HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

Magyarország és a glokalizáció

2012.07.03. 22:12 Geo_

A hazai helyzet

http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2012-07-03/8247730/. folytatása

 

A hazai helyzet

http://geo.nolblog.huhttp://geo2.blog.hu/media/image/2012-07-03/8247730/. folytatása

 

A rendszerváltáshoz legatyásodva érkeztünk – a gazdaság akkori állapotában fenntarthatatlan volt. A „tárgyalásos rendszerváltásban” – a jogászok játszották a fő szerepet. Ennek megfelelően alakították ki a liberális polgári demokrácia kereteit, a fékek és ellensúlyok szerepét, intézményrendszerét. 2 dologról nem tudtak megegyezni. Ebből az egyik: a gazdaság. Nem véletlen, ugyanis úgy érezhették, hogy ezzel egyrészt magukra vállalják a terheket is – másrészt az SZDSZ-t kivéve elképzelésük sem volt arról, hogy mit is kellene tenni.

A gépek, berendezések, technológiák akkor tekinthetőek vagyonnak – ha eredményt, hasznot is látunk belőle. Az adósság (részbeni) elengedése minden bizonnyal könnyített volna a helyzeten – de az akkor még sikeresnek számító iparágak, cégek semmire sem mentek volna tőkebevonás nélkül. Ma – a paksit kivéve – csak elavult erőműveink lennének, akadozna a gáz és áramellátás, nem lenne korszerű finomítója és kúthálózata a MOL-nak. Ahova különböző okok miatt nem jutott külföldi tőke – pl. MÁV, BKV  – azok színvonalán ez meg is látszik.

Természetesen vitatható a külföldi tőke térhódításának a sebessége, pl. a kiskereskedelemben – de nem a hazaáruló ballib kormányok, hanem az önkormányzatok törték magukat, hogy náluk is épüljön Tecsó. Senki sem tiltotta, hogy szövetkezzenek a kistermelők és szolgáltatók – s nem a piacpárti oldalra soroltak verték szét a nagyüzemeket.

Az jogos kritika lenne, hogy az állam keveset tett a szövetkezés támogatásáért – az érdekvédőknek, kamaráknak se támogatásért kellett volna lobbizniuk, ezzel is rögzítve az elmaradott struktúrákat, hanem az együttműködés kereteit, lehetőségeit, pl. közös piaci – főleg export – fellépést kellett volna keresniük és támogatniuk.

A szabad kereskedelmet persze lehet kárhoztatni – de azért ajánlott megérteni is. Mert a tőke természetesen a kedvező feltételeket keresi – de nem a régiónk országai vetélkedtek egymással a kedvezmények nyújtásában? A minimálbér autark emelése nem lehetetlenítette el az alacsony bérre épülő ágazatokat? A felzárkózáshoz nem infrastruktúrára, képzett munkaerőre, megbízható háttérre lenne szükség? Nem erre szolgált volna a kohéziós alap? Minden személyes együttérzésünk ellenére azt azért tudni kell, hogy csak az arra képesek tudnak felzárkózni – s hogy ezt az ország elbaltázta, nem a külföldi tőkét kell hibáztatni. Ugyanis érdekes módon a hazai tőke számára sem vonzóak a leszakadó régióink. Ugyancsak teljesen felesleges elővenni a nép-nemzeti bút, s demagóg módon siránkozni, hogy kivonják a profitot az országból: ugyan, hova, miért fektetnének be? Ha valakinek nem tűnt volna fel: a hazai tőke is egyre inkább külföldre menekül.

Mostanában már egyre több szó esik a második hiányról: hiába alakították ki a polgári demokrácia intézményrendszerét, egy dologról elfeledkeztek. Arról, hogy a demokráciához demokraták kellenek, illetve hogy újfajta gondolkodásra van szükség. Kopp Mária, Bakacsi Gyula, Csizmadia Ervin, a világ kulturális térképét elkészítő Engelhardt-Wenzel páros, s legfőképp Hankiss Elemér, aki a legátfogóbban foglalkozott  a témával, részletes és komplex tanulmányaik alapján állítható össze a rendkívül elnagyolt, de a lényeget tömören tartalmazó kép:

A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár  az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető.

A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás. Röviden összefoglalva: az önmagát megvalósító, önmaga teljesítményére büszke polgár/citoyen mentalitásban vagyunk nagy el/leragadva.

A lényeges kérdésekre a fentiek már választ is adnak: önmagában Magyarország nem tehet semmit – főleg olyasmitől kell óvakodnia, ami szembe megy a mega-trendekkel. Tekintve, hogy komplex kérdésekre nincs „egybites” válasz, mindig figyelni kell az arányokra, a tényezők közötti, szimmetriákat elősegítő kapcsolatokra.

Mi történik, ha a demagógok, nemzeti vérkönnyeket hullatók itthon akarják megoldani a globális problémákat? Veszélyes dolog ez, mert nemzetieskedni, a nemzeti érdeket szavakban védeni – könnyű. De ha nem tudunk megfelelő feltételeket biztosítani, az olyan „nemzeti tőke”, mint az OTP, MOL, Trigánit, CBA is külföldön terjeszkedik – itthon pedig marad az államinak nevezett gazdaság. Magyarország jól megbünteti a pénzintézeteket – s kiszárad a gazdaság, visszaszorul a hitelezés. (Tán belátható: a magas vérnyomás kezelésének radikális módszere a vér lecsapolása – de ez meglehetősen kockázatos a beteg élethelyzetére vonatkozóan.)

A világtrendeket figyelve mekkora esélye lehet az ország „újraiparosításának” – főleg, ha indokolatlanul felfelé rángatjuk a minimálbért, ha romboljuk a képzési/képzettségi esélyeket?

Hogyan tudjuk elősegíteni a nemzetek, kultúrák közötti közeledést, megértést – ha saját állampolgárainkkal sem tudjuk megtenni?

Hogyan tudjuk segíteni az EU pénzügyi integrációját, ezzel ellenőrző, szabályzó szerepét is – ha szabadságharcot folytatunk Brüsszel ellen?

Hogyan tudjuk elérni, hogy felelős polgárok felelős döntéseket hozzanak – ha a hatalom nemzeti konzultációval szédíti a zembereket?

Fejlődési fázisokat nem lehet kihagyni – amíg nem alakul ki a klasszikusnak tekinthető polgári szemlélet, a felelősségvállalás – nem képzelhető el, hogy eljussunk a jól-lét tevőleges igényléséig. Az igazi polgár ugyanis nem csak önmagáért, hanem a közösségért is felelősséget érez és visel. Ehhez jelentős kulturális, mentális változás kell – azonban beleütközünk az un. kultúraváltoztatási paradoxonba: ahhoz, hogy megváltoztassuk a működésünket, más kultúrára van szükség, azonban ez a változás nem lehetséges a működés megváltoztatása nélkül. Egy nagyvállalatnál egyszerűbb a megoldás: a vezetés meghirdeti az új elveket, ennek megfelelően alakítja át a folyamatait, belső kapcsolatrendszerét, majd a vezetés ezek szerint működik, s ezt – képzésekkel, tréningekkel támogatva – el is várja a cég alkalmazottjaitól. Ebben némi kényszert is tud alkalmazni – akár a vezetők, munkatársak cseréjével is. Egy országban mások a feltételek. Az új elveket, működési modellt nem a vezetés fogalmazza meg, hanem értelmiségi körök, műhelyek. Pl. a korábban említettek, s olyan intézmények, melyek tekintélyesek, nem a szűken vett pártérdekeket képviselik. (Hamecz István, Eötvös Károly Intézet, Demos, Haza- és Haladás, IDEA, Méltányosság – csak néhány példa. Előbb-utóbb nem zárnám ki a Századvéget s hasonló intézményeket sem.) Ez a közeg lefolytathatná a vitákat, eszmék ütköztetését – s ki is alakíthatja a követendő irányt. Megszervezhetik, hogy civil közösségek e szerint kezdjenek élni és működni – s hogy mindezzel szembesítsék is a politikai erőket. Ugyanis a pártok sok mindenre képesek a szavazatokért – miért ne teljesítenék a választói igényeket, ha az a közjót szolgálja? Igaz, ebben nincs nagy gyakorlatuk – de a „tulajdonosi jogokat” mégis csak a nép gyakorolja.

Korábban azt tekintettük demokratikusabbnak, ha minél több emberre terjedt ki a szavazójog. Ebben az a formai megközelítés érvényesült, hogy a demokrácia=népuralom. Érdemes azonban minőségi tartalmat is figyelembe vennünk, s ez alapján azt tekintsük a demokrácia „jóságfokának”, ha biztosítható a közjó érdekében nép döntése.

Tekintve, hogy a közjó [1]fogalma nehezen meghatározható, tán elegendő megelégednünk azzal, ha nem a pillanatnyi, hanem a távlati érdekeket tekintjük annak, a szociális, környezeti, kulturális, gazdasági fenntarthatóságot. A döntés problémamegoldás, a cselekvési változatok közüli választást jelenti. Külön kell foglalkozni a demokrácia, illetve annak gyakorlásának kérdésével: a közvetlen demokratizmusnak ma már adottak a technikai feltételei, akár naponta lehetne népszavazásokat tartani – de tudjuk, ez könnyen populizmushoz, demagógiához vezethet.

A hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe). Tehát nem a népuralmat kell korlátozni, hanem azt kell értelmezni, hogyan is dönthet a nép – mik a jó döntés feltételei. Látnunk kell, hogy a valódi demokrácia nem egyszerűen a szavazás lehetősége, hanem az az eljárás, melyben valóságos és kiérlelt, kitárgyalt változatok közül kell választani, az előnyök-hátrányok mérlegelésével. A társadalmi csoportok együttműködésén alapuljon, konszenzusra törekedve, hogy megelőzzék a későbbi ellentéteket. Szép, ideális kép – s még könnyű elképzelni, hogy működik a dolog, ha nyilvános a képviselőtestületi ülés, moderált és higgadt vita folyik a helyi honlapon arról, hogy mennyit is költsenek iskolára vagy útfelújításra – s ezek fedezetére mennyivel emeljék a helyi adókat. Ebben az esetben valóban jó és közös megoldás születhet, mivel a döntésben résztvevők tudása, ismeretanyaga azonos vagy hasonló, vagyis szimmetrikus. Bizonyára nem kell különösebben magyarázni, hogy egy népszavazás, netán a költségvetés esetében mennyire aszimmetrikus a szakértők, politikusok, polgárok tudása – s valódi demokrácia helyett a demagógiát, ezen keresztül a zsarnokságot segítenénk csak elő a döntéselméleti szempontból legkevésbé megalapozottnak tartott többségi szavazással. A közvetlen demokrácia gyakorlásának vannak sikeres mintái[2] – de ma még szükség van egy ország irányításában a képviseleti demokráciára. A liberális parlamenti – de bármilyen - demokrácia is csak ott működőképes, ahol demokraták vannak. Legalább annyira azok, hogy képesek legyenek akár saját hatalmuk korlátozására, belátva, hogy a hatalommegosztás egy másik ciklusban éppen az ő érdekük lehet. Ugyanígy belátható, hogy a választók tudás-aszimmetriájának csökkentése közös érdek: a több párt jobb, mint az egy – de a demagógia-spirál elkerülését még jobban szolgálja, ha civil szakértők értékelik a a programjaikat, tevékenységüket[3]. (Az igazságot a PR-osok csak egy kicsit változtatják meg – egy aprócska betű eltüntetésével.)

 


[1] http://lexikon.katolikus.hu/K/k%C3%B6zj%C3%B3.html

[2] http://patyicivil.hu/wp-content/uploads/2010/05/reszveteli_koltsegvetes.pdf

[3] http://mitigernek.hu/ http://www.meltanyossag.hu/node/84

13 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr88247730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

14055 2012.07.04. 05:45:54

A rendszerváltáshoz egyfelől nem legatyásodva érkeztünk, másfelől a szerinted fenntarthatatlan gazdaság számos ágazatában a világ élmenyőzében voltunk, mind élő mind holtmunka tekintetében. Valamint nem a gazdaságot kell fenntartani, hanem a társadalmat, a gazdaság nem cél, hanem eszköz. Mégpedig szükséges eszköz. És nem igaz, hogy nem jött ebbe az országba a tőke, jött az, jött, látott és rombolt. Még meg sem száradt a pecsét a tulajdont igazoló papíron, már robbantották is a gyárat, nehogy valakinek eszébe jusson oda bemenni és valamit termelni. Így aztán mára valóban legatyásodtunk, sikerült pár év alatt porig rombolni azt, ami eleink évszázadokig építettek, nincsenek malmaink, cukorgyáraink, és általában élelmiszer termelő és feldolgozó üzemeink, és nincs a feldolgozó ipart szolgáló gépipar sem, általában nincsen semmilyen ipar és általában nincsen semmi, néhány csillogó irodát és hivatalt kivéve, ahol a fene tudja mivel töltik az idejüket az emberek. "Vár állott, most kőhalom; Kedv s öröm röpkedtek, Halálhörgés, siralom Zajlik már helyettek..." Nem rendszerváltás volt itt kedves Geo 89-ben, hanem nemzetárulás..

12347 2012.07.04. 06:22:41

legatyásodva - a stíluson lehet vitatkozni, a tényen nem. Nem voltunk az élmezőnyben, s nem mondtam, hogy nem jött a tőke. Gazdaság nélkül pedig nincs társadalom - erről bővebben az előzmény-blogban írok. Gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy igazad van - s akkor mi legyen? Zavarjuk el a tőkét?

14055 2012.07.04. 06:44:34

Geo, a tőke nem termelő eszköz, hanem társadalmi viszony, mégpedig a termelőeszközök tulajdonviszonya. A dolgok előállításához, melyek könnyebbé teszik az életünket, anyagra, munkává alakított energiára, ismeretekre és időre van szükségünk. Az anyaghoz, az átalakítható energiához és az ismertekhez meg azért nem férünk hozzá, mert valaki körbekerítette, és azt mondta rá ,hogy az övé.. és mi elhisszük neki..

12347 2012.07.04. 06:59:24

3. KerekesZS Már megbocsáss, de igyekszem ne saját nyelven és értelmezési tartományban fogalmazni. NEM azt mondtam, hogy termelő eszköz - hanem jav értelemben használom, s önmagában a tőke léte nem beszél a tul.viszonyokról.

57665 2012.07.04. 08:15:04

Inkább felkészületlenül ért minket a rendszerváltás. Az átlagember a demagógiának köszönhetően azt hitte ,hogy neki holnaptól jobb lesz ! Senki nem kérdezte meg tőle miért ,vagy mitől lenne ? A bejövő tőke nálunk és az összes környező országban elsősorban piacot vásárolt. Nem volt céljuk a technológia javítása emelése gyárak üzemek korszerűsítése ! A törtténtekhez a mindenkori politikai ,gazdasági elit saját érdekeit nézve mosolyogva aszisztált !

251002 2012.07.04. 11:09:32

"A rendszerváltáshoz legatyásodva érkeztünk..." Egy előítélet fogalmazódik itt meg kategorikus kijelentés formájában. A mai viszonyokhoz képest az a legatyásodott állapot maga a Kánaán.

251002 2012.07.04. 11:11:20

RE: 2. Geo (szerkesztő) 2012. 07. 04. 6:22 [Keresztes Zsuzsának címezve hangzott el] "Gondolatkísérlet: tegyük fel, hogy igazad van - s akkor mi legyen? Zavarjuk el a tőkét?" Csak végletekben lehet gondolkodni? A baloldali gondolatnak nincs más alternatívája?

251002 2012.07.04. 11:11:59

Bocsánat! Természetesen Kerekes Zsuzsát akartam írni.

relatív 2012.07.04. 11:49:27

Azt gondolom - Kerekes Zsuzsa hozzászólásaihoz csatlakozva -, hogy a blogíró ( hasonlóan sok hozzá nem értő, de téveszmékben hívő társaihoz ) azt a sokak által elhitt, a tényektől távol álló véleményt vallja, mely a változás indoklásaként alakult ki az utóbbi időben. Tévedését a blogban fejti ki mint tényeket, holott éppen a tényekkel ellenkezően, egy vélt igazság bizonyításaként. A jelzők tekintetében ( csak a GDP egy főre eső értékét kellene alapul vennie ) óvatosabb lehetne például, mert az 1988 évi adatot szeretnénk - még nem sikerült a változás óta ! - elérni a nagy igyekezetünkben a változás óta ! A rendszer szerkezete teljesen átalakult, de az ország jelenleg sokkal rosszabb helyzetben van, mint a változás előtt, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az a helyzet nem érett volna meg egy váltásra. Csak a váltás milyenségével akad némi hiányolni való, ami az utóbbi két évben a végső romlásba fordult, a nagy média tömjénezés ellenére ! ! !

14055 2012.07.05. 06:23:20

Igen Relatív, tudod, ez olyan érdekes, minden adat azt bizonyítja, hogy a rendszerváltás egyéni szinten kis számban kedvező volt, de összességében társadalmi szinten sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe kerültünk mint amikor azt sulykolták, hogy a helyzet tarthatatlan, váltani kell. Az egyik kedvencem az eladósodás, mint a fő érvek egyike.. Szeretnénk ha most is csak akkora adósságunk lenne mind a nemzeti jövedelem mind a nemzeti vagyon arányában. Valamint, most hogy a fél világ adósságcsapdában vergődik, szignifikánsan nagyobban, mint a volt népköztársaság, hallasz te olyan hangokat, hogy ezáltal bebizonyosodott, hogy rendszert kell váltani?

12347 2012.07.05. 12:14:24

9. relatív http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_hosszu/h_qpt001.html

Ulixes 2012.11.23. 12:23:56

KerekesZs "Geo, a tőke nem termelő eszköz, hanem társadalmi viszony, mégpedig a termelőeszközök tulajdonviszonya." ez valami zavaros marxista marhaság, a tőke definíció szerint termelési tényező, olyan amit korábban hoztunk létre. Könnyebb gödröt ásni ásóval, mint puszta kézzel, de még könnyebb markológéppel, egyszerűen szólva az ásó és a markológép ebben a példában a tőke, ennek tulajdonjoga lehet társadalmi viszony, de inkább ne erőltessük zűrzavaros politikai marxizmus eszméit, mert TÉNYLEG bizonyítottan hülyeségek

12347 2012.11.23. 19:20:08

12. Ulixes (látogató) Nagggyon ortodox a megközelítésed!!! (Igazán sajnálatos, hogy a marxisták - majdnem "vulgár"-t írtam, de hát TGM is - a saját XIX. sz-i fogalomkészletükbe akarják begyömöszölni a világot :-(