döntés előkészítési módszerről van szó – de talán pontosabb, ha közvélemény kutatásról beszélünk. A kérdés az, hogy mindez mennyiben demokratikus, s hogy valódi döntésről van-e szó.

Alapvetések – vagy legalábbis annak szánt kiindulópontok

A demokrácia=népuralom formai megközelítése alapján korábban azt tekintettük demokratikusabbnak, ha minél több emberre terjedt ki a szavazójog. Az aktív állampolgári részvétel hívei szerint ezért az jelenti a valódi demokráciát, ha a döntéseket a nép önmaga hozza. A közvetlen demokratizmusnak ma már adottak a technikai feltételei, akár naponta lehetne népszavazásokat tartani az interneten, SMS-sel – de tudjuk, ez könnyen populizmushoz, demagógiához vezethet. Ezért sokan a képviseleti demokrácia hívei – mások Goethet idézik: A hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.

A formai megközelítés mellett ezért érdemes a minőségi tartalmat is figyelembe vennünk, s ez alapján azt tekintsük a demokrácia „jóságfokának”, ha biztosítható a (1) közjó érdekében nép (2) döntése.

• · a közjó [1]fogalma nehezen meghatározható, tán elegendő megelégednünk azzal, ha nem a pillanatnyi, hanem a társadalom távlati érdekét tekintjük annak, a szociális, környezeti, kulturális, gazdasági fenntarthatóságot.
• · a döntés[2]: problémamegoldás, a cselekvési változatok közüli választást jelenti.

A demagógia valós veszélye miatt ugyanakkor nem a népuralmat kell korlátozni, hanem azt kell értelmezni, hogyan is dönthet a nép – mik a jó döntés feltételei. Lássuk be, hogy a valódi demokrácia nem egyszerűen a szavazás lehetősége – a döntéelmélettel foglalkozók szerint az egyszerű többségi szavazás az a módszer, mely a legkevésbé képes biztosítani, hogy jó döntések szülessenek. Ezért olyan eljárást kell találni, melyben valóságos és kiérlelt, kitárgyalt változatok közül lehet és kell választani, az előnyök-hátrányok mérlegelésével, a felelősség vállalásával. Mindez alapuljon a társadalmi csoportok együttműködésén, konszenzusra törekedve, hogy megelőzzék a későbbi ellentéteket. Szép, ideális kép – s még könnyű elképzelni, hogy működik a dolog, ha nyilvános a képviselőtestületi ülés, moderált és higgadt vita folyik a helyi honlapon arról, hogy mennyit is költsenek iskolára vagy útfelújításra – s ezek fedezetére mennyivel emeljék a helyi adókat. Ebben az esetben valóban jó és közös megoldás születhet, mivel a döntésben résztvevők tudása, ismeretanyaga azonos vagy hasonló, vagyis szimmetrikus.

Alternatív – és ellenzéki demagóg – pártok a közvetlen demokrácia hívei, a hagyományos pártok képviselői pedig a közvetett, parlamenti demokráciát vallják és részesítik előnyben. Bizonyára nem kell különösebben magyarázni, hogy egy népszavazás, netán a költségvetés esetében mennyire aszimmetrikus a szakértők, politikusok, polgárok tudása – s valódi demokrácia helyett a demagógiát, vagy akár a zsarnokságot segítenénk csak elő a döntéselméleti szempontból legkevésbé megalapozottnak tartott többségi szavazással. A részvételi demokrácia gyakorlásának vannak sikeres mintái[3] – de szükség van a képviseleti demokráciára is. A liberális parlamenti – de bármilyen - demokrácia is csak ott működőképes, ahol demokraták vannak. Legalább annyira azok, hogy képesek legyenek akár saját hatalmuk korlátozására, belátva, hogy a hatalommegosztás egy másik ciklusban éppen az ő érdekük lehet.

Ugyanígy belátható, hogy a választók tudás-aszimmetriájának csökkentése közös érdek: a több párt jobb, mint az egy – de a demagógia-spirál elkerülését még jobban szolgálja, ha civil és független szakértők értékelik a programjaikat, tevékenységüket[4], s nem álságos konzultációkkal, népszavazásokkal, hanem valódi nyílt demokráciával (open democracy[5]) válik a döntések részesévé az állampolgár.

Szintek és gyakorlat

Az alábbiakban az egyes szinteken működőképes demokrácia-gyakorlási módok lehetőségét vizsgálom – s nem foglalkozom most azzal az egyébként meghatározó jelentőségű témával, hogy az egyes szintekre milyen tevékenységeket, hatásköröket – s természetesen ezzel együtt anyagi forrásokat kell delegálni.

1. Helyi önkormányzat Közvetlen tapasztalat és befolyás

A gyakorlati tapasztalat is azt mutatja, hogy nagyjából 3000 fős az a közösség, melynek tagjai még ismerhetik egymást (de legalább az egyes területek kulcsszereplőit, a napi vagy munkakapcsolatban lévőket, stb).

Vagyis ekkorának becsülhetjük az önkormányzatiság első szintjébe tartozók körét, ahol elvárható, hogy mindenki megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a döntésekhez.

Jellegzetes döntések: szociális segély- és támogatás, fogyasztói értékelés,

Ezen a szinten megállapítható a tényleges szociális helyzet, működhet az egymásra figyelő s egymást segítő támogatási rendszer; érvényesíthető a közvetlen befolyás az együttélési normák betartására. Eldönthető a buszmegálló legjobb helye, eldönthető, hogy az iskola vagy az önkormányzat ablakát kell-e kifesteni, egy kisbuszt kell-e venni a diákok, betegek utaztatásra, vagy megoldható a „telekocsi”.

2. Mitől város a város, kistérség a kistérség? állampolgári részvétel

Egy város (funkciójában) környéke központja – közvetlen környéke elsőszámú felvevő helye – pl élelem, ipari és szolgáltató tevékenységek munkaereje - s szolgáltató/ellátó központja, legyen az gimnázium, orvosi szakellátás, államigazgatási helyi intézmények, mozi, étterem. Ahhoz, hogy megjárjuk az oda-vissza utat, ne legyen szükség egy egész napra. Szerencsés esetben egy város vonzáskörzetével együtt alkothatja a járást vagy kistérséget. Ez az a keret, ahol koordinálni érdemes a hulladékkezelést, a közmű-ellátást, ahol értékelni lehet és érdemes a közszolgáltatásokat.

Az országon belül is jelentős eltérés van a település-szerkezetben, ezért 10-60 e fő lehet egy város és átlagos vonzáskörzete, s ezt tekinthetjük az önkormányzatiság 2. szintjének.

Jellegzetes döntések: költségvetés; iskola vagy mozi kifestése; helyi sportkör támogatása; szociális keretek elosztása; munkahelyteremtő programok felügyelete/támogatása; pedagógusi, háziorvosi pályázatok értékelése; közösségi- és szociális munkaprogramok jóváhagyása; helyi adók kivetése – megjelenik a szakértelem szükségessége.

3. Magas szintű ellátási központok - régiók - moderált állampolgári részvétel

Legyen egyetem és főiskola, széles kulturális kínálat színházzal, legyen integrált és magas szintű egészségügyi ellátás.

Legyen kapcsolódás a gyorsforgalmú közlekedéshez, 1 napon belül oda-vissza elérhető legyen bármely intézmény.

A központ területén belül legyen értelme a közösségi közlekedés optimalizálásának (közút vs vasút), ezen belül közvetlenül hatnak a kiemelt fejlesztések (munkaerő, helyi kkv-k kapcsolódása, stb.)

A már kialakult struktúrákhoz igazodva kb. 100 km-es átmérőben 1,5-2,5 millió ember alkothat 1-1 életképes régiót.

Jellegzetes döntések: költségvetés (delegált és /vagy bevételi források alapján) regionális közlekedési hálózat optimalizálása; szociális- és működési keretek elosztása; regionális közmű- és szolgáltatásfejlesztési projektek jóváhagyása; regionális közmű- és szolgáltatás felügyelete és /vagy működtetése; EÜ, oktatás, kulturális költségvetés jóváhagyása. Ezen a szinten már nélkülözhetetlen a hiteles szakértelem, a demagógia kizárása.

4. "Nagyvilág" - polgári nyilvánosság

Jellemzője a világrendszerek léte és működése, ahol az üzleti-gazdasági élet átnyúlik a politikai határokon, s nemzeti keretek közt nem szabályozható.

Jellegzetes döntések: az egész Földre kiterjedő kontroll- és szabályozás az erőforrások felhasználásáról, a fegyverkezés ellenőrzése, regionális fejlesztési programok, Tobin-adó beszedése, stb. Ma örülhetünk, ha fellélegezhetünk, mert elfogadták az EU költségvetését, ha ésszerű kompromisszumokat kötnek az ENSZ-ben, vagy sikerül békét kötni egy háború után. Sokak természetes igénye, hogy beleszóljunk a világ dolgaiba – de erre az alapján kerülhet sor, ha megtanultuk a az 1 - 3 szinteket alkalmazni.

A fentiek alapján belátható, hogy időigényes egy ilyen vita lefolytatása, a döntéshozatal – azonban biztosítható a tömeges részvétel, az átláthatóság és az objektivitás.

Mindezekből az is következik, hogy a közvetlen részvétel felől egyre inkább a delegálásos demokrácia felé kell elmozdulni, az alapelvek azonban – nyíltság, átláthatóság, objektivitásra törekvés – nem változnak.

Ugyancsak a delegálásos megoldás kerül előtérbe, amennyiben szúk időkeret áll rendelkezésre. S akkor lehet kiszélesíteni az állampolgári részvételt s alkalmazni az állampolgári részvétel formáit – ha elfogadjuk, mi is az a közjó, s ha megtanuljuk, hogy a döntések milyen felelősséggel is járnak. Addig azonban a népszavazás csak a szimpátia mérésére alkalmas – ami a döntések helyettesítésére felelőtlenség.

[1] http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%B6zj%C3%B3.html

[2] Zoltayné Papp Zita: Döntéselmélet

[3] http://patyicivil.hu/wp-content/uploads/2010/05/reszveteli_koltsegvetes.pdf

[4] http://mitigernek.hu/ http://www.meltanyossag.hu/node/84

[5] http://www.opendemocracy.net/