HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

A vezetői bérekről, a magas vezetői fizetésekről és végkielégítésekről okoznak bot

2009.08.18. 22:46 Geo_

Sok szó esik a vezetői bérekről, elsősorban a magas vezetői fizetések és végkielégítések okoznak botrányokat.

A felvetések:

  1. Túl sokat keresnek
  2. Miért kapnak prémiumot veszteséges cégek vezetői
  3. Miért jár végkielégítés a vezetőknek, illetve hogy miért olyan sok

 

Sok szó esik a vezetői bérekről, elsősorban a magas vezetői fizetések és végkielégítések okoznak botrányokat.

A felvetések:

  1. Túl sokat keresnek
  2. Miért kapnak prémiumot veszteséges cégek vezetői
  3. Miért jár végkielégítés a vezetőknek, illetve hogy miért olyan sok

  1. Túl sokat keresnek – de mihez képest?

Tudjuk a klasszikusoktól, hogy egy cégnél 2 ember elégedett: a vezérigazgató a portás, a portás pedig a vezérigazgató pénzével.

Mihez, kihez képest sok vagy kevés? A portáson kívül valószínűleg egyikünk sem dolgozna olyan cégnél, ahol a portás többet keres, mint a vezérigazgató. Valahol tudjuk s el is fogadjuk, hogy az egyes munkakörök között különbségnek kell lennie – pl. a szerint, hogy a munkakör betöltéséhez milyen tudásra, tapasztalatra, ismeretekre van szükség. Ez persze még nem elég – gondoljunk például egy szabadalmi ügyvivőre, akinek mindent kell tudnia a szakmájában – de mégis többre értékeljük azt a fejlesztő mérnököt, aki sokkal komplexebb feladatokat kell megoldania. Ugyanígy nagyobb a kihívás egy új termék bevezetése a piacra – mint egy bejáratott gyártási folyamat irányítása. S persze, az sem mindegy, hogy kinek mekkora a felelőssége, milyen mértékben hat a munka a végeredményre, mekkora az a cég, stb. (Tán sokaknak feltüntek a kiemelt kulcsszavak: tudás, problémamegoldás, felelősség – ezek a nemzetközi gyakorlatban is legismertebb HAY munkakör értékelési rendszer kulcsszavai. Többet a HResektől vagy pl innen: http://www.haygroup.com/hu/services/index.aspx?ID=4561 ).

Higgyük el: ez a rendszer működik. Természetesen elsősorban nagyobb cégeknél van ennek értelme – egy családi kkv-nál nem ez alapján állapítja meg az ügyvezető férj a felesége, mint beosztott bérét: a minimálbért  :-)

Ami a későbbiekben fontos: ez az értékelés nem az embereket – hanem a munkaköröket méri.

Ahhoz, hogy a munkakörök értékéből bér legyen, van még teendő – de belátható, hogy már viszonylag könnyen megállapítható, hogy egymáshoz képest hol is áll egy ügyintéző és egy szakmunkás, egy fejlesztő mérnök és egy könyvelő. Mivel jól tudjuk, hogy mindenki meg tudja magyarázni, hogy az általa betöltött munkakör miért értékesebb, komplexebb a másiknál – ezt rendszerben kell kialakítani, s a szakszervezetek is rendszerint elfogadják.

Ha válaszolni akarunk az eredeti kérdésre, akkor nem csak azt a cégen belüli viszonyokat kell megnéznünk – hanem azt is, hogy a munkaerő piacon az adott munkakörben milyenek a bérek. S igen, ilyen felmérések léteznek. S ha egy jó marketinges munkatársat akarok szerződtetni – nem érdemes a piaci ár alatti bért ajánlani. Viszont ha nagyon szép pénzt akarok fizetni az unokaöcsémnek – könnyen lebukom egy szakértő előtt. S abból az is látható, hogy piac időről időre eltér ezektől az arányoktól: míg pár éve az informatikusoknak és a pénzügyeseknek kellett a kategória átlagánál többet fizetni – ma már egy jó eredménnyel végzett pályakezdő mérnök is kaphat 300e kezdő fizetést…

Vagyis ahhoz, hogy megadjuk az első választ, ismernünk kell a munkakör értékét – s a munkaerő-piaci helyzetet. Persze, főleg vezetői állásokba, „kaphatunk” olcsóbb munkaerőt is – de nem biztos, hogy az illetőnek van is olyan tudása, probléma-megoldó- és felelősség-vállalási képessége, ami kell ahhoz, hogy sikeresen betölthesse azt a munkakört.

Első pillanatra naivitásnak tűnik, de valójában megoldható, hogy azonos elvek alapján minden, az országban létező, de legalább az állami (köztisztviselői és közalkalmazotti, állami vállalati alkalmazotti) munkakörre elkészüljön ez az értékelés, s ha a kiválasztás annak alapján történik, hogy az egyén képességei, készségei megfelelnek-e a munkaköri követelményeknek – kevesebb elégedetlen, s kevesebb kudarcos emberrel találkozhatunk.

Általános tendencia, hogy az állami alkalmazottak jövedelme azért rendszerint kisebb, mint az üzleti, versenyszférában dolgozóké – éppen a nagyobb biztonság, vagy éppen vezetői posztok esetében a nagyobb presztízs miatt. Ma az MNB elnökének bére összemérhető a bankvezérekéével – de számomra az a mérce, amikor – igaz, régen volt – a MÁV vezérigazgatója egyben a minisztérium főosztályvezetője volt – s ez egy munkakör volt, s egy fizetés.

 

  1. Prémium.

Egyrészt e nélkül az első kérdésre sem tudunk válaszolni, de érdemes tudni, hogy az összehasonlítások a teljes jövedelem alapján mérnek. Viszont látni kell, hogy állami, közszolgáltató cégnél költségvetési döntés kérdése, hogy az adott cég elszámolásában eredmény vagy veszteség jelentkezzen: ezek a cégek a világon (szinte) mindenhol állami támogatással működnek. Ez azt jelenti, hogy teljesítményt nem szabad csak a piaci profittal mérni. Komoly teljesítmény kell a szolgáltatási színvonal fejlesztéséhez – sokszor a puszta megőrzéséhez is. Ne legyen kétségünk: a teljesítmények mindig mérhetőek és megítélhetőek – ha komolyan veszik. Úgyhogy az automatikusan járó prémium: szemfényvesztés, hazugság – csalás. Viszont ha komoly a teljesítmény kitűzése és mérése – jogos a prémium is, másrészt a rosszul teljesítő vezetőknek ez alapján minden további nélkül megszüntethető a kinevezése is, s nem lehet vita a végkielégítésről sem.

 

  1. Miért jár végkielégítés a vezetőknek, illetve hogy miért olyan sok

Akkor jár a végkielégítés (vagy: közös megegyezés alapján kifizetett bér) – ha ez szerepel a vezetői szerződésében, ha erről állapodnak meg a munkaviszony megszüntetésekor.

A végkielégítés védi a vezetőt: ne lehessen csak azért felállítani, mert valaki rosszat álmodott – de ha megváltozik egy cég stratégiája, amihez más emberre van szükség, akkor kapjon annyit, amennyivel átmenetileg fenntartja a nem a hibájából megváltozott életkörülményeit. S bár a menedzseri szerződésekben felfelé szoktak eltérni a munka törvénykönyvben, illetve kollektív szerződésekben foglaltaktól – 6 hónapnál több végkielégítés esetén már okkal aggódhatunk, gyanakodhatunk. De azért tudnunk kell: határozott időre szóló munkaszerződés esetén akár a teljes, hátralévő időre szóló bért is ki kell fizetni.

Tekintve, hogy akár a munkaszerződés megkötésekor, akár a prémium kitűzésekor jellemzően nem túl gondosan járnak el, még az amúgy nyilvánvalóan rosszul teljesítő vezetőt sem könnyű eltávolítani – erről számos munkaügyi bírósági határozat a bizonyíték. (A BKV-t egyidejűleg támadják, hogy túl sok végkielégítést fizetett egyeseknek – másrészt azért, mert bírósági döntés alapján súlyos pénzeket kell kifizetnie – az elmaradt végkielégítések miatt.)

Mindezek alapján a „végkielégítés” önmagában nem egy ördögtől való dolog – de több, mint gyanús, ha valaki akkor kap végkielégítést, amikor egyébként is lejárt a szerződése vagy ha csak pár hónapja van a nyugdíjig – legyen akár a Millenáris Parkról, akár a BKV-ról szó. Méltányosságból a vezető megtarthatja a korábbi telefonszámát – vagy a piaci értékén megveheti korábbi szolgálati autóját: de ezt ingyen adni, már pofátlanság, valójában törvényi passzus is van rá. De ahol ilyen adakozóak a vezetők – ott már azt is megértjük, hogy miért kap a távozó vezető „hallgatási pénzt” – amit piaci viszonyok között azért adnak, hogy a távozó ne tudjon információkat adni a konkurenciának. De Berkecz Máriának, dr. Szalainé dr. Szilágyi Eleonórának legfeljebb azért, hogy ne beszéljenek sokat arról, honnan s hogyan távoztak.

12 komment

Címkék: prémiumok Vezetk

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr598247626

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11256 2009.08.18. 23:26:47

szerintem egyáltalán nem baj, ha egy vezetőnek kiemelkedően magas fizetése (és egyéb juttatása vagy kiemelkedően magas végkielégítése) van: minden szervezet a legjobbakat akarja foglalkoztatni, és sehol nem cél, hogy olyanok legyenek vezetői pozícióban, akik máshová nem kellenének. csak akkor van baj, hogy ez a magas fizetés és a különleges státusz nem párosul teljesítmény-elvárásokkal, ami az üzleti világban felettébb valószínűtlen, az állami szektorban azonban a jelek szerint ez a rend. ezen belül kialakultak olyan sémák, amelyeket szerintem már teljesen az érdemektől függetlenül, precedensek alapján alkalmazzák. ilyen például az a megoldás, hogy határozott időre szóló szerződést kötnek, de felmondás esetén a teljes időszakot ki kell fizetni. csak álljon meg a menet! ezt a megoldást olyankor szokták alkalmazni, amikor például egy fejlesztőmérnököt átcsábítanak a konkurenciától vagy egy speciális kutatóhelyről, a projektet mondjuk 3 évre tervezik, de félidőben kiderül, hogy ebből nem lesz termék. na, ilyenkor megéri a projekt vezetőjét elengedni - hiszen ellenkező esetben esetleg nem vallaná be, hogy gyerekek, ebből nem lesz semmi, hanem darálnák a témát az eredeti ütemterv szerint, foglalkoztatnának egy csomó embert, költenék a pénzt: olcsóbb, ha kifizetik azt a fickót és keresnek más munkát az asszisztenseknek, esetleg egy hasonló munkaszerződéssel foglalkoztatandó új aranycsinálóval. de ha ugyanezt a sémát alkalmazzák egy langyos, alapvetően napi működtetést igénylő munkára, akkor ennek mi az üzenete? szerintem az, hogy ne csinálj semmit. ha csinálsz valamit, akkor hiba is lehet, rosszul is dönthetsz, ha viszont végképp nem csinálsz semmit és a főnököknek elege lesz belőled, akkor ott a nagy pénz. és ez az, amit csak a megfoghatatlan tulajdonosokkal szemben lehet megcsinálni (kitüntetetten az állammal, de akár olyan cégeknél is, ahol nagyon szórt a részvényesi struktúra - így egyik tulajdonosnak sincs igazi beleszólása semmibe - az ilyen "kvázi-állami" hozzáállás megfigyelhető egyébként a menedzsment és a cég dolgozói által privatizált cégekben: nyugaton is!) vagyis én óva intenék attól, hogy egyetlen kormány vagy párt nyakába próbáljuk varrni a teljesítmény-elvárások hiányát az önálló szervezetekben. nagyon megfontolandónak tartom azonban azt, hogy az állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő cégek csak sajátos cégformában jöjjenek létre: ne legyen simán "zártkörű részvénytársaság", hanem - a megnevezés mindegy - amennyiben a közpénz (állami vagy önkormányzati tulajdon) egy bizonyos szintnél magasabb (mondjuk, 25% + 1 szavazat), akkor a nyilvános forgalomba hozatal esetén elvárt tájékoztatási kötelezettségek legyenek érvényesek rájuk: ugyanazokat az adatokat kelljen nyilvánosan megjelentetniük, mintha tőzsdén lennének. és könyörgöm, a média ne azzal foglalkozzon, hogy kinek a bugyija villant ki és hol, hanem azzal, hogy a közpénzekkel finanszírozott vállalkozásoknál, mégis, mi folyik? nem azért, mert akkor majd olvasói levelekben szóvá lehet tenni, ha valami nem tetszik, hanem azért, mert akkor ők maguk megfontolják, hogy mégis, hogy is van ez nálunk? ki merjük mi ezt tenni az újságba? nem csodaszer, de segítség lehet: mibe kerülne például annak előírása, hogy ezeknek a cégeknek IFRS szerinti, auditált beszámolót kell készíteniük?

12347 2009.08.18. 23:33:05

evianna, mivel ezek többségében Rt-k, illetve ZRt-k: kell auditált beszámolót készíteniük, van könyvvizsgálójuk.

14055 2009.08.18. 23:38:57

Geo, tartok tőle, hogy nem értünk egyet. De nagyon. Egyfelől : Tudod, amikor én kisétáltam a híres-hírhedt Dimitrov téri épületből egy szép kis kemény fedelű könyvecskével a kezemben, azt mondtam magamban, hát ez remek, akkor most ideje lenne megtanulnom valami szakmát, hogy értsek is valamihez! És a diplomámmal a zsebemben elmentem segédmunkásnak. Nem mondom, hogy nem haladtam gyorsan a ranglétrán, gyorsan tanultam világ életemben, de három évet eltöltöttem olyan beosztásokban, amit ma egy kezdő diplomás mélyen ragján alulinak tartana, nem azért tanult hogy dolgozzon felkiáltással. Én meg úgy gondoltam, hogy ha arra gondolnék vállalkozni majd, hogy irányítsak egy folyamatot, egy céget, akkor az első kapavágástól kezdve ismernem kell a munkafolyamatokat, azt, hogy mi várható el egy embertől egy adott munkakörben, nehogy már rajtam nevessenek a „portások”, hogy még ezt sem tudom! Másfelől: azért azt tudjuk, hogy a játék, amit játszunk az eredetileg azon alapul, hogy a munkaerő ára és értéke nagyon nem esik egybe. Ha emlékeim nem csalnak, ez volt a felhalmozás alapja… Harmadfelől: a mérnök felelőssége a mérnöké, de az a villanyszerelő, aki beköti neked a villanyt, nem jól dolgozik, akkor amikor majd agyoncsap téged az áram, akkor légy szíves a mérnöknél reklamálni, ha a majd találkoztok a túlvilágon. A pályakezdő mérnök meg azt rajzol, amit akar, sosem lesz belőle semmi, ha nem lesz egy szaki, aki meg is valósítsa azt, ami a papíron van, és mérnökök százai vannak, kiknek fele annyi tudás nincs a fejében, mint egy mesternek, aki nem csak rajzolni tud, hanem építeni is… Hogy egy szabadalmi ügyvivőnek mit kell tudnia a szakmájában az számomra rejtély, véleményem szerint ilyen szakma nincs. Mit csinál egy szabadalmi ügyvivő? Hidat? Széket? Kenyeret? Vagy mit? Mit visz a szabadalmi ügyvivő? És ha nem viszi, akkor hiába találta ki a mérnök, a fizikus, az orvos? A bányásszal ki törődött, amikor megváltozott a cég stratégiája, hogy hogyan tartja fent életkörülményeit? Szóval bocsáss meg, ettől, amit itt leírtál, nekem a bicska nyílik ki a zsebemben. Minden annyit ér, mint amennyi az újraelőállításához szükséges munka mennyisége. Egy atomfizikusban több munka van, mint egy portásban, de mindenkitől elvárható kötelesség, hogy a maga helyén a munkakörét az annak megfelelő maximális tudással és felelősséggel lássa el. Munkamegosztás van, csapatjátékot játszunk, mindegy hogy ki volt a béna: a kapus, a hátvéd, a szélső vagy a csatár: együtt sírunk, és együtt nevetünk. A felelősségek egymáshoz nem, csak önmagukhoz hasonlíthatóak. Amit meg te védesz, azt pont most omlik ránk, alig győzünk kimászni alóla…

12347 2009.08.19. 09:02:34

KerekesZS Nézd, azzal pedig én nem értek egyet, hogy bicskával beszéljünk meg dolgokat :-)) Sajnálom, de egy rövid blogba nem fér bele, hogy hosszú szakmai leírást adjak a munkakör értékelési, kompetencia-fejlesztési és teljesítménymenedzselési rendszerről - sajnálom, hogy amit írtam, így nem meggyőző. Így csak annyit: egy filozófus még csak mondhat olyasmit, amit Te írsz a munkaerő értékéről - de a merő piacon a kereslet-kínálat érvényesül. A "HAY"-t alapvetően arra találták ki, hogy egy cégen belül hogyan lehet konszenzusra jutni abban, amiben mindenki amúgy egyetért: az egyes munkakörök különböznek. Arról viszont állandó viták vannak, hogy de akkor mennyivel is. Szép a kommunisztikus megközelítésed - csak éppen a gyakorlatban nem alkalmazható. Ha a villanyszerelő rosszul dolgozik, akkor nem tartja be a szakmájában kötelező előírásokat, szabályokat. Egy szabadalmi ügyvivőnek nagyjából ismernie kell a szakmája legújabb eredményeit is - ugyanakkor alapvetően egy ügyintéző adminisztrátor. "Csak" éppen nagyon felkészültnek kell lennie. ha "nem viszi", akkor bárki lenyúlhatja a mérnök, fizikus, orvos szellemi termékét. A bányász is megkapta a végkielégítését. Ráadásul normálisabb helyeken még segítik is az ilyen helyzetbe kerülteket abban, hogy átképzéssel, stb. új mhelyeket találjanak. (Az pedig magyar sajátosság, hogy - nem csak bányászok - sokszor örömmel felvették a végkielégítésüket, mert annyi pénzt még életükben nem láttak egyben - s csak később döbbentek rá, hogy az nagyon hamar el is úszik. Ugyanakkor ennek nem sok köze van az eredeti mondanivalómhoz.) Nem védek énsemmit: szerettem volna egy kis hátteret mutatni a dolgokhoz.

11256 2009.08.19. 10:09:50

azt tudom, hogy auditálják őket, de nem IFRS szerint, és az sok tekintetben pontosabb: kifejezetten arra fejlesztették ki, hogy befektetők tájékozódni tudjanak, mi történik a vállalatnál, anélkül, hogy egyenként kellene kérdéseket feltenniük. (nem véletlen, hogy minden tőzsdei cég számára kötelező az EU-ban, én csak azt mondom, hogy az állam érdekei is vannak olyan fontosak, mint a tőzsdei befektetőké.)

zili 2009.08.19. 13:30:31

Azt hiszem -mint olyan, aki egész életét az iparban töltötte- hogy a jelenlegi vezetői bérezés egy tipikusan rossz hozzáállás eredménye. Az amerikai mentalitásban (üzleti világ) azt tapasztalom, hogy csak a mai eredményeket, és felmarkolható pénzeket nézik, és a hosszútávú követelmények elsikkadnak. Igy fordulhat elő az, hogy valaki csúcsvezetőként belép a céghez és négy hónap múlva már ott sincs, maga után hagyva egy csődtömeget. Ennyi idő alatt egy nagy cég működését át sem lehet rendesen tekinteni. De mindenki várja a csodát az épp aktuális megváltótól. Nézzünk egy magyar manegerpályát a '30.-as években: Műegyetem elvégzése után egy év fizikai munka az amerikai Ford gyárban, utánna a magyar cég munkahelyein egy sor beosztás (fizikaitól műszakiig) végül a MÁVAG ha jól emlékszem Vezérigazgatója. (Horthy István) Egy másik út: Felsőipariskola után egy év forgóban a MÁVAG összes fizikai munkahelyén, egy év forgóban az összes műszaki munkahelyen, egy év azon a munkahelyen amelyre a legalkalmasabbnak tünt (fogaskerékszerkesztés), véglegesités, a fogaskeréküzem vezetésének átvétele. (Nevelőapám) Ma kirugják az Kakukkasóragyárból, másnap a joghurtgyár vezetője két hóanpig, aztán pl MÁV vezér fél évig, és lehet folytatni. A végeredmény: hozzánemértő emberek haveri randalirozása a gazdaságben. És ennek semmi köze a közgazdaságtanhoz. Káderek le-fel vonulását látjuk a sleppjükkel. Hogy miféle emberek ezek? Ha jól emlékszem Klapka fogalmazta meg a legfrappánsabb véleményt a BKV Nagyasszonyáról: Egy ilyen nő egy polgári családnál cseléd sem lehetett volna! Ilyen a magyar menegertársadalom!

14055 2009.08.19. 13:58:04

Elnézést kérek geo, nem szokásom, restellem, valóban egy kicsit elkapott az indulat, bicska storno :) Még egyszer bocsánat. Maradjunk a könnyeim erednek el-nél. Valóban lehet hogy talán már nem annyira közgazdaként, mint inkább filozófus szemmel szemlélem a világot, de van annyi közgazdasági ismeretem is, hogy egyre rémültebben. Elég öregecske vagyok már, nem tudom, hogy ez a hay féle módszer mivel kisérletezik, de cseppet sem gondolom kommunisztikusnak azt az elképezelésemet, mely szerint az idő a mérőegység. Mivel abból jut a legkeveebb, az a legértékesebb az ember számára, mindent ahhoz viszonyítunk- egy állami vezető -Platón szerint ~ 50 év. Egy atomfizikus -tapasztalásunk szerint -elállítása kb 30 év, egy utcaseprő előállítása kb 8 év a társadalom számára, bármennyire kegyetlenül és embertelenül hangzik. Piac meg kereslet... Geo szerintem emberek vannak, és emberi szükségletek, amik viszont eléggé antagonisztikus ellentétben vannak az árutermelő gazdaság céljaival. El kellene döntsük, hogy mi a fontosabb, az ember, vagy a gazdaság szakadatlan növelése.

12683 2009.08.19. 18:30:52

zili. Teljes mértékben igazad van ! Hozzá nem értő emberek ülnek vezetői posztokban. Többre becsülöm az olyan vezetőt aki tisztában van a végzett munkával. Tudja, ismeri azokat a munkákat amit az általa irányitott gyárban vagy éppen szolgáltató cégnél végeznek. Nálunk főleg menedzserek ( húszon éppen csak túl !) és gazdasági emberek irányitanak, a szakma az le van sz...a !!Valaha aki a munkapad mellől került fel az legalább tudta mit csinálnak lent az emberek.

Geo 2009.08.20. 12:56:53

evianna 2009. 08. 19. 10:09 Nézd, szerintem a magyar rendszer is elég sok információt ad - ráadásul e cégek esetében a magyar állam, illetve az illetékes önkormányzat nagyon is jól tudja, hogy mi folyik ezeknél a cégeknél. De ha már itt tartunk, egy érdekesség: http://www.mav.hu/res/MAV%20Eves%20beszamolo%202008%20HU.pdf , innen a 10-es pont.

Geo 2009.08.20. 13:04:37

KerekesZS 2009. 08. 19. 13:58 Az, amit Te említesz, nagyjából a közszolgai besorolás - a HAY ennél több mindent vesz figyelembe, s ha kiegészítem egy kis teljesítményértékeléssel, kompetencia-menedzsmenttel - akkor az idők is lerövidíthetők - vagy egy alkalmatlan ember számára a végtelenbe nyújtható :-)) Az árutermelő gazdaság akkor létezhet, ha valós szükségleteket elégít ki - szerintem nem eleve antagonisztikus az az ellentét.

14055 2009.08.21. 08:35:03

Ebben teljesen egyetértünk, elvileg létezhet, és valóban akkor, és csak akkor, ha a cél az emberi szükségletek kielégítése. Viszont van egy apró kis peremfeltétele: és ez a termelőeszközök tulajdonviszonya. A termelőeszközök bizonyos koncentráltsága, és a gépesítettség bizonyos foka fölött az árucsere nem jöhet létre.

12347 2009.08.21. 17:23:38

Amiről beszélsz, az már lezajlott a múlt századi világválság után, nemzeti keretekben. A kor színvonalán magas tőkekoncentráció és gépesítettség mellett rájöttek a tőkések, hogy nekik is az az üzlet, ha széles tömegek tudnak fogyasztani. S ha a menedzser azért kapja a pénzét, hogy hosszabb távon is profitot állítson elő - még meggyőzi azt a tulajdonost...