Az Együtt 2014 megalakulásával még többet hallani arról, hogy a potenciális partnereknek biztosítékokat kell adniuk a választóknak, egymásnak. Miféle biztosítékokról lehet szó?
- 1. Rezsimváltás melletti elkötelezettség
- 2. A múlt kritikus és önkritikus értékelése
- 3. Esetleges kormányprogram megvalósítására vonatkozó biztosítékok
- 4. Együttműködési szabályok betartása
- 5. Önkormányzatiság, állampolgári részvétel
Az Együtt 2014 megalakulásával még többet hallani arról, hogy a potenciális partnereknek biztosítékokat kell adniuk a választóknak, egymásnak. Miféle biztosítékokról lehet szó?
- 1. Rezsimváltás melletti elkötelezettség
- 2. A múlt kritikus és önkritikus értékelése
- 3. Esetleges kormányprogram megvalósítására vonatkozó biztosítékok
- 4. Együttműködési szabályok betartása
- 5. Önkormányzatiság, állampolgári részvétel
Érdemes néhány, a gyakorlatban is könnyen belátható elvi dolgot tisztázni:
a.) a politikában is természetes a győzteshez, az erőshöz, illetve a legnagyobb potenciált felmutatóhoz való igazodás
b.)azok a rendszerek, szervezetek élet- és fejlődőképesek, melyek részei képesek a differenciálódásra, specializációra – majd az integrációra
c.)a másik fél mindenáron való legyőzése olyan helyzetet eredményez, melyben a „győztes” is valójában rosszabb helyzetbe kerül. A nagy tragédiák is akkor következnek be, ha az egyébként pozitív összegű játszmákat (melyben a felek egyaránt győztesek lehetnek valamilyen mértékben, vagyis pozitív összegű) zérus-összegűként játszanak le. Ilyen a normális társadalom is – azonban a választásokon annyiban zéró-összegűnek látszik a játszma, hogy egy mandátumot csak egy szereplő tud elnyerni.
d.) Megállapodni csak úgy lehet, ha felek 1. meghallgatják egymást 2. meg is értik, hogy mit miért mondanak 3. megtalálják a közös pontokat, területeket.
1. Rezsimváltás – látszólag egyszerű
http://nemtetszikarendszer.blog.hu/2012/03/13/a_tamogatas_ara_a_milla_12_pontja azonban kritikus lehet a 11. pont Fenntartható fejlődés – mivel ebben a témában az LMP jelenleg olyan programot képvisel, mely a rövid távú fenntarthatóságot veszélyezteti, az MSZP egyes politikusainak „baloldalisága” szintén irreális álmokra utal. Másik oldalról az un. „orthodox”, liberális gazdaságpolitika mintha kevés figyelmet fordítana a globalizációval együtt járó káros folyamatokra. A konfliktus egy lehetséges megoldása: a felek abban értsenek egyet, hogy a különböző szakmák részvételével nemzeti kerekasztal alakuljon a lehetséges változatok kidolgozására. A rövid távú megoldásokban viszont könnyebben egyetértésre tudnának jutni.
Egyszerű belátni: ahhoz, hogy e kérdésekről egyáltalán érdemben lehessen beszélni, vitatkozni, annak elengedhetetlen feltétele a jogállamiság helyreállítása.
2. Múlt értékelés: ennek a jövőre kell irányulnia – arra nem lehet számítani, hogy minden résztvevő azonosan ítélje meg a 2002-2010 közötti kormányzást.
a. 2006 őszi események: Itt a legnagyobb eltérés a DK és az LMP között van – de legalábbis így tűnik, mivel az MSZP az egészet szívesen hagyja a DK, pontosabban Gyurcsány nyakán.
Az LMP-nek nem kell feladnia a rendőri törvénytelenségek bírálatát – de azt be kell látnia, hogy az események nem a rendőri intézkedésekkel kezdődtek. A DK (és így az MSZP) abban az értelemben könnyű helyzetben van, hogy több bizottság is tárgyalta a témát, s azok anyagaiban megállapították az elkövetett hibákat és törvénytelenségeket, s felelősségvonásokra is sor került.
Szükséges, de az együttműködésnek kizárólagos feltétele a TV ostromhoz és az októberi rendzavarásokhoz vezető folyamat tisztázása, az akkori ellenzék szerepének egyértelművé tétele.
b. GazdaságpolitikaA feleknek látniuk kell, hogy a fenntartható pályáról a 2000-es intézkedésekkel tértünk le, majd 2002 után a 100 napos programokkal ez végképp folytathatatlanná vált. Bár önmagában a 2005 végi ÁFA csökkentés hatása nem haladta meg a „szokásos” választási költekezést, a felelősség ezért egyértelműen az MSZP-SZDSZ kormányé, így, természetesen Gyurcsány Ferencé is. A tanulságok levonása azonban nem maradt el, erre példa a Költségvetési Tanács létrehozása, a szakmai kerekasztalok működése.
Kritikus pont lehet az EU források felhasználása – ez Bajnait személyében is érintheti. Irreális felvetés, hogy e pénzeket elsősorban gazdaságfejlesztésre kellett volna fordítani – ugyanis nem erre adták a pénzt. Erősen vitathatók egyes prioritások (pl. autópálya építés súlya), s nem maradhat el a pályáztatás valós elemzése, értékelése (pl. Strabag ügy, 70-30 arány, Közgép tündöklése.)
Az értékelésben persze meghatározó a témától szabadulni akaró MSZP s a minden rosszat megszavazó, minden (valamennyire) jót akadályozó ellenzék szerepe.
c. Társadalmi folyamatok Kutatók, elemzők ma már egyetértenek abban, hogy társadalmunk fejlettsége, tudata elmaradt a 89-es politikai berendezkedéstől – demokrácia nem létezhet demokraták-, polgári állam citoyenek nélkül.
d. Szakpolitikai területek: különböző politikai, szakmai műhelyekben készülnek elemzések, programok a társadalom- és szociálpolitika, oktatás, EÜ, kultúra, mezőgazdaság, nemzetpolitika, környezetvédelem, közigazgatás és egyéb területeken. Ezek szükségesek és hasznosak ahhoz, hogy az egyes politikai szereplők felmutathassák önmagukat és megoldásaikat, ezzel együtt az is, hogy nyilvánvalóvá tegyék az eltéréseket is, ami alapján majd a támogatottságuk is lemérhetővé válik. Egyetértésre „csak” a majdan kormányt alapítóknak kell jutniuk – s ez nyilvánvalóan szűkebb kör lehet, mint a választási együttműködés. Ugyanakkor kívánatos lenne, ha a Költségvetési Tanács vagy korábbi kezdeményezések mintájára (http://mitigernek.hu/) létrejöjjenek olyan független intézmények, melyek értékelhetik, auditálhatják az egyes programokat.
3. Esetleges kormányprogramra vonatkozó biztosítékok: 22-es csapdája. Olyan erőknek kell összefogniuk, kiknek szakmai programjai sok tekintetben széttartóak – ugyanakkor program nélkül nem lehet nekivágni a választásnak, mert „az emberek” többsége nem érti, hogy csak a jogállamiság visszaállítása teremthet olyan feltételeket, melyek között egy kormányprogramról egyáltalán érdemben lehessen vitatkozni. Ezért szükséges, hogy közös programot is fel lehessen mutatni, ugyanakkor megmaradjon az egyes résztvevők önállósága is.
4. Együttműködési szabályok: természetesen ezeket közösen kell megalkotni – a nyilvánosság előtt ez a legfontosabb biztosíték.
A szabályoknak tartalmazniuk kell az egyes résztvevők megméretését, ami alapján majd a felek az elnyert mandátumokból részesedhetnek. Ez áll a saját programok és identitások felmutatásából, a támogatottság valós és átlátható méréséből.
A saját programok megméretése lényegében egy kampányt jelent – ennek szabályait és etikai kódexét rögzíteni kell.
Maga a mérés történhet részletes közvélemény-kutatással, előválasztással – vagy ezek valamilyen kombinációjával.
5. Önkormányzatiság, állampolgári részvétel
Tekintve, hogy a potenciális felek megközelítése az aktív bázis-demokrata típusú állampolgári részvételtől a ciklusonkénti véleménynyilvánításig terjed – még komoly, amúgy a 3. pontba tartozó kérdés. Ugyanakkor a felek egymás közti vitája jó terepe lehet a módszerek, eszközök kipróbálásához.
Mások számára is elképzelhető-e, hogy egy előválasztással dőljön el a saját programok megméretése?