HTML

Geo blogja (régi)

Friss topikok

Hol a bal? (Szoci vagyok, mit érdekel az MSZP maga?)

2009.04.27. 20:22 Geo_

2007-ben írtam - most ráakadtam:
A politikai sikert nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül a baloldalnak -s ennek centrumában az MSZP-nek - megújulnia, vagy arra a sorsra jut, hogy külső tényezők kényszerítsék erre, hosszú időre távol a hatalomgyakorlás fenyegető terhétől. 1990 után erre kétszer 4 év is volt – a hatalomba kerüléshez igen, de az érdemi átalakuláshoz kevés volt ez az idő. De legfeljebb majd azzal vigasztalom magam: szoci vagyok, mit érdekel az MSZP maga?

2007-ben írtam - most ráakadtam:
A politikai sikert nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül a baloldalnak -s ennek centrumában az MSZP-nek - megújulnia, vagy arra a sorsra jut, hogy külső tényezők kényszerítsék erre, hosszú időre távol a hatalomgyakorlás fenyegető terhétől. 1990 után erre kétszer 4 év is volt – a hatalomba kerüléshez igen, de az érdemi átalakuláshoz kevés volt ez az idő. De legfeljebb majd azzal vigasztalom magam: szoci vagyok, mit érdekel az MSZP maga?

Egy lehetséges baloldali programkészítés

Vitákat hallunk a baloldaliságról, egymásnak feszülnek nézetek és vélemények, sokan szükségesnek, mások a baloldaliság elárulásának tartják a kormány működését. Vitás az „örökség”, a múlt megítélése is. Létezik a klasszikus antikapitalizmus, s megfogalmazódik az a cél is, hogy „a bőség kosarából mindenki egyaránt” vehessen – s baloldalinak vallja magát az, aki elismeri a piacgazdaság, s így a tőke szükségességét, de a hátrányos helyzetben lévők, az elnyomottak esélyegyenlőségét fontosnak tartja. S persze mindez gyakran átitatódik a napi politikával is. Sokan azt is kétségbe vonják, hogy a baloldalnak van víziója, kívánatos jövőképe.
A sok vita, félreértés jelentős része abból adódik, hogy vagy a realitásoktól elszakadó eszmék vagy a közvetlen cselekvési kényszerek fogalmazódnak meg. Az alábbiakban egy vázlatos összefoglalás olvasható a külső környezetről és a belső sajátosságokról, a lehetőségek felvázolásáról – s egy lehetséges cselekvési programról. (Tekintve, hogy az egyes témáknak részletes elemzési háttere létezik, ezért gyakoriak az utalások, tőmondatos megfogalmazások).

Egymással sokszor vitatkozó baloldali érték-megfogalmazások léteznek:
•    Nemzeti és baloldali értékek összhangja
•    Szabadság, egyenlőség, igazságosság, szolidaritás
•    Versenyképesség, munka, teljesítmény, céltudatosság
•    Szocintern/EU/önazonosság
•    Munkavállalók képviselete
•    Társadalmi egyenlőtlenségek elleni fellépés
•    Lehetőség és esély
•    Felelős környezetpolitika

A környezet elemzése, a lehetséges válasz


Egy baloldali emberben élnie kell annak az ideának, hogy akkor jön el az igazságos társadalom, „ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, de tudnia kell, hogy az ember, az emberi társadalom még hosszú ideig nem fog lemondani az anyagi javak növeléséről, s bármennyire is tisztában vagyunk a korlátlan verseny káros hatásaival, ma még elképzelhetetlennek tartjuk nélküle a (technológiai) fejlődést. Bármennyire is rokonszenves az önmegvalósításnak az a formája, melyben nem az anyagiak jelentik az értéket, s nem a fogyasztás növekedése a hajtóerő – ez az idea csak a természeti népek vagy alternatív kisközösségek szintjén vagy éppen egyének, valósítható ma meg. Miközben fontosnak, hogy fennmaradjon, terjedjen az efféle „igazi”, „tiszta” baloldaliság – rövid távon mást tűnik járható útnak, egyfajta „globális népfront” kialakítása. Mert a globalizáció hátrányai ellen csak globálisan lehet fellépni – ha nemzeti keretekben tesszük, az elzárkózás, vagy még inkább a nemzeti radikalizmus: a fasizmus.
(A felsorolt tényezők az általánostól haladnak a hazai konkrétumokig)

Gazdaság

•    veszélyben a fenntarthatóság
•    a globalizáció tény, a tőke mozgása gyors és nehezen kontrollálható
•    reál és pénzügyi szféra elkülönülése
•    regionális szerepek módosulnak
•    stabilitásra, nem innovációra ösztönző EU szabályozás
•    egységes adó- és energiapolitika hiánya (EU)
•    lemaradó Európa, ezen belül innovatív fejlesztés helyett kiigazító Mo
•    néhány multi a húzó erő, vegetáló hazai közép és kkv-k
•    tisztázatlan kapcsolat a politikával

Politika
•    2 pólus helyett több: kooperáció vagy versengő/harcoló?
•    követő és erélytelen nemzetközi együttműködés (ENSZ, Kyoto)
•    nincs ellensúlya a „forró tőkének” (radikális és naiv antiglobalisták, gyenge munkavállalói együttműködés)
•    eltérő verseny/környezetvédelmi/munka stb. szabályozások
•    bürokratikus, de az integrációt, versenyképességet kevéssé támogató EU
•    klasszikus parlamenti demokrácia gyengülése
•    túlzott pártközpontúság, árok

Szociális, társadalmi
•    etnikai, vallási együttműködés/elkülönülés/szembenállás?
•    öregedő, fogyó társadalom (euroatlanti)
•    jelentős jövedelemkülönbségek kialakulása és rögzülése
•    megugró egészségügyi és nyugdíj kiadások
•    alacsony mobilitás
•    fogyasztási „éhség”, kis megtakarítási hajlandóság
•    elmaradó, nem konvertálható tudás
•    gyenge civil-tudat és egyéni felelősségvállalás

Technológia
•    gyors elévülés
•    termékekben magas tudás-érték, csökkenő élőmunka szükséglet
•    informatika az üzletben és a magánéletben
•    alacsony innováció (Mo)
•    részleges internet hozzáférés
•    terjedő interaktivitás, tömeg-média


A Föld sorsáról különböző szcenáriók, lehetséges változatok ismertek, de minden bizonnyal azokat a törekvéseket célszerű támogatni, melyek a kultúrák közeledéséhez vezetnek, megakadályozzák a természet és az elmaradottabb világok kizsákmányolását, érvényesíti a komparatív előnyöket, megakadályozza a monopóliumokat, pl. a méretek korlátozásával, a liszenszek idejének korlátozásával és hozzáférhetőségével. A gazdasági racionalitás és a stabilitás is azt követeli, hogy a „forró pénzek” mozgása ne váljon el a jelenlegi mértékben a reálfolyamatoktól.
Az ország számára meghatározó, hogy sikeres legyen az EU-ban. Bár a szervezet célkitűzéseiben sok minden rímel az előzőekben felvázoltakra, látni kell, hogy az EU elsősorban akkor lehet sikeres, ha a tagországai összessége versenyképes az USA és a Távol-Kelet gazdaságával összehasonlítva. Jövőnk az EU-ba való integrálódás ütemétől függ – ezért bármennyire is szeretnénk csökkenteni a jövedelmi egyenlőtlenségeinket, a jövőnket megalapozó, az EURO-övezethez való csatlakozási követelmények mindehhez kevés forrást adnak. Ha erről „elfeledkezünk” – a pénzpiacok jeleznek. S jó, ha nem a számlát nyújtják be.
Ha megnézzük azokat az országokat, melyek a XX. sz-ban irigylésre méltó, élhető körülményeket formáltak maguknak, azt találjuk, hogy ott megoldották a tőke – és a munka összebékítését, gondoljunk a jóléti államra, a skandináv modellre. Láthatjuk, hogy mindez működőképes volt mindaddig, amíg a felek egy-egy országot, vagy kiterjesztve (Nyugat-) Európát képviselték. Mára azonban a tőke globálissá vált – vele helyi szinten nem lehet egyezkedni, mert ha be is látja, hogy a bérből- és fizetésből élők magasabb életszínvonalat szeretnének – de könnyedén továbbáll oda, ahol alacsonyabb a munkaerő költsége, keveset kell költeni munkavédelemre, s elnézőek – ha egyáltalán léteznek – a környezetvédelmi hatóságok. Mindez arra utal, hogy a „New Deal”-t is globális – vagy ha ez a kifejezés sokakat bánt, akkor: planetáris – szinten kell megkötni.
A baloldalnak tehát meg kell találnia önmagát, illetve „népfrontos” szövetségeseit – a nagyvilágban. S ha időnként túlzóak is, de ilyenek a környezetvédők – főleg, ha nem csak a legfejlettebb országokban ténykednek. Szövetségesek a szakszervezetek, akik nem háríthatják el, hogy mások munkabiztonságáért, megélhetéséért is felelősséget érezzenek – lehet, álságos, de ez egyben a „hazai”, euró-atlanti munkavállalók helyzetét is javítja. Szövetséges az amerikai vagy német kisnyugdíjas – aki talán nem is tudja, hogy az ő pénze úgy fial, hogy a legvadabb kizsákmányolás árán jut magas osztalékhoz. S szövetséges lehet a tőkés is – akkor, ha nem a tőke tulajdonlását, a profit létét tekintjük erkölcstelen kizsákmányolásnak, hanem azt, ha a profit a monopol-erővel való visszaélésből, a fejlett világban létező, de a fejletlenben/fejlődőben nem alkalmazott munkavédelmi, környezetvédelmi törvényekből, illetve az ebből fakadó költség-előnyből keletkezik. Szövetséges lehet az a kis- és középegzisztencia, aki képes belátni, hogy ha nem keletkeznek munkaalkalmak a fejlődő világban, akkor neki kell kizárnia az ott születetteket a saját világából – ami túl azon, hogy embertelen, de a védelmi költségek, saját mozgásterének szűkítése miatt számára sem kifizetődő megoldás.
Mindezek nem látványos, nem forradalmi célok – hanem az építkezés szükségességét jelzik. Azt, hogy a kormányt olyan irányba lehessen nyomni, hogy a nemzetközi szervezetekben (ENSZ, a mindenki-haragosa WTO, az ILO, stb) ilyen irányban haladjon. Támogatni a szakszervezeteket, hogy ne csak a kormánnyal szemben legyenek erősek, ahol nagy a zsarolási potenciáljuk – hanem törekedjenek ágazati megállapodásokra, s a saját szervezeteikben a planetáris szemléletet érvényesítsék. Támogatni kell a fogyasztóvédelmet – s ennek nemzetközi kapcsolódását.
Mindeközben számot kell vetni azzal, hogy a politika presztízse ma nagyon alacsony, ami elsősorban abból adódik, hogy nem az értékeken alapuló érdekeket fejezi ki a verseny. S bár sokakban megfogalmazódik egy új politika, egy új párt iránti igény, kevés a valószínűsége, hogy a jelenlegi pártstruktúra érdemben megváltozzon.

Belső elemzés


Ha egyesek érzékenységét sérti is, de az elemzést gyakorlati okokból is célszerű az MSZP-re szűkíteni. Az MSZP egészére nehéz megállapítani, hogy van-e koherens stratégiája. Mint politikai párt, természetesen a középpontban a hatalom, a választásokon való minél sikeresebb szereplés áll – ezért képes komoly erőfeszítésekre is. A 60-as évek óta ismerkedik a törzs-tagság a piaci fogalmakkal, elfogadja a piac szerepét, a nemzetközi integrálódást – de a konkrét lépésekben hajlik a könnyebb megoldásokra, a „jobban éljünk ma, mint holnap” egyébként természetes igények kielégítésére. A párt vezetésében is ez a praktikusság (volt?) a jellemző, ezért az új körülmények között is meghatározó maradt a korábbi személyek befolyása. Bár megtörtént az elvi szembenézés – a vagyon és a székház, valamint a korábbi vezetői garnitúra jelentős részének a megtartása az utódpárti jelleget erősíthették. Ugyanakkor az „utódpártiság” legmarkánsabb bizonyítéka az, hogy még ma is nagy a hajlandóság csak a pártban gondolkodni, vagyis hogy elegendő a párton belül dönteni – mintha nem lenne koalíciós partner, mintha nem lenne társadalom. A kezdeményezések ellenére elmaradt egy korszerű működési-szervezeti struktúra kialakítása, hiányzik az a közéleti terep, ahol az új arcok feltűnhetnének. A platformok, tagozatok nem műhelyekként működnek, nincs érdemi kapcsolat a szakmai- és a civilszervezetekkel, illetve a kampányban feléledő „felelősség érzet” az mindig gyanús. Az üdítő kivételtől eltekintve nincsenek kompetens, „média-képes” új arcok, akik hitelesen képviselhetnék az újat, a megújulást – a tagság hajlamos arra, hogy csak önmagának válasszon vezetőket. A belső, „szervezeti életben” meghatározó a nyugdíjasok szerepe, akik a feladat-orientáltság, probléma-megoldás helyett kiváló alkalomnak tekintik az összejöveteleket a napi, sokszor bulvár szintű politikát, a környezetüket foglalkoztató napi gondok elmesélésére. Vezetőink felkészültsége sem elég ahhoz, hogy az ilyen alkalmakkor fókuszált probléma-megoldások kerüljenek elő.
2004 óta sok fiatal jelent meg az MSZP-ben, de a mostani időben az aktivitásuk nem érzékelhető, nincsenek lelkesítő „hétköznapi” célok és feladatok.
A vezetők nézeteiről keveset lehet tudni, s valószínűleg nem csak a mediatizáltság miatt fordul elő, hogy a botrányok, kritikus koalíciós viták alkalmával hallani róluk.

Miben kell változni, változtatni?

A stratégiai szemlélet, a világban lejátszódó tendenciák megértésére, erősítésére van szükség – csak így érvényesíthető a szolidaritás, esélyteremtés, a környezettel harmonizáló fejlődés, anyagi gyarapodás követelménye, vagyis a hosszú- és rövid távú célok, programok megalapozottsága. Az ennek megfelelő szervezeti kapcsolatok kiépítése, erősítése, a szövetséges kapcsolatok működtetése ezért meghatározó – nemzetközi, regionális és hazai szinten egyaránt.
A baloldalnak „nem elég korszerűnek lennie, annak is látszania” – s ami persze még nehezebb, ha a működésben, a megjelenítő személyek nagy részében maga a korszerűség is kérdéses.
Az MSZP arra már képes, hogy tudatos, építkező kampányt vigyen sikerre – de építkezni valójában 1989 óta nem építkezik. A hagyományos szervezetek elsősorban a körzetek, régiók dolgaival foglalkozzanak, élő műhelyekben, a tagozatokban, platformokban műhelymunkák folyjanak. A nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján kell kialakítani a „legjobb gyakorlat” módszertanát, s azt ismertetni, hasznosítani is kell. A megjelenő vezetők hiteles „arcok”, bizonyított személyek, személyiségek legyenek.
Alkalmazkodni kell ahhoz, hogy a technikai lehetőségek egyre inkább lehetővé teszik a közvetlen részvételt és véleménynyilvánítást – ugyanakkor biztosítani kell, hogy ez ne a popularitás, demagógia irányába történő további elmozdulást jelentse.
A fiatalok természetes teljesítmény-orientációjára, igazságérzetére alapozva kell a számukra is értelmes és vonzó alternatívákat felmutatni. (Persze, amilyen könnyű ezt a mondatot leírni – megvalósítani ezt a legnehezebb a gyakorlatban.)

A lehetséges akciók, irányok:


(A felsoroltak nem kizárólag baloldaliak számára vállalhatók – de a baloldal részérére szükségesek. Természetesen nem tartalmazzák a konvergencia-programot, mint szükséges, s az UMFT-t, mint kívánatos akciókat. Ugyanakkor elsősorban példák, minták – más elemzések alapján más célok fogalmazódhatnak meg).

1.    Globalizáció és baloldaliság – népfront a szociális világ-piacgazdaságért
•    szakszervezetek – globális ellensúly, szolidaritás a fejletlenekkel, általános munka- és egészségvédelmi szabályok
•    környezetvédők, fogyasztóvédelem – a tőke megfékezése
•    kisbefektetők – tulajdonosi felelősség
•    fenntartható fejlődést fontosnak tartó tőkések
•    kis-és középegzisztenciák érdekeltsége a szociális békében – Malevil (ahol az egyik csoport csak a másik elpusztítása árán maradhatott életben)
•    európai értékek közös/komplementer értékei a keleti, afrikai kultúrákkal
•    a baloldalnak tehát meg kell találnia önmagát, illetve „népfrontos” szövetségeseit – a világban, ezt kell képviselnie a szicinternben, lehetőségek szerint a nemzetközi szervezetekben
•    tőke-piac-kizsákmányolás – a fogalmak tisztázása
•    szocializmus, mint a kapitalizmus alternatívája?

2.    Modernizáció, EU integráció
•    integráció képviselete
•    egyensúly az euroatlanti értékrend és az orosz, ill. kínai/távol-keleti lehetőségek között
•    térségi kapcsolatok
•    UMFT támogatása
•    innovációk támogatása (hálózat, tanácsadás)
•    vállalkozásokat támogató hálózat (információk, jogi-szervezési támogatás, stb).

3.    Államigazgatás, regionalitás, civil kontroll
•    párthelyiségek: kapu az ügyfélkapuhoz
•    Monitoring, fókusz-csoportok az értékeléshez, visszajelzéshez
•    regionális szerveződés és kapcsolatok
•    nyugdíj, adózás, szocpol integrált elemzése
•    jogsegély működtetése
•    egészség-tudatosság
•    előnyök/hátrányok figyelembevétele, megvalósítás monitorálása
•    helyi szervezetek, klubok

4.    Oktatás, tudás
•    születési egyenlőtlenség kompenzálása elemi szinten
•    ösztöndíjak a legjobbaknak, a leghátrányosabb helyzetűeknek

5.    Sajaát szervezet megújítása
•    önkormányzati aktivisták (képviselők, jelöltek) képzése
•    „benchmark”, jó tapasztalatok, sikeres megoldások elterjesztése
•    internetes eszközök a csoportmunkában
•    klubok, szakmai műhelyek
•    vezető kiválasztás és képzés (tanfolyamok, tréningek, projektek)
•    szakmai, magatartástudományi követelmények meghatározása, mérése
•    Etikai Kódex: értékeink képviselete a gyakorlatban

Elhatározásokban, ötletekben eddig sem volt hiány – de kevés maradandó eredményt hoztak. Valószínűleg az akciók nem voltak eléggé átgondoltak, a tervezés és a megvalósítás nem volt eléggé körültekintő, a lelkes indításkor nem számoltak a feltételekkel, lehetőségekkel – s tán nem volt ehhez rendelkezésre álló szakértelem sem. Tekintve, hogy egymással is konkuráló pontok, prioritások léteznek, sikerre akkor számíthatunk, ha egy „mega-projektként” kezeljük a megvalósítást – ennek gyakorlata már a közigazgatásban is ismert, de szintén segíthet a vállalati tapasztalat – mert ma az MSZP erre nem képes.

Minden akciót, projektet összefüggésiben is meg kell tervezni:

•    Cél, a „termék”
•    A megvalósítás módja, terjedelem, mélység
•    Megvalósítandó változat
•    Munkaterv
•    Közreműködők
•    Feltételek, ráfordítások
•    Mi lesz az eredmény, a haszon
•    Kapcsolódó területek, hatásuk, a velük való kommunikáció
•    A megvalósítás kritikus tényezői
•    A megvalósítás módja, a megvalósításban részt vevők munkamódszere
•    Hogyan biztosítható a minőség, hogy azt érjük el, amit akartunk

A megvalósítás kiemelt szempontjai:
•    A modulok közötti összefüggések elemzése
•    Kritikus út meghatározása
•    Szigorú projekt controlling bevezetése
•    A legfontosabb kockázatok beazonosítása a kritikus út mentén
•    A prioritások felülvizsgálata
•    Egyértelmű felelősök kijelölése
•    A modulok közötti erőforrás átcsoportosítás

A pártnak, holdudvarának van kapacitása, hogy a fentieket elvégezze, elsősorban ami az elemzést, tervezést illeti. A konkrét megvalósítás során már kritikus tényező az erőforrások biztosítása, s bizony, ennek költsége is van.
(Pl: legalább 1000 kiképzett, profi politikusra; 3167 kiépített internetes végpontra van szükség).
Állandó egyeztetésre, felügyeletre, s sok-sok közbenső döntésre lesz szükség – pl. azokban a témákban, melyek rövidtávon már a kampányt is érinthetik.

A politikai sikerét nem lehet a végtelenségig az ellenfél hibáira építeni. Vagy sikerül az MSZP-nek megújulnia, a jó elképzeléseket a gyakorlatba is átültetnie – vagy az az egyszerűsítés, hogy a politikai baloldalt megközelítően az MSZP-vel azonosítjuk: egy múltbéli hibás megközelítésnek bizonyulhat.

9 komment

Címkék: program baloldal

A bejegyzés trackback címe:

https://geo2.blog.hu/api/trackback/id/tr188247606

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 2009.04.27. 20:57:57

már bocsánat. blognak nagyon terjedelmes. dolgozatnak viszont megfelel. kérdés: mennyire képes a blogok iránt érdeklődő végig olvasni, és megemészteni?

12347 2009.04.27. 21:36:07

Kedves Hmmmm, ha lenne dolgozatoló hely, nem csak blogoló - oda raknám :-)) (Amúgy igazad van.)

11244 2009.04.27. 22:00:59

Elolvastam az uj magyarország programot... És állítom programokban sosincs hiány... Geo tudod hány programot olvastam 20 év alatt ?

12347 2009.04.27. 22:09:44

Kedves szentpéter: az én "programomban" az a furmányság - hogy inkább egy program programja lehetne...

15138 2009.04.27. 22:27:40

Nekem még ez is nagyon általános. Nincsenek benne konkrét dolgok. Ami még fontos, (Péterbátya szokta mondani?), hogy párton belül nincs kiegyezés, országon belül pláne, és persze baloldalon sincs. Igazából, mióta nem a marxizmus az alap, ideológiai katyvasz van, mert már nem érvényesek a régi meghatározások, újak meg még nincsenek. Az osztálytagozódásban nem tudunk megegyezni, hogyan is találhatnánk közös célt? És ha megvan a cél, akkor biztos, hogy 100-féleképp tervezzük az odavezető utat, mert nincs vezéralak. Itt látom a Fidesz előnyét: akármilyen is OV, mennek utána. Azért az egység mindig erősebb lesz a széthúzásnál...

12347 2009.04.27. 22:45:19

Nefelejcs, ott kezdődne a dolog, hogy az általánosságokban legyen először megegyezés. Pl. abban, amire ma már szinte közhely hivatkozni (de fényezem magam: ezt jó pár éve írtam), hogy elsősorban globális, "planetáris" intézményekre és eszközökre van szükség. Ennek a fel-nem ismerése, nem-tudatosítása jelenti az ideológiai katyvaszt. Pl: harcos baloldaliként küzdök itthon a finánctőke ellen - a bankok nélkül pedig kivérzik a gazdaság. Támogatom, jó baloldaliként a szakszervezeteket - miközben olyan gazdaságokkal kell versenyeznem, ahol gyerekmunka van, nincsenek munkavédelmi szabályok, stb.

15138 2009.05.02. 18:30:06

Igazad van, ott kezdődne. Ha meg tudnának egyezni. Ott van a Fidesz ideológusa, jaj, hogy hívják. Őt még látni is. Aztán a mienk, mondjuk, Lengyel László. Már alig hallok róla. Vagy ki a miénk? TGM? Őket mindig ezeregyen kritizáljuk....ideológia sincs...:(

26732 2009.09.01. 00:42:26

elsősorban globális, "planetáris" intézményekre és eszközökre van szükség. ezzel mélyen egyetértek, így már más a helyzet

26732 2009.09.01. 00:48:28

elsősorban globális, "planetáris" intézményekre és eszközökre van szükség. ezzel mélyen egyetértek, így már más a helyzet