Ripp Zoltán: Jobb- vagy balmagyar – Az ungváryzmus téziseiről „Sokan voltunk, de nem elegen” – foglalta össze annak idején hívei előtt a 2002-es parlamenti választások keserű tanulságát Orbán Viktor. 2006-ban is sokan voltak, de megint nem elegen, viszont 2010 tavaszán valósággal tarolásszerű győzelmet aratott a jobboldal. Így kezdi az általam sokra tartott szerző.
Ripp Zoltán: Jobb- vagy balmagyar – Az ungváryzmus téziseiről „Sokan voltunk, de nem elegen” – foglalta össze annak idején hívei előtt a 2002-es parlamenti választások keserű tanulságát Orbán Viktor. 2006-ban is sokan voltak, de megint nem elegen, viszont 2010 tavaszán valósággal tarolásszerű győzelmet aratott a jobboldal. Így kezdi az általam sokra tartott szerző.
A tanulmány azt az állítást elemzi, mely szerint (Gerő, Ungváry) Magyarországon csak úgy képzelhető el társadalmi modernizáció, ha azt a jobboldal hajtja végre - mert egyébként régi-új klisékre, rögzült társadalmi viselkedésekre, a "magyar lélek"re alapozva: ellenezni, gátolni fog.
Néha jó is lehet egy kis félreértés – a cikkben úgy éreztem első olvasásra, hogy a nemzeti kultúrának (a magyar léleknek) nem tulajdonít elég súlyt és szerepet. De egyrészt rájöttem, hogy a továbbiakban is nagyrészt ezzel foglalkozik – másrészt „rákényszerített”, hogy nagyon tömören megfogalmazzam, miben is áll ez a néplélek, s rájöttem, hogy ebből kiindulva is el lehet jutni oda, hogy az ország érdeke az, hogy kialakuljon egy modernnek mondható, polgári jobboldal Magyarországon.
Magyarország kulturális állapota – a magyar lélek súlya és szerepe a politikában.
Kopp Mária, Bakacsi Gyula, Csizmadia Ervin, a világ kulturális térképét elkészítő Engelhardt-Wenzel páros, s legfőképp Hankiss Elemér, aki a legátfogóbban foglalkozott a témával, részletes és komplex tanulmányaik alapján állítható össze a rendkívül elnagyolt, de a lényeget tömören tartalmazó kép:
A legmeghatározóbb a bizonytalanságtól való félelem, a konfliktuskerülés. Mivel ez együtt jár az erős individualizmussal, önzéssel, alacsonyak a közösséghez tartozás civil értékei, miközben fontos a család szerepe. Hajlamosak „felsőbb erőkben” támaszt találni, legyen az a vallás és/vagy karizmatikus vezető.
A társadalmi különbözőségeket elutasítja, de a versenyt is, a valós teljesítményt nem értékeli. A mának, rövidtávú céloknak él, jellemző a szabályszegő magatartás.
A fentiek alapján a „magyar lélek” – szinte mindenben ellentétes azzal, ami a jelen sikerességéhez kell. A jövő az egyén- és társadalom, valamint a természet egyensúlyának megtalálásán múlik, amihez alapvetően poszt-indusztrialista értékrend tartozik, azonban a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy bizonyos fejlődési folyamatokat nem lehet átugrani: esetünkben ez a teljesítményére büszke, a jövő számára befektető/megtakarító polgár/citoyen, aki tudja, hogy közösségben lehet sikeres, a szolidaritás és a társadalmi esélyegyenlőség biztosítása egyben saját, személyes érdeke is.
A fenti leírás megmagyarázza, hogy miért is fogékonyak a zemberek a populizmusra és demagógiára – s azt is, hogy aki ezt figyelembe veszi, milyen könnyen tud ellenségképet festeni, gyűlöletet szítani – s hatalma megszerzése érdekében bebetonozni a társadalmi gondolkodást. Könnyű volt a fiatalok romantikus lázadását is az „ördög”, a kommunista milliárdosok, hazaárulók, szemkilövetők, stb, stb. ellen fordítani, hazugozni – és illegitimnek tartani – azt, aki mégis csak valamivel részletesebben bontotta ki az igazság részletét…
A jövő érdekében meg kell tehát változtatni ezt a mentalitást, „néplelket”. Könnyen megérthető e változáskezelés paradoxona: miközben azért kell megváltoztatni a mentalitásunkat, mert a rendszerünk nem jól működik – ahhoz, hogy a mentalitásunk változzon, a rendszerünket is meg kell változtatnunk. (E 22-es csapdájának legismertebb példája az adórendszerünk: mivel túlszabályozott és magasak az adók, ezért kisebb nagyobb ügyeskedésekkel kikerüljük a terheket – ezért a hatóságok újabb- és újabb szabályokat s adónemeket találnak ki.)
A változtatásnak szűkebb, pl. nagyvállalati keretekben kidolgozott módszertana van. Ennek mintájára kell eljárni, amikor a célunk az, hogy kitaláljuk – és átalakítsuk Magyarországot. (Ebből a megfogalmazásból bizonyára mindenkinek beugrik Hankiss neve: igen, az általa megfogalmazottakat ajánlom a továbbiakban!)
A módszer lényege az, hogy közösen
Kitaláljuk Magyarországot
Erről megkötjük a Társadalmi szerződést, megállapodunk, hogy hogyan változtatjuk meg a rendszereinket
A meghírdetett elvek szerint kezdünk élni
Figyeljük és értékeljük, s jutalmazzuk a változásokat
Legyünk nyitottak a változásokra, vállaljuk fel az eltérő érdekeket és szemléleteket – s tanuljuk meg kezelni ezeket. Egyénileg is csak úgy boldogulhatunk, úgy lehet jobb családunk helyzete is – ha tágabb és tágabb környeztünk (lakóhelyünk, országunk, világunk) helyzete is javul – s ha belátjuk, hogy nem csak egymás rovására érvényesülhetünk.
Fogadjuk el, hogy különbözőek vagyunk – de teremtsünk olyan feltételeket, hogy csak valós és fair teljesítménnyel lehessen érvényesülni. Ugyanakkor aki többre jutott – több felelősséggel is tartozik a társadalomnak.
Tudomásul vesszük és hisszük, hogy az egyének, a belőlük álló közösségek, s a társadalom egésze rövidtávú célok érdekében nem áldozhatja fel a holnapot – ennek megfelelően alakítjuk ki s tartjuk be a szabályainkat.
Leírva nagyon egyszerű – a gyakorlatban sok területet, sok szereplőt és csoportot érintenek ezek a változások, s szinte áttekinthetetlenül sok tennivaló, program fogalmazódik meg. Ha ezeket egyben s egyszerre akarnánk megvalósítani – eleve kudarcra ítélnénk magunkat. A kudarc szintén biztos, ha nem figyelünk a területek, rendszerek közötti kapcsolatkora. Könnyű belátni, hogy ha az egészségügy finanszírozása a befizetett járulékokból történik – akkor változtatni csak az adórendszerrel együtt lehet. Ugyancsak nyilvánvaló az összefüggés, amikor arról kell dönteni, hogy az adózásban figyelembe vegyünk-e szociális és egyéb szempontokat.
Mivel Hankiss átfogóan foglalkozott e témával, nem szeretném őt sem átfogalmazni, illetve arra sem vállalkoznék, hogy én állítsam össze ezt a programot: nem vagyok ehhez sem elég okos – másrészt a lényeg veszne el, a közösen megtalált tudás. Ezért az alábbiak inkább szemléltetésre szolgálnak.
a. Koszosak az utcák, különösen a BKV megállók csikk-tengere undorító
A. Egyből adódik, hogy hozzunk rendeletet, s tegyük büntethetővé – csak éppen ez már ma is így van, s mégsem működik a dolog. Ahol már rengeteg csikk van, ott a tisztaságra igényesek sem szólnak rá a szemetelőkre – akik lehet, elszégyellnék magukat, de valószínűleg inkább kikérik maguknak, s rámutatnak a szemétre, hogy nincs csikktartó, stb.
Tűzzünk ki egy D-napot, amitől kezdve tisztán fogjuk tartani az utcákat, s legyen ideje mindenkinek felkészülni. Legyenek csikktartók – s legyenek reggelre tiszta utcák, s napközben többször kiürített kukák. A D-naptól minden szemetelőnek tudnia kell, hogy ha szemetel, akkor rászólhatnak – s ha visszaesőként megbüntetik, akkor lehet, hogy közmunkaként utcát kell söpörnie. S a busz-és villamosvezetők szólnak a központnak, ha valahol kidöntött kukát/szemetest látnak. S az FKFV támogatása, vezetőjének fizetése az utcák tisztaságától függ.
aA . Naivitás lenne azt hinni, hogy mindettől már teljesen megváltozik a környezetünk, mindenki öntudatos állampolgár lesz – de egy téglát beépítünk a köztársaság épületébe. S a kérdés fordítva vetődik fel: egy öntudatos, környezetére igényes polgár ne tenne a közvetlen környezetéért? A dolog teljesen pártsemleges.
b. alacsony az állampolgári tudatosság, az egészet „letudjuk” a választásokon, majd várjuk felülről a mannát, s igyekszünk kibújni a kötelezettségeink alól
B. Elsősorban saját, közvetlen környezetünk dolgait ismerjük, ezért ezekről kell tudnunk véleményt mondani. Mert odáig rendben van, ha azt mondjuk, hogy legyen több kuka, gyakrabban söpörjék az utcákat – de felvetődik a kérdés, hogy „miből”? Akkor tudunk jól dönteni, ha okos emberek elmagyarázzák, hogy mi mennyibe kerül, ha hozzáértők arról beszélnek, hogyan tartható fenn a kialakított rend, ebben kinek mi a dolga. Ha mindezt megismerjük, pl. az önkormányzat honlapjáról, magunk is elmondhatjuk a véleményünket, érvelhetünk pro-kontra – akkor mondhatják ezt nagyon okosok deliberatív demokráciának is, de mi is képesek leszünk megítélni, hogy ez megéri-e a kiadásokat, lesz-e erőnk végigvinni a programjainak – s adott esetben szánunk-e rá egy kis többlet helyi adót.
bB. Mindez nem ennyire egyszerű, ugyanakkor kidolgozott módszerek léteznek, hogyan kell az ilyen vitákat vezetni, felszínre hozni a pro/kontra érveket – s hogyan lehet úgy eljutni a döntésekig, hogy tisztában legyünk annak minden következményével. S ebben gyakorlatot szereztünk, nem hagyjuk magunkat átverni a túl egyszerű kérdésekkel, s túl könnyű válaszokkal. A dolog egyébként pártsemleges – lenne, ha a Fidesz nem utasította volna el a vagyonadót. Tekintve, hogy a Parlamentben és az önkormányzatokban is ők vannak többségben, s nincs korlátlan forrás – így a jobboldalnak kell „kiizzadnia” erre a megoldást.
c. A világon mindenütt kritikus az egészségügy helyzete: egy újabb és korszerűbb technikák, gyógyszerek léteznek – azonban finanszírozhatatlan a mindenkire kiterjedő, legmagasabb szintű ellátás.
C . Az egészségügy működéséről nagyon sokan, nagyon sokat írtak. Azt senki sem vitatja, hogy változtatni kell. A változtatások során mindenképpen felmerülnek az alábbi – s bizonyára még bővíthető – szempontok.
Felügyelet és kontroll – állami, szakmai, piaci
Szegények, hátrányos helyzetűek szelektálása/ellátása
Nyereség – haszon viszonya az ellátási láncban
Magántőke szerepe, helye – biztosítás, szolgáltatásszervezés, intézmények, szolgáltatások?
Eredményesség – minőség viszonya
Elfogadott protokollok
Csomagok léte
Csomagok változása
Paciens-tudatosság
Orvosi motiváció
Orvosok jogállása
Szakemberképzés
Ellátás finanszírozás
Intézmény működés finanszírozás
Sürgősségi ellátás
IT háttér biztosítása (gyógyítás – ellátás)
Biztosított jogviszony és befizetések nyilvántartása
Paraszolvencia alakulása
Többlet szolgáltatások elérése
Ingatlanok felhasználása
Pénztár működési költség
Sorállás
Ezekről őszintén kell beszélni, s feltenni a kérdést: mit, miért, minek mi a hatása, következménye – a módszer már „ismerős”.
cC: Azt tudjuk, hogy nem lesz olyan több szereplős, egymással is versengő ellátásszervező, melyek léte szükségszerűen felszínre, az asztal fölé helyezi a fenti a kérdéseket. Abban már kevésbé lehetünk biztosak, hogy szabad-e az ellátás szintjére több magántőkét behozni – mivel a kórházak privatizációja az mindig „attól függ”. Ami biztos: a kérdések élők, sok halasztásra nincs mód. S bár tudjuk, korábban a jobboldal is többszereplős piacban, ráadásul a 300 Ft-nál sokkal komolyabb mértékű co-paymentben gondolkodott – most valami más megoldással kell előállnia. A legvalószínűbbnek az ellátási szint „befagyasztása”, s a pótlólagos tőkének a kiegészítő biztosításokon keresztül történő bevonása látszik – mert lépéskényszer van.
A fenti példák azt mutatják, hogy amellett, hogy igaza van az „ungváryzmusnak”, vagyis hogy a modernizációt a jobboldalnak kell megoldania Magyarországon, a példák azt mutatják, hogy erre lehetősége is van.
Ugyanakkor felvetődik a kérdés: elegendő-e arra várni, hogy a jobboldal felismeri a szükségleteket, s lépni fog? Mi lesz közben a baloldallal?
Látható, hogy sok kérdésre a válasz nem a hagyományos bal-jobb tengely mentén válaszolható meg. Azt is látni kell, hogy minden modernizációs törekvés csak akkor lehet sikeres, ha az rögzül a civil (citoyen) társadalomban. Ezért ebben az időszakban nagy a politikai baloldal szerepe abban, hogy ne csípőből tüzelve ellenezzen mindent: mutassa be, hogy szerinte mi a jó irány, s hogy ha már nem ő szabja meg a kereteket, akkor azon belül mi szolgálja a valódi haladást. S túl azon, hogy ellenzékben módja lehet nem egyszerűen saját maga, hanem a civil társadalom építgetésére is, ebben vállaljon komoly szerepet.
S a kívánatos „magyar lélek”, össztársadalmi kultúra kialakításában van egy pont, melyben a legkevésbé lehet számítani a jobboldalra: ez a társadalmi igazságosság, az esélyteremtés, a társadalmi különbségek csökkentése. Bár tudnunk kell, hogy egy felzárkózó társadalomban óhatatlanul nőnek – ennek kezelése, csökkentése az igazán baloldali feladat. Magyarországon biztosan.
Néhány, a témához fontos írás:
BOKROS LAJOS: Az euró mint társadalmi és kulturális vállalkozás
szükséges az európai válság mögé néznünk, és elemeznünk azt a társadalmi-kulturális környezetet, ami egyes országokat különösen érzékennyé tett a válságra, másokat pedig jóval kevésbé. Még fontosabb azonban látni az igen markáns különbséget a válságkezelésben: egyes országokban a gazdasági válság szinte azonnal átcsapott politikai válságba, máshol a politikai felépítmény képes volt a gazdasági válságot különösebb politikai megrázkódtatások nélkül kezelni.
Szintén az ÉS-ből:
CSIZMADIA ERVIN Az inkompatibilitás politikája Miért hiányzik az együttműködés a magyar politikai kultúrából?
Manapság, amikor az akut problémák döntően a gazdaságiak, talán fölösleges szőrszálhasogatásnak tűnhet annak a tételnek a felállítása, hogy Magyarországon van, ami a gazdaságot is determinálja, s ez az együttműködés-hiányos politikai kultúra. Ha egy ország állampolgárai és politikai erői - önmagukban és egymással - tartósan képtelenek az együttműködésre, ha igazából fel sem ismerik, hogy az ismétlődő gazdasági válságok a társadalmi és politikai együttműködés hiányának megtestesülései, akkor roppant nehéz lesz hatékonyabbá tenni a hazai demokráciát, és elérni a hőn remélt tényleges nyugatosodást.
A hatalom ne beszéljen, hanem cselekedjen! Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket; Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek.
Goethe
Új blogot nem ér - de kapcsolódó írások:
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=22643
Egy friss: "A legvidámabb barakkból - a legszomorúbb shopping centerbe jutottunk." (Csepeli György)
Nem az az írás elsődleges célja, de nagyon jó összefoglaló, s a végén egy igen részletes irodalomjegyzék a részletek iránt érdeklődőknek.
S egy alap-könyv: http://www.libri.hu/konyv/hankiss_elemer.csapdak-es-egerek.html
Van egy "aprócska" gond, amiről persze nem a szerző tehet: a részletes program feltételezi a politikai hátteret, támogatást. Ez 2009-ben is naiv elképzelés volt - ma pedig végképp annak látszik.